Egy kis haknitörténelem

Már csak pár óra és hivatalosan is elkezdődik a Manchester United 2015/16-os szezonja, vagy legalábbis annak a felkészülés része. Fellépések, sajtótájékoztatók, sörmeccsek és rangos haknik, nagyjából ezekre számíthatunk az újabb USA-turnén. Szombat hajnalban a Club América ellen kezdődik a buli, bemutatkozhatnak az új igazolások, nyomulhat a brand jenkiéknek is direktbe. Az utóbbi években már-már megszokottá vált helyszín, az ellenfelek között akadnak helyi csapatok, de neves európai ellenfelek is. Hogy ez mindig is így volt-e? Naná, hiszen ha 20 évet visszamennénk az időben, akkor is hasonló a pre-seasonok felhozatala. Régen minden jobb volt?tour2015


1995

Hogy a világuralomra törő Manchester United ötlete nem mai találmány, na meg hogy 3-4 év alatt nem lehet nemzetközi szurkolóbázist kiépíteni, annak ékes példája, hogy a United már akkor is a távol-keleti terjeszkedésben látta a jövőt, mikor a City még a menedzser hátsó kertjében kezdte meg az alapozást. Az időpont tehát 1995, éppen 20 évvel ezelőtt, a helyszín Malajzia, vagyis pontosabban a remekül hangzó Shah Alam Stadion, ahol pár nap alatt kétszer is megmérkőzött a csapat az ország legsikeresebb klubjával, a Selangor FC-vel. Ötvenezer maláj tigris előtt 4-1-re nyertük az első meccset (Bruce, Butt, Pallister és Sharpe góljaival), majd a második mérkőzésen, amelyre már csak húszezren voltak kíváncsiak, Bruce és Scholes góljaival 2-0-ra nyertünk. Majd befejeztük távol-keleti kalandozásainkat, és egy brit túrával hangolódtunk rá a bajnokságra, amit persze meg is nyertünk.maláj túra butt

1996

Egy évvel később csupán a szomszédos szigetre ruccantak át Fergie-ék, a Portadown elleni 5-0 és az ír ligaválogatott 4-1-es leverése után az Inter vendégeként kapott egy sima hármast a csapat, majd következett egy igazi felkészülési torna. Nottinghambe volt hivatalos a United, az Umbro Cup nevezetű minitornára. Hogy nem szarral gurigáztak a Forestnél, arra bizonyíték hogy nem csak a bajnok United és az egyre nagyobb terveket szövögető Chelsea (akkor igazolták le épp Mark Hughes-t és Ruud Gullitot) lépett pályára, hanem a ’95-ös BL-győztes Ajax is. Az elődöntőben éppen Louis van Gaal akkori csapatától kaptunk ki 2-1-re, a másnap megrendezett helyosztón meg jól lenyomtuk a házigazda Forestet 3-1-re, akik ráadásul nem csak a saját rendezésű tornájukon lettek utolsók, de később a PL-ben is.
A régi szép időkben a Manchester United szezonja a Charity (Community-, stb.) Shielddel kezdődött el igazán, a Newcastle 4-0-ra alázása után két nappal azonban még belefért egy Inter elleni hazai barátságos 0-1 is.umbro1996

1997

1997 nyarán Martin Edwardsék beindították a nagyüzemi ázsiai túrát. A felkészülést a United Thaiföldön kezdte, ahol nemes egyszerűséggel a nemzeti csapatot állították ki ellenfélnek, de még ez sem mentette meg a házigazdákat a vereségtől, Butt és Thongsookkaew góljaival (a második öngól, természetesen) 2-0-ra nyertünk 38 ezer néző előtt. A következő állomás Hongkong volt, ahol hasonló számú nézősereg előtt a South China csapatát Jordi Cruyff góljával 1-0-ra lenyomtuk, két napra rá pedig a japán Urawa Red Diamondsot intéztük el Solskjaer duplájával. Ez utóbbi találkozóra alig 18 ezer néző volt kíváncsi, nem úgy az utána következő két, Inter elleni barátságos meccsre, amelyet összesen majd’ 100 ezren láttak a helyszíneken. Hogy miért játszottunk két nyár alatt négyszer is az olaszokkal? A kulcsszó Paul Ince, akinek a digókhoz igazolásakor a két klub megegyezett pár barátságos meccsről. Mondjuk négyről. Vagy ameddig nem nyer a United. Nem tudni, mindenesetre az egy évvel ezelőttihez képest javult a teljesítmény, hiszen a Milánóban megrendezett Pirelli Kupán 1-1 után (gól: Nicky Butt) tizenegyesekkel győztünk, az Old Traffordon meg szintén 1-1 lett (Michael Clegg góljával!), csak ott már nem akartak tiziket lőni a srácok.inter united jegyDe nem az Internazionale volt az egyetlen csapat, amellyel egy transzferben kötött egyezség miatt játszott felkészülési meccset a United, hiszen augusztus elején (két nappal a Chelsea ellen megnyert Charity Shield után) a Slavia Prága is az Old Traffordra látogatott. A végeredmény 2-2, a United két gólját pedig Terry Cooke és a meccs létrejöttében nagy szerepet játszó Karel Poborsky szerezték (a cseh ráadásul az első percben, a volt csapata ellen, a genya).

1998

Páros években a nyári tornák miatt általában rövidebb a felkészülés, de még ez sem lehet magyarázat arra, hogy a franciaországi vb utáni szezonra miért Skandináviában készült fel a csapat. Az első edzőmeccset még Birminghamben a helyi City ellen játszották Fergie-ék (biztos onnan indult a gép), a 4-3-ra elbukott meccs komolyságát jelzi, hogy mindhárom gólunkat Philip Mulryne szerezte. De aztán nem volt megállás, a United gólzáporos mérkőzéseket játszott a skandináv nyárban. A norvég Valeranga IF (nem így kell írni, de nincsenek joker karaktereim) elleni 2-2 alkalmával még csak Scholes és Solskjaer szereztek gólt, de a dán Brondby (ezt sem) hatgólos alázásából (ők ugye pár hónappal később a BL csoportkörében is megkapták a magukét) már a 2-2 gólt szerző Sheringham – Cole duó, az újra betaláló Scholes és a kicsi Cruyff is kivették a részüket. A Brann elleni norvégiai barátságoson (4-0) a nyilvánvalóan safbérenc bíró két tizit is befújt a Unitednek, a meccsen korábban már betaláló, a büntetőket meg természetesen értékesítő Denis Irwin így balhátvédként is mesterhármassal fejezte be a skandináv túrát.
A java azonban még csak ezután jött. Az Arsenal ellen 3-0-ra elbukott Shieldet inkább nem idéznénk fel, mint ahogyan a lengyel LKS Lodz (képzeljetek oda mindenféle vesszőket meg vonásokat) elleni BL-selejtezős párharc sem hagyott mély nyomokat a szurkolókban. Az első két bajnoki közé azonban a klub szervezett egy jótékonysági meccset a müncheni áldozatok családtagjait segítő alapítvány javára, baráti ellenfélnek pedig az Eric Cantona European XI fantázianevű csapatot hívták meg. Cantona ekkor már egy éve visszavonult, de a stadion ismét megtelt Eric király visszatérésére, egyben utolsó fellépésére az Álmok Színházában. A végeredmény 8-4 lett, a második félidőt a United hetes mezében tolta végig a klublegenda, és a szurkolók nagy örömére még utolsó unitedes gólját is megszerezte. Nem is akármilyet!

1999

A triplázó csapat reklámértékben is minden csúcsot elért, ’99 nyarán talán éppen ezért ismét a világ másik felére utazott mörcsandájzingolni a United. Akár csak egy F1-es szezon, ez a túra is Ausztráliában kezdődött, rögtön egy dupla meccsel az ausztrál válogatott ellen. A Socceroos és a United összecsapásaira Melbourne-ben 71 ezer, Sydney-ben 78 ezer szurkoló váltott jegyet, ők láthatták ahogyan Blomqvist és Butt baszottnagy góljaival 2-0-ra, 3 nappal később pedig Yorke találatával 1-0-ra nyernek Fergie-ék. A következő helyszín már Kína, ahol a Shanghai Shenhua játszotta el a Bayern München szerepét, vagyis Sheringham és Solksjaer góljainak köszönhetően alulmaradtak, igaz ők nem szereztek gólt szabadrúgásból a meccs elején, és a stadionjukba is „csak” 80 ezren fértek be. 2-0 lett a vége, mint ahogyan a túra utolsó állomásán, a két évvel korábban már meglátogatott hongkongi South China ellen is, itt Sheringham mellett Cole talált még be. 4 meccs, 4 győzelem, 4 clean sheet, 270 ezres jegyeladás, és bár sajnos a folytatás már nem volt ilyen sikeres (elbukott szuperkupák az Arsenal és a Lazio ellen), valahol itt kezdett el a Manchester United előszezonja brutális pénzgyűjtéssé és brandépítéssé válni.

De a folytatásról máskor, hiszen nyakunkon a 2015-ös felkészülési szezon első meccse, egyenesen az Egyesült Államokból. Ellenfelünk az a Club América, amely csapat nevével ellentétben nem egy amerikai klub, hanem mexikói, sőt egyenesen Mexikó aktuális bajnokcsapata és a térség legrangosabb klubsorozatának (az egyszerűség kedvéért nevezzük CONCACAF BL-nek) címvédője, sőt abban a stadionban játszanak hétről hétre, ahol Maradona azokat a gólokat szerezte, szóval biztosan nem szar csapat. Lesznek új igazolások, sok-sok csere, és remélhetőleg egy olyan meccs amiért megéri felkelni/fennmaradni reggel ötkor/hétig.