Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután.

Tehát akkor negatív rekordok. Lajos lesz az új record breaker, 6 nyeretlen meccsünk utoljára 1998-ban volt egymás után, mondjuk akkor a következő tavasszal tripláztunk, amire most már a BL-kiesés miatt esélyünk sincs ugye (meg úgy általában sem). A zsinórban három zakó sem túl gyakori, de azt speciel Moyes már unlockolta, viszont előre tekintve egy kőkemény karácsonyi küldetés vár ránk a teltházas Britanniában, majd a José rossz karmájától megszabaduló Chelsea látogat az Old Traffordra. Egyik meccsen sem számítunk esélyesnek, ilyen focival legalábbis biztosan nem.

Ha hinni lehet a statisztikának, az utóbbi 4 bajnokin hétszer találtuk el a kaput. Nem meccsenként, hanem összesen. Az félidőnként majdnem 1 sikeres kísérlet, amely alapján egyrészt csodaszámba megy, hogy így is szereztünk 3 gólt, másrészt nem véletlen, hogy egyszer sem szereztük meg a győzelmet. Persze lehet bízni abban, hogy majd elkapja a csapat a fonalat, hogy a sérültek visszatérésével minden meg fog változni, vagy hogy januárban majd érkezik valaki, aki képes meccseket eldönteni, de könyörgöm, egy héten belül térdeltünk le a két újoncnak, miután nem olyan régen a harmadikat egy utolsó perces öngóllal vertük.  Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a legrosszabb Manchester United amit valaha láttam, pedig emlékszem még a kétezres évek elejére, vagy akár a jó David 10 hónap alatt megszületett kirúgására. Bizony, az idei szezon még a két évvel ezelőttinél is borzalmasabb, mert ugyan a bajnokságban egyelőre jobban állunk (egy ponttal, 29-28), de 2013 decemberében a Stoke legyőzésével bejutottunk a Ligakupa elődöntőjébe, és nem az EL- hanem a BL-sorsoláson izgulhattunk. Pedig tényleg nem kéne sokkal több, mint hozni a kötelező győzelmeket az ilyen Norwich- meg Bournemouth-(Boro-, PSV-)félék ellen. Mint régen, és akkor elmaradna a karácsonyi lidércnyomás.

A Norwich 1989 óta nem nyert bajnokit az Old Traffordon (akkoriban ők is nyomattak egy lesztert, egy naptári év alatt utolsóból elsővé küzdötték fel magukat), és a meccs kezdetén úgy tűnt, még egy darabig nem is fognak. Mert ne legyenek illúzióink, hiába küzdöttek férfiasan és játszottak eredményesen a játékosaik, ez a Norwich kiesőjelölt. A PL első egy-két évét leszámítva általában az volt, és ennek köszönhető, hogy 26 év alatt a Kanárik egyszer sem tudtak győzni Manchester vörös felén (a keleti part más téma). Természetesen Fergusoné az érdem, de hogy Lui gyalázatos szombati teljesítményét jobban átérezzük, megnéztük az utolsó három Norwich elleni hazait, már csak azért is, mert bár az eredmény ugyanaz lett, három különböző edző ült a padunkon.

Sir Alex utolsó szezonjában a bajnoki cím felé vezető út kötelező győzelmekkel volt kikövezve, márciusban a Norwich esett áldozatául a hazai pályán megszokott hengerelésnek. A gólok szokatlan helyről érkeztek, hiszen Rooney mellett Kagava iratkozott fel az eredményjelzőre, háromszor is. 4-0. Mint ahogyan David Moyes első és egyetlen Norwich elleni hazai meccsén, bár ez nem a bajnokságban, hanem a Ligakupa keretei között történt. Alig több mint két éve a Lindegaard – Rafael, Ferdinand, Vidic, Büttner – Zaha, Cleverley, Jones, Young – Januzaj, Hernandez kezdő gurított egy sima négyest, pedig aligha az volt akkor a legütősebb tizenegyünk. Mojszi azonban a tavaszi hazai bajnokit már „sajnos” nem a United kispadján élhette meg, hiszen a Norwich elleni meccs előtt kirúgták, így azon a mérkőzésen debütálhatott vezetőedzőként Ryan Giggs. Az eredmény szintén 4-0, Rooney jángozott kettőt, az egyikből gól is lett, és még Valencia is betalált. Bár ez itt lent csak egy összefoglaló, azért érdemes számolgatni a kaput találó lövéseket…

