Martin, Cantona, Macheda és a többiek

enhanced-buzz-1070-1384558234-3Mint azt az utóbbi hetekben megszokhattátok, hétvégi meccsünk előtt felevenítjük az elmúlt évek emlékezetes pillanatait aktuális ellenfelünk vonatkozásában. A mai menü Crystal Palace, az előételt pedig ismét stanleykubrick dobta össze, akinek ezúton is köszönjük fáradozását. Át is adnánk neki a szót.

Az elmúlt évtizedben nem igazán az első osztályban mutatkozott a Crystal Palace együttese. Így aztán mondhatnánk, hogy érdeklődés hiányában ez az elmúlt évtizeddel foglalkozó beharangozó elmarad. De ilyet nem tennénk olvasóinkkal. Érdemes megjegyezni, hogy a londoniak legnagyobb eredménye a Premier League-t megelőző First Divistionban elért harmadik hely volt, 1990-1991-ben.

Ezzel pedig kicsit visszább is repülünk a múltba, de csak azért, hogy megmutassuk, néha azért szoktunk mi a Crystal Palace ellen játszani és akkor nem is egyszer, hanem mindjárt kétszer. Az 1990-es év például mindenképpen fontos abból a szempontból nézve, hogy egy legendás 3-3-as mérkőzést követően, az FA Kupa döntőjének újrajátszásban Lee Martin góljának köszönhetően Sir Alex Ferguson megszerezte élete első trófeáját a Manchester United edzőjeként, ezzel tartotta meg állását és ezzel vette kezdetét a csodálatos sikerkorszak. Ez talán azért is aktuális mostanság, mert gyakorlatilag éppen 28 éve, 1986.11.06-án vette át Ferguson a Manchester United irányítását.
Nem is tudjuk, melyik meccset szeressük jobban, de legyen ez:

A csapatok az 1994-1995-ös kupaelődöntőben is összefutottak és ott sem álltak meg repetázás nélkül. Az első 2-2-es döntetlen után a United 2-0-ra diadalmaskodott, a döntőt azonban –akárcsak a bajnokságot – nem tudta megnyerni. De ennél is volt érdekesebb esemény a Crystal Palace elleni összecsapáson és talán még sokkal fontosabb is. Hiszen lényegében ez került a csapat bajnoki címébe, pedig csak egy mozdulatról van szó. Viszont mindannyian pontosan ismerjük, erről lenne szó:

2004-2005-ben, azaz 10 évvel később még hazai összefüggést is találhatunk a Crystal Palace elleni összecsapáson. Mégpedig egy méretes idegenbeli 0-0-t a Király Gábort is soraiban tudó Crystal Palace ellen. Tökéletes prezentálta csapatunk idényét. Akarjuk ennek a mérkőzésnek az összefoglalóját látni? Ugye nem?
Szintén könnyen merül feledésbe, de mi nem hagyjuk, hogy a United szurkolóinak napjaikban is aktív mazochizmusa abbamaradjon, így meg is mutatjuk a 2011-2012-es szezonban a Macheda, Amos, Gibson, Diouf, Fryers nevekkel fémjelzett hazai bukást a Ligakupából, a másodosztályú Palace-től, egyenesen az Old Traffordról:

A végére azonban távozzunk jó szájízzel, mint a görög színházakban, hiszen a tavalyi szezonban, idegenben és hazai pályán egyaránt 2-0-ra sikerült legyőzni a Crystal Palace együttesét. Ugye hogy vannak ott is szép emlékeink? Egyéb érdekesség, hogy mind a két mérkőzésen Rooney és van Persie neveihez fűződtek a gólok. De tegyünk említést az első mérkőzésről, ahol még Fellaini is bemutatkozott, íme:

Zárásként pedig szeretném megjegyezni, hogy a korábban írtaknál finomkodtam, de most már azt kell, hogy mondjam, hogy kötelező a győzelem és ideje lenni valami olyan úton elindulni, ahol felcsillan néhány fordulóban belül valami, amire most már jelentős ideje várnak a United szurkolói. Fura érdekesség, hogy 4 pontra vagyunk a 18. helytől és szintén 4 pontra a 4. helytől is. Talán ez idén a csapat szerencséje, nem tudunk túl távol kerülni legalább az áhított dobogós pozícióktól. Glory-Glory ManUnited!