Vendégségben Westbroméknál

west brom logoVolt nekünk anno egy videós rovatunk, amelyben aktuális ellenfelünkkel való korábbi meccseinkből szemezgettünk, de a youtube és haverjai jobban irtják a PL-meccsek összefoglalóit, mint gondos gazda a parlagfüvet, így aztán az Until we score rovat szép csendben kimúlt, West Bromékkal viszont annyi emlékezetes meccset játszottunk, hogy a hétfő esti bajnoki előtt a közönség segítségét kértük, így újabb vendégposztunkban stanleykubrick mereng WBA-val kapcsolatos múltbéli élményein, de ti se fogjátok vissza magatokat a külső-birminghami utazások felelevenítése kapcsán. Körmondat off, a szerzőé a szó.

Ha a West Bromwich Albionra gondolunk, sokkal kevesebb mosoly és ragyogás ül ki arcunkon, mint azt elsőre gondolnánk.
Első élményem a füttyös rigók ellen a 2002-2003-as hazai találkozó volt, amikor Ole Gunnar Solskjær kései góljával gyűrtük le az újonc West Bromot a nyitófordulóban. 1949 és 1973 között, illetve 1986 és 2002 között nem látott első osztályú mérkőzést a The Hawthorns népe. Bár a szezon végén búcsúztak az első osztálytól, 2003-2004-ben is összefutottunk velük, méghozzá a Ligakupában. Ne ijedjen azonban meg senki, ha nem emlékezne a 2-0-s idegenbeli zakóra, hiszen Pugh, Tierney vagy éppen Bardsley jellegű emberekkel állt fel szeretet csapatunk.

Mielőtt belemélyednénk az eredmények alaposabb kivesézésébe és egyéb érdekességek összegyűjtésébe, hozzá kell tenni, hogy a West Bromwich Albion jobban élvezi a liftezést, mint az átlagos kisgyerekek. A 2002-2003-as kiesést követően azonnal visszajutottak az élvonalba, így a 2004-2005-ös szezonban már ismételten a Premier League körzetét erősítették. 2005-2006-ban azonban már indultak is vissza a Championship küzdelmeibe. 2008-2009-ben aztán újra Premier League, hogy 2009-2010-ben természetesen ismét a Championship izgalmait hozza elő újra. Talán élvezik arrafelé, ha egy kiszámíthatatlan környezetben, plusz 8 mérkőzést vívhatnak egy évben, ahol bárki megverhet bárkit, bárhol. Talán ez a fejlődés záloga.

A fenti összefoglalót követően, azt hiszem nem érdemes ecsetelnem, hogy a West Bromwich Albion hol szerepelt 2010-11-ben. Rigóink azonban azóta már a Premier League mezőnyét erősítik, a 2013-14-es szezonban viszont nem álltak messze a már megszokott érzéstől a West Brom szurkolói és játékosai, végül azonban maradtak. Ha nem így lenne, most nem ezeket a sorokat gépelném. Azonban lássunk néhány érdekes meccset, amelyek igencsak meghatározóak voltak a mi csapatunk életében, de sokkal kevésbé az eredmények miatt, inkább egy-egy neves és jeles esemény kapcsolódik hozzájuk.
2011 első napját írtuk, amikor kora délután a The Hawthorns arénába látogatott a United. Könnyen lehet, hogy sokan nem láttátok ezt a mérkőzést, én azonban igen. Akkor még nem tudtuk, hogy bizony ez Gary Neville utolsó profi mérkőzése lesz. Soha nem felejtem el a meccset. Borzasztóan szenvedtünk és Gary Neville láthatóan lassú, körülményes és esélytelen volt a védelem szélen, aminek következtében Sir Alex le is kapta a mérkőzés utolsó harmadára a valaha volt egyik legnagyobb angol jobbhátvédet és kapitányt. Aki sebességével, lelkes hozzáállásával és harcias mentalitásával tökéletesen képviselte az angol futballt pályafutása hosszú évei alatt. Napjainkban pedig a válogatott mellett segédkezik, és a médiában heccelik egymást, az ős-liverpooli Jamie Carragher társaságában. A meccset 2-1-re hoztuk.

Azonban van egy ennél is fontosabb dátum, méghozzá 2013. május 19. Amikor a West Bromwich otthonában játszotta a United a szezon utolsó mérkőzését, már bajnokként, azonban ez jelentette Sir Alex Ferguson 26,5 éves regnálásának utolsó tétmérkőzését a United padján. A mérkőzés 5-5-re végződött, úgy, hogy már 5-2 is volt az eredmény, ide. De legkevésbé ez számított azonban a napon. Ha pedig még tovább szeretnénk fájdítani a szívünket Paul Scholes is ekkor öltötte utoljára magára a vörös mezt, Ryan Giggs azonban még ráhúzott egy évet. Szerintem örökké bevéshetjük a fejünkbe ezt a dátumot.

A tavalyi horror szezonban sem túlzottan örülhettünk, hiszen a West Bromwich Albion bevette az Old Traffordot és az év végi, idegenbeli simázás már nem igazán számított, pedig még Kagawa Welbeck is gólt szerzett.

Azt gondolom, hogy fölösleges is lenne ecsetelnem, mekkora szüksége lenne a csapatnak jelen pillanatban egy újabb győzelemre. A válogatott szüneteknek köszönhetően remélhetőleg a csapatunkban tudhatunk pár régi motorost, akik már nagyon hiányoznak. Elsősorban Jones vagy Carrick segíthetne kis biztonságot teremteni a hátsó szekcióban, amire az idei szezont látva, lenne igény.