Amíg az Old Trafford lassan nevetség tárgyává válik, olyannyira gyengén teljesítünk ebben a szezonban hazai pályán, addig idegenben több meggyőző produkciót is láttunk már idén a csapattól – a Swansea, a Fulham és a Leverkusen után most az Aston Villát ütöttük ki tükörsimán Manchestertől távol. Hogy aztán ez egyike lesz-e majd ezen fura szezon bizarr tendenciáinak, azt egyelőre még nem tudjuk megmondani, ám addig is örüljünk a vasárnap látottaknak – most ugyanis volt minek.

A rengeteg sérülés következtében ezúttal nagyjából egy csapat kisiskolás futott ki pályára, akikre a 23-as átlagéletkorból adódóan Ryan osztályfőnök és Patrice felügyelőtanár igyekezett ügyelni. És bár ezen feladatuk miatt a játékra sok energiájuk már nem maradt, az ifjabbak szerencsére kitettek magukért – az alsósokat ráadásul külön dícséretben részesítették. Osztályzás.

De Gea – 6

Kapusunk valószínűleg a ‘sebesség, gyorsulás’ fejezetnél is inkább a bőrt rúgta az udvaron, mintsem fizika órára járjon – máshogy legalábbis nem tudjuk magyarázni a második félidő elején mutatott manőverét. Baj minden esetre nem lett belőle, ráadásul tíz perc múlva Albrighton megpattanó lövésénél nagy védéssel kompenzált, ezt leszámítva azonban sok dolga nem volt – gyenge próbálkozásokat kellett csupán fogdosnia.

Rafael – 7

Smalling személyében többnyire remek helyettesítője volt az elmúlt hónapokban sokáig sérüléssel bajlódó Rafaelnek, és bár kettesünk még messze van csúcsformájától, már most látszik, miért mondható ő az első számú választásnak a védelem jobb oldalára. A jól ismert kémia most is érezhető volt közte és Valencia között, miután felváltva futkároztak elfele a Villa bal oldalán. Ennek eredményeként született az első gól, méghozzá a brazil ex-pumukli kiváló beadásából.

Jones – 7

Az angol válogatott egyik legnagyobb reménysége tovább folytatta stabil produkcióinak sorát, és bár a meccs elején Benteke veszélyesen fordulhatott le róla, összességében ő volt védelmünk leglátványosabban tevékenykedő tagja. A még mindig csak 21 éves Phil játékából óriási potenciál sugárzik – akkora, hogy néha már-már pazarlásnak tűnik őt a védelemben szerepeltetni, hiába érzi itt a legjobban magát saját elmondása szerint. Aki pedig kételkedik abban, hogy ő lesz a jövő Unitedjének csapatkapitánya, az nézze meg, ki volt a legfőbb motivátor a gólokat követően.

Evans – 7

Jóval csendesebb volt, mint társa, de igazából hibát sem nagyon vétett – kicsit olyan volt, mintha ott sem lett volna a pályán, annyira nem történtek feltünő dolgok körülötte. Magatartásból az ilyesmi diákok szoktak jelest kapni.

Evra – 6

Hiába érződik a brutális rutin és tudatosság minden egyes megmozdulásán, az elmúlt meccseken Evra kicsit olyan volt, mint egy testnevelés tanár a péntek délutáni utolsó órán. Most is volt néhány bizonytalansága (a meccs elején például egy különösen veszélyes rossz felszabadítása), melyeket jó lenne kiküszöbölni a karácsonyi hajtásig. Ennek megfelelően egy hét fizetett szabadságot javaslunk neki.

Valencia – 8

Az idei szezon eddigi leghullámzóbb teljesítménye egyértelműen az ecuadori nevéhez fűződik, aki most örömteli választ adott az elmúlt hetek jogos kritikáira. Mi személy szerint sikeres technika órákat sejtünk a háttérben, beadásai és indításai (4 kulcspassz) ugyanis jóval pontosabbak voltak a megszokottnál – gólpasszánál csak a ballal (!!!) történő kiugratása volt szebb Welbeck irányába. Elfutni eddig is szinte bármikor el tudott a jobb oldalon, így az nem volt meglepő, hogy a pálya szóban forgó szegletében most is az ő akarata érvényesült, de végre jó megoldások is jutottak az akciók végére, melyekre óriási szükségünk lesz a jövőben.

Cleverley – 8

A hét közben még csak egy önkritikus nyilatkozattal hívta fel magára a figyelmet a továbbra is fájóan hiányzó Carrick legfőbb helyettese, most azonban a pályán is bizonyította, hogy nem feltétlenül kell még őt elfelejteni. Szorgalmára ezúttal sem lehetett panasz: sokat (82) és pontosan (94%) passzolt, rengeteget futott, sokszor visszalépett a labdákért, és már akkor látszott rajta a bizonyítási vágy, amikor az első percben fejpárbajt nyert valamelyik termetes villalakóval szemben. Lefülelt labdái két ízben is gólt eredményező akciót indítottak, melyek közül az egyiket maga fejezte be, ráadásul a duplázástól sem állt messze. Meglátjuk, hogy egyszeri remeklés volt-e ez Cleverley részéről.

Giggs – 5

A BL-ben általában remeklő Ryan tanár úr odahaza most sem tudott kiemelkedőt nyújtani: az ifjoncok árnyékában leginkább csak elszórt labdáival tudta felhívni magára a figyelmet, a sikeresekkel pedig ezúttal nem volt képes helyzeteket kialakítani. Szidni minden esetre nem fogjuk, hiszen ő maga a történelem.

Januzaj – 6

Úgy lépkedett a lábak között, mint a néptánc szakkör legjobbja – nem csoda, hogy a legtöbbször csak szabálytalanul tudták megállítani. Ennél messzebb azonban ritkán jutott, amikor pedig igen, akkor vagy kapufa lett belőle, vagy pedig megelőzték három centivel – mindkétszer Welbeck örülhetett az eset végén. Összességében egyáltalán nem volt rossz, de láttuk már, hogy tud ő ennél jobbat is.

Rooney – 7

Ezúttal visszavontabb szerepkörben játszott, ami azt jelentette, hogy a szokásosnál is több szerepet vállalt a támadásépítésben – úgy rajzolgatta a hosszú labdákat a többiek lábára, hogy az it’s hard to believe he’s not Scholes végű nóta B verziója is megfogalmazódott bennünk vele kapcsán. Támadásban ezúttal nem volt kiemelkedő, lövései (egy lecsorgó labda és egy szabadrúgás) nem találtak kaput, a második félidőre pedig – gólpasszát követően – szinte teljesen eltűnt, de egy „gyengébb” teljesítmény neki is belefér ennyi remeklés után.

Welbeck – 8

Welbeck az elmúlt hetekben újból lehetőséget kapott, melyekkel egyáltalán nem tudott élni, így a többség bizonyára fájdalommal teli arckifejezéssel pillantott a Villa elleni kezdőcsapatra. Szerencsére azonban a hamarosan szakközépbe ballagó Danny fiú remekül teljesített a szakmai előkészítő órákon, így igazi csatárként pótolta a hiányzó van Persie-t, könyörtelenül lecsapva az adódó lehetőségekre. Sarkazásai élményszámba mentek, ráadásul a mesterhármastól sem állt messze (egyik lövése centikkel kerülte el Guzan kapuját), a meccs végéhez közelítve pedig egy kis kakaskodásra is maradt energiája.

Fletcher – 10

Keretünk legnagyobb hőse. Welcome back Darren!

Young, Zaha – 0

Az utolsó félórában már nem igazán terveztek futballozni a srácok, így az ő nevükhöz sem fűződik több egy-egy támadásnál.

Remek hangolódás volt tehát ez a Villa elleni győzelem, ám a neheze még csak most jön. Na nem az Olympiakosz elleni BL-nyolcaddöntőre gondolunk, sokkal inkább a közelgő karácsonyi hajtásra, mely az angol futball legszebb időszaka. Folytatás szerdán a Stoke elleni ligakupa találkozón… oké, az még nem feltétlenül lesz szép.