Igazán nem lehet elmenni a tegnap látottak mellett, hiszen mégis a Bajnokok Ligája pozícióért ment a csata, csapatunk pedig csúfos kudarcot vallott az Upton Park búcsúmeccsén. Lentebb alaposan kivesézzük, hogy vajon hogyan következhetett be ez az újabb vállalhatatlan produkció a kedvenceinktől. Viszlát Bajnokok Ligája! Hello Európa Liga!

Louis van Gaal csapata a Tottenham elleni mérkőzéshez hasonlóan ismételten sikeresen elkésett a találkozóról. Igaz ezúttal a West Ham United szurkolóinak, a rendőrség balfácánkodásának és nem tudom még mi egyébnek kellett ehhez együtt játszania, de a találkozó a mi óráink szerint 21:30-kor vette kezdetét, ami egy laza félidőnyi csúszás.

1., A felállás

A holland ismét változtatott a felálláson és más ránézésre se értette az ember, hogy a nem lúzer támadóegységgel rendelkező West Ham United ellen miként állhatunk ki ennyire támadószellemben. Martial és Mata sem a védekezéséről híres, de Rooney és Herrera sem ebben specialisták.

A mérkőzésen pedig sokadik alkalommal igazodott be az a tézis, hogy a csapat védelme ingatag lábakon áll, stabil középpálya nélkül pedig képtelen megbirkózni egy izmosabb támadósorral. A kérdés pusztán az, hogy van Gaal ezt miként nem látja egy ilyen mérkőzés előtt? A Wolfsburg vagy a Newcastle United elleni találkozók kitűnő példák voltak arra (csakhogy a tavalyi Leicester City elleni meccset ne idézzük), hogy a csapat nem a rohanás nagy mestere ilyen védelemmel és a 4141-es felállásunkat csak a Norwich City, Aston Villa és Crystal Palace szintű csapatok képtelenek kihasználni.

Ráadásul igazi taktikai „érettség” volt van Gaal részéről, hogy Schneiderlin helyére a szünetben behozza azt a Michael Carricket, akinek simán a kezdőben kellett volna játszani a francia mellett és éppen a tegnapi napon felvállalni a szokásos 4231-et, egy Carrick, Schneiderlin – Mata, Herrera, Martial – Rooney felállással.

2., Marcus Rashford

Rashford a tegnapi napon is az a játékos volt, aki bár lényegében adott egy gólpasszt, teljesen eltűnt a mezőnyben, nem először. Ez pedig szintén van Gaal felelőssége, hiszen minek pakolja fel az értelmetlen 4141-et a pályára, ha lényegében a támadások kezdeményezéséből és befejezéséből csak a négyfős középpálya veszi ki a részét. Erre volt élő példa mind a két gólunk, ahol Herrera labdaszerzését, Rooney tette tovább a Rashfordnak ő a franciának, Martial pedig a kapuig gyalogolt, de az első gólban is a Martial-Mata kettős vállalt főszerepet. Az ember megértené ezt a formációt, ha legalább egy igazi erőcsatárunk lenne a kapu előtt, aki a céltalan Rojo és Valencia beadásokat megpróbálja levenni vagy egyáltalán igyekszik vele valamit kezdeni. Amikor Fellaini a pályán van, akkor a belga jóval fentebb lép a támadásoknál és természetesen több veszélyt is rejtegetnek a kósza beadások, itt azonban ilyesmiről tegnap még csak szó sem lehetett. Rashford pedig nem Rooney, 12 évvel kevesebb tapasztalattal rendelkezik abban, hogy miként kell és érdemes visszalépni vagy éppen elmozogni, hogyan lehet hatékonyan segíteni a védekezést. A fiatal angol tehetség tehát valószínűleg még a szélen is több hasznot hozott volna a tegnapi napon. Louis van Gaal sokadik kudarca és makacssága ez, ráadásul teljesen érthetetlen módon a találkozó végéig a pályán hagyta Marcust.

3., Daley Blind

Mindenképpen ki kell térnem Daley Blind személyére.

Valljuk be férfiasan, tegnap három gólt sikerült kapni a holland sztárunkról. Kétszer az ő embere szerzett találatot, egyszer pedig középiskolásokat megszégyenítő módon dobta át a palánkon a csapat teljes lestaktikáját, ezen felül pedig egyéb hajmeresztő hibákat kapart össze. Nehéz lenne elképzelni, hogy ezt a mérkőzést követően valaki továbbra is a védelem közepére követelje az alapvetően full back vagy védekező középpályás játékost. Sőt, egy ilyen mérkőzés után igen sok minden más egyéb kérdőjeleződik meg szerintem a legtöbb szurkoló fejében.

Továbbá értjük mi, hogy nem középhátvéd és nyilván a legjobbját próbálja hozni a holland, de olyat még nem láttunk a futball világában, amikor egy játékos próbált meg a saját szerepéről elbeszélgetni egy menedzserrel?

4., Anthony Martial

Pozitív példaként pedig kerüljön itt említésére Anthony Martial, aki a csapat legutóbbi 15 találatából hetet (!) vállalt magára és további gólpasszok kiosztásában is jeleskedett és ezzel természetesen vezeti kedvenceink házi gólkirálya címet. Illetve jogosan merül fel nem először a kérdés, hogy mi történt volna, ha a három elzavart csatár közül legalább egyet megtartunk? De ennél is tovább menve inkább csak annyit kérdeznék, hányadik helyen állna vajon ez a csapat Anthony Martial nélkül? A válaszokat a kommentbe várjuk.

5., Louis van Gaal

Most pedig vissza a szartengerhez és van Gaal személyéhez, hiszen a tegnapi napon nyugodtan mondjuk ki, hogy le lettünk mosva a pályáról, hiszen a kísérletek számában 20-6-os mutatót jegyezhettek