#25 – Csak annyira védő, amennyire hetes

Ha valaki megbízhatóan, üzembiztosan, és sokáig pancsol a langymeleg középszarban, akkor egy idő után ezt már fel sem rójuk neki. Megszoktuk, elfogadtuk, természetesnek vesszük. Így vagyunk kedvenc ecuadori exhetesünkkel is: amikor az „Év játékosa”-díjjal a zsebében lenyomott egy finoman szólva is teszkógazdaságos szezont, még csak az egyik szemöldökünket vontuk fel Ancelotti módra. Aztán a másikat is, utána felháborodtunk, anyáztunk egy kicsit, de még bíztunk benne, hogy nem olyan mély az a gödör, ki lehet mászni belőle, és hamarosan visszatér az az Antonio, akit 10-ből hétszer meg tudta találni Rooney fejét, és akinek NEM a balhátvéd vádliján virít a hőtérképe. De hiába vártunk, úgyhogy a haragot és a dühöt szép lassan felváltotta az elfogadás és a beletörődés fázisa.

during the Barclays Premier League match between Manchester United and Everton at Old Trafford on October 5, 2014 in Manchester, England.

Valljuk be, most már azért hiányozna, ha Valencia elfutásai nem torkollnának minden esetben szögletbe, vagy ha egy-egy befelé cselezés követően fél másodperc tétovázás után ne döntene MINDIG úgy, hogy inkább mégis visszateszi a jobb lábára a labdát. Jól esik valahol látni, hogy ebben a kaotikus, kiszámíthatatlan univerzumban vannak dolgok, amik nem változnak, és nem fenyeget semmilyen váratlan esemény a tér-idő kontinuum felbomlásával.

Ha ennyiből nem derült volna ki, akkor leírom egyszerűbben: kedvelem Valenciát. Tavaly még reménykedtem a feltámadásában, lelki okokat gyanítottam a visszaesése mögött, de már nem érdekel, miért lett olyan, mint három évvel ezelőtti önmagának olcsó kínai klónja. Küzdeni akarása és tudása miatt helye van a csapatban, de már csak a padon. Nem, Valencia nem jobbhátvéd. Soha nem volt az, és nem is lesz az. (Lábjegyzet: a wingback posztra – legalábbis papíron – alkalmasabb lenne.)  Jobb napjain képes majdnem hibátlanul játszani (lásd), és továbbra is Parkét megszégyenítő Duracell-tüdővel rohangálja végig a meccseket, de hiába a lelkesedés, ha védőként is támadó-aggyal gondolkodik. Egy végzetes hiba egy meccsre bőven elég.

vale2Van persze annyira szorgalmas és kemény, hogy ezzel a teljesítménnyel is ki tudna tűnni egy középmezőnybe tartozó csapatból, de a Unitedben talán nem a középszert, nem a „ha nincs ló, jó a szamár”-elvét kellene becélozni, hanem a létező legmagasabb szintet, minden poszton.

Igazságtalan éppen Antoniót ledorongolni egy olyan szezon után, ahol messze nem ő volt a leggyengébb pont? Lehet. Rá nincs is miért neheztelni, nyilván nem ő kérte áthelyezését a védősorba, de amíg az aktuális menedzser kényszermegoldásokkal férceli össze a kezdőcsapatot (Smith mint védekező középpályás; Park-Rafael tengely; Anderson a box-to-box mágus, ésatöbbi), addig a United nem lesz top3-mas klub Európában. Hogy közben ez a kényszermegoldás emberileg szimpatikus-e vagy sem (az, maximálisan), sajnos nem oszt, nem szoroz.