Annyira elbaszott módon kezdődött ez a szezon, hogy már fogalmunk sincsen, mit várjunk a West Ham szombati vendégjátéka kapcsán. Alapból ez sima egyes kéne legyen, de hát pár egyértelmű meccset már bebuktunk idén. Babonából már rekordokat sem merünk leírni, és ebben a szezonban a whoareya bejegyzések sem hoztak szerencsét. Éppen ezért egy rövid időre levettük vörös szemüvegünket, és megpróbáljuk objektív módon beharangozni a Unitedek szombat délutáni csatáját. Hét érvet hozunk fel a vendéggyőzelem mellett, amit azon nyomban cáfolunk is hét másikkal a sima hazai mellett. 

Miért a West Ham fog nyerni?

1. Bár a QPR-t könnyedén lemostuk az Old Traffordon, a Swansea első fordulóban mutatott játéka (na meg az eredmény) azt sugallja, hogy bármilyen, a hígfosnál kicsit szilárdabb csapat jó eséllyel pályázik pontra/pontokra a nem is olyan rég még félelmetes otthonunkban. Sokkoló stat rovatunk mai gyöngyszeme, hogy legutolsó 25 hazai bajnokinkból 10-szer született vendéggyőzelem. Márpedig ez a West Ham sokkal összeszedettebbnek tűnik, mint a tavalyi vagy azelőtti, a Queens Parknál pedig kategóriákkal jobb csapat.

2. Stewart Downing. Nem, ez most tényleg nem valami vicc, a Boro egykori csodagyereke úgy kezdte a szezont, ahogyan azt Liverpoolban is (hiába) várták tőle, miután kifizettek érte egy raklap lóvét. Fat Sam egyébként is előszeretettel hordja mások levetett ruháit, és úgy tűnik, megtalálta a trükkös szélső helyét is a csapatban. Downing öt meccsen három gólpassznál jár, ami már most több mint amit az egész tavalyi szezonban összehozott. Ne lepődjünk meg rajta, ha többet fog feltűnni középen, mint a szélen.

3. Valenciától is joggal tarthatunk. Na nem a jó öreg Toniotól, ő aligha kerül a kezdőnkbe, hanem a szintén ecuadori csatártól, Enner Valenciától. Pláne hogy csatártársa, Diafra Sakho sem tűnik ügyetlennek, a háttérben pedig a jó Teddy Sheringham munkásságát sejtjük, aki idén nyártól segíti Allerdyce-t, mint támadásokért felelős edző. Lehet hogy ezt is ő mutatta a srácaiknak.

4. A Manchester United védelme … hmm … finoman szólva sem az igazi. Lajos szerint mindössze egyetlen bevethető középhátvéddel készülünk a meccsre, aki ráadásul az eddig balhátvédként szereplő, és ott sem túl meggyőző Rojo. Jones és Evans sérültek, Blackett pedig eltiltott, ráadásul a héten még Smalling is sérülten bicegett le az egyik edzés után. Mindezt biztosan azért tette, hogy továbbra se szakadjon meg az 1937 óta fennálló sorozat: azóta minden egyes kezdőcsapatban találhattunk United-nevelést. Most ez a szerep az U21 csékájára, Tom Thorpe-ra, vagy a középpályásból védővé lett északír Paddy McNairre vár.

5. Alex Song és Mark Noble párosa kőkemény középpályás csatát ígér, és bár az eddig igen meggyőző Kouyaté sérülés miatt nem játszhat, azért nem lehetünk nyugodtak, hiszen a Blind – Di Maria – Herrera hármas eddig inkább támadásban, mint védekezésben jeleskedett.

6. Annyira hozzászoktunk már a negatív rekordok megdöntéséhez, hogy itt egy újabb. Az már biztos, hogy ebben az első öt fordulóban legrosszabb PL-rajtunkat produkáltuk, de egy esetleges vereséggel egészen 1986 őszéig repülnénk vissza az időben. Akkor ugye Atkinsont kirúgták, és érkezett egy bizonyos Alex Ferguson. Mondjuk ha ez kellene Fergie visszatéréséhez (á lá Busby), hát legyen.

7. Tizenkettedikek vagyunk, a West Ham pedig nyolcadik. Úgy, hogy mi komolyabb csapattal nem játszottunk még, ők meg már letudták a Spurs és a Liverpool elleni meccseket (utóbbit győzelemmel).

Miért lesz sima hazai?

1. Wayne Rooney miatt. Csapatkapitányunkra eddig nem lehet panasz. Gólt lő, gólpasszt ad, visszafut védekezni, vagy éppenséggel leüvölti a védelem fejét ha gólt kapunk. Egy nap híján tíz éve mutatkozott be United-mezben, és a Fener elleni mesterhármashoz hasonló teljesítmény bármikor benne van. Ráadásul már egy kis gólocskával is megelőzné a PL góllövőlistáján Thierry Henry-t.

2. A West Ham mérlege az Old Traffordon csak egy kicsivel jobb a szánalmasnál. Utolsó 21 bajnoki fellépésük alkalmával 19-szer kikaptak, és mindössze kétszer tudtak győzni. Abból is az egyik egy utolsó fordulós meccs volt, amikor mi már bajnokként vonultunk a pályára, ők meg a kiesés ellen harcoltak, és egy Tévez-góllal bent is maradtak végül.

3. Di Maria és Herrera is gyorsan törleszteni kezdték borsos vételárukat, az utóbbi két meccsen ők egyaránt betaláltak. Van egy olyan érzésünk, hogy legalább egyikük folytatni fogja a sorozatot, akkor pedig a Kalapácsosoknak reszeltek, hiszen legutóbbi 18 fellépésük során maximum 1 gólt szereztek az Old Traffordon.

4. Bár a sérültek listáját toronymagasan mi vezetjük, a West Ham is kapja az ívet rendesen. Kulcsemberekre nem számíthat Big Sam, például a jó beadásokat ezúttal nem Matt Jarvistól fogjuk beszopni. Még jobban örülünk azonban annak, hogy sem Andy Carroll, sem Kevin Nolan nem játszhatnak, a Leicester ellen ugyanis tanúi lehettünk, mire képes a csapatunk fizikai erőfölény ellenében.

5. Apropó, Leicester! A soha nem látott összeomlás után állítólag az öltözőben és másnap Carringtonban is alapos fejmosást tartott a szakmai stáb (vajon Lui maga ellen is fordította a hajszárítót?), van Persie nyilatkozata szerint hétfőn egy jó órás, cseppet sem nyugodt beszélgetésben elemezték ki a hibákat. Tehát két gólos vezetésről többet soha nem fogunk meccset bukni, reméljük.

6. A szombati mérkőzést nem Mark „kurvaanyád” Clattenburg fogja vezetni, hanem Lee Mason.

7. Bár nem szeretem a személyeskedést, már csak miattam is nyernie kell a csapatnak. Nem csak születésnapom lesz, hanem még az Old Traffordon is ott leszek, valahol a Manchester United felirat második E betűje környékén. 3-0-nál majd integetek.