Fájó emlékek

Amikor a Manchester United és a Sunderland utoljára összecsapott, akkor a Fekete Macskák örülhettek: az emlékezetes januári Ligakupa-zakóról van szó, ahol egy drámai hosszabbítás és egy szégyenletes tizenegyespárbaj után zúgtunk ki a sorozatból. Részünkről azóta nem sok változott, már ami a pozíciónkat illeti: továbbra is hetedikek vagyunk, az akkor még utolsó északiak azonban most éppen továbbjutást érő helyen várják az utolsó két fordulót, így nem túlzás azt állítani, hogy számukra sokkal nagyobb téttel bír a mai mérkőzés.

sudnerland_ligakupa

Utóbbi persze nem véletlen, hiszen az Európa-liga indulás láthatóan nem különösebben inspirálja a srácokat, meg persze nem is rajtunk múlik már a dolog, hiszen vagy a Tottenhamnek kellene egy, vagy az Evertonnak két meccset buknia a hátralevőkből, hogy odaérhessünk a hatodik helyre. Szerencsére azonban így is van ki megtegye ezt – mármint az inspirálást, hiszen a Norwich elleni diadal során teljesen mást láthattunk Giggs fiaitól (de furcsa ezt kimondani), mint a szezon eddigi részében. Ma jó eséllyel meglátjuk, hogy egyszeri fellángolás volt ez csupán, vagy tényleg ekkora a kontraszt Moyes, illetve élő legendánk személye között, hiszen papíron ennek egy igen könnyű meccsnek kellene lennie az Old Traffordon, bármennyire is csodát csodára halmoz a Sunderland a kiesés elől menekülve (legyőzték idegenben Mourinhót, illetve kis híján a City-t is).

Ami fontos fejlemény sérülésfronton, hogy van Persie és Rafael mellett valószínűleg Rooney sem játszhat, így Giggs újabb embert vethet majd be a “mostanában kimaradók” táborából. Az első kezdőcsapat kissé félelmetes volt, de végül jól sült el – meglátjuk, ezúttal mit sikerül összevarázsolnia a walesinek.