Nyilván nem véletlenül említettem meg Giggs nevét, hiszen szombaton is inkább tűnt a Manchester United menedzserének, mint van Gaal. Vagy csak túl ciki lett volna neki, hogy a bebambult Lajos (apropó, mi lett a maradék két cserével?) mellett őt is mutassa a kamera az egyre keményebb kispadon, vagy tényleg úgy érezte, hogy segíteni tud a srácoknak azzal, hogy a technikai zónából kiabál olyan hangerővel, hogy még a hátsó sorokban lévők is felébrednek, mindenesetre pozitív fejlemény, ha valaki a stábból legalább a legcikibb meccsek folyamán próbál úgy tenni, mint akit zavar a rossz játék. Hogy megérett-e ő egy négy meccsnél hosszabb periódusra is a United padján, az jó kérdés, de hogy Lajossal vakvágányon vagyunk, az biztos, Giggs pedig épp kéznél van (még). Egyébként sem kéne úgy tennünk, mint ha csak öt jó edző lenne a világon, akikből az egyik mindig a mostanság épp szétcsúszó Mourinho, elég csak szétnézni a PL-ben (vagy más top bajnokságokban) jó munkát végző szakemberek után kutatva. Bárhogyan is lesz, van Gaal napjai meg vannak számlálva a United padján, érdemes lassan elgondolkodni a rövid- és hosszútávú utódlásán.

Hogy a meccsről is szóljak egy-két szót, hátha nem mindenki látta élőben vagy a Digisporton: jónak tűnő, de igazából impotens első félidő után kilátástalan második, betonvédekezés és gyors kontrajáték a Norwichtól, megmagyarázhatatlan védelmi hibákból kapott gólok, passz-passz-passz és gyenge egyéni teljesítmények.

De Gea 6 Az elsőt a szeme közé kapta, a becsőrözött másodikról nem tehet.

Young 6 Egyik legjobbunk volt, főleg támadásban, de a kapott góloknál kapcsolhatott volna előbb is.

Smalling 5 Jerome lesprintelte az első gól előtt, és Mike a másodiknál sem volt a helyzet magaslatán. Egyenlíthetett volna, de melléfejelt.

Jones 3 Hát ez meg mi volt?

Blind 4 Tavasszal még egész jó balbunkónak tűnt, most meg simán nézi ahogyan elfutnak mellette az ellenfelek. Vagy ott sincs.

Carrick 6 Ha nem lett volna a második gól előtti kilépése, még akár a jók közé is sorolhatnánk.

Fellaini 4 Alig ért labdába, nem védekezett, cseréje abszolút jogos volt.

Mata – 7 Gyakran lépett vissza, nagy zsugákat osztott, és volt egy jó szabija, kár hogy nagy hibaszázalékkal dolgozik a tizenhatos környékén.

Martial – 6 Gyenge első félidő a jobb szélen, gól és jobb játék a másodikban.

Rooney – 5 Ő próbálkozott legtöbbször, de kaput nem talált még ollózásból sem. A második gól előtt ő veszített labdát.

Depay – 4 A Norwich kemény védekezése hamar elvette a kedvét a játéktól, ráadásul nagyon lassúnak tűnt fejben.

Herrera – 5 Egyetlen cserénk sem váltotta meg a világot, nem ezzel játszotta be magát a csapatba.