Csodás szerdai győzelmünk új értelmet adott haldokló szezonunknak, így hirtelen a pénteki sorsolás lépett elő kulcsmomentummá, hiszen az UEFA fejeseinek golyókapkodásán most jóval több múlik mint mondjuk egy Young-beadáson vagy egy West Ham elleni bajnokin. Osztályzást már írtunk a meccs előtt, a fordított észjárás most egy whoareya posztot követelne (meg is érdemelnék a durván odalépő görögök), de mi most a ti véleményetekre vagyunk kíváncsiak, hogy kit is szeretnétek kapni a 8 között.

Persze nem szeretnénk csak úgy elmenni BL-hőseink teljesítménye mellett sem, így virtuálisan megpaskoljuk a meccs emberének, de Geának kobakját is a bravúrokért, főleg a lábbal való dupla védésért, azok nélkül most az Olimpiakoszt szeretné mindenki ellenfélnek, nem minket. A kapott gól nélkül lehozott meccsért a védelem is megérdemel pár szép szót, hiszen Ferdinand és Jones is fontos és/vagy szép mentéseket mutattak be, még ha néha le is maradtak a középre érkező latin-görögökről, Rafael szokás szerint csak sprintben közlekedett, Evra pedig hátul ugyan bizonytalan volt, de több szép támadásban is aktív szerepet játszott, egy fejesét meg a ficakból halászta ki valahogyan Roberto. Carrick védekezésben és passzjátékban is a jobbik énjét mutatta, Giggs végignyomta a 90 percet, hosszú passzai után szereztük az első két gólunkat. Antonio ‘Rocky’ Valencia monoklit kapott, visszahúzták, kigáncsolták, ellökték, de félig vakon is folyamatosan ment előre a vonal mellett. Welbecket nem bírták tartani a vendégek, az egyik ellene elkövetett szabálytalanság miatt fújták be a harmadik gól előtti szabadrúgást. Rooney lefutott laza 12 km-t, kiosztott egy gólpasszt, fejelt egy kapufát és a pálya minden részén feltűnt, van Persie meg ugye lőtt egy mesterhármast. Fellaini teljes mértékben kihasználta a neki jutó pár percet a szögletzászlónál végrehajtott labdabuzizásával, Ashley Young meg egy … értelmeset nem rúgott a labdába.
Ha már annyit osztjuk Moyes mestert, azért meg kell jegyezni hogy ezt most nagyon összerakta. Már-már annyira, hogy az összeesküvés-elméletek egyenesen Fergie kézi vezérlését sejtik a háttérben. Tény, hogy az örökifjú Giggs váratlan megjelenése a kezdőcsapatban, a gyorsaságával új taktikai lehetőségeket kínáló Welbeck nevezése, valamint a Pool elleni katasztrófa utáni gyors talpraállás mind az öreg stílusjegyei, de ha ezek valóban David Moyes érdemei, akkor le a kalappal, és innen is üzennénk neki, hogy többször vegye elő a hajszárítót, hiszen tudnak ezek a játékosok ha akarnak, csak ki kell belőlük hozni az állatot.
Ezzel a háromgólos győzelemmel tulajdonképp meg is mentette a totális érdektelenségtől (na meg a katasztrofális jelzőnél is erősebb szavaktól) a szezont Moyes, hiszen úgy alakult, hogy a jövő évi BL-szereplésre immár nagyobb esélyünk van címvédőként, mint bajnoki helyezés alapján. Persze a 8 között már csak erős csapatok vannak (a nyolc csoportelső), és sajnos osztanunk kell a fogadóirodák véleményét, mely szerint egyetlen lehetséges párharcban sem számítanánk egyértelmű esélyesnek. A Stretford End blog éppen net előtt héderező szerzői között végzett gyors közvéleménykutatás eredménye szerint leginkább a Guardiolával súlyosbított címvédő Bayernt szeretnénk elkerülni, de nem szívesen látnánk a Büttner-Bale párharcot sem két hét múlva, mint ahogyan Messit is inkább a vébén csodálnánk (bár somebody nem bánná a katalánokat). A PSG Zlatan úgy általában semleges mindenkinek, a Dortmund – Atletico – Chelsea hármasból kéne megcsípni az egyiket, hogy legyen értelme elődöntős ellenfélről álmodozni, de az is pokoli nehéz párharc. Klopp programozott kontradroidjai sérülésekkel küzdenek, a Simeone által feltüzelt Atléti jobban harap mint Suarez egy csík spuri után, de a védelmük nem az igazi, a Chelsea-t meg ugyan nem vertük idén, de a BL-ben ez általában máshogy szokott lenni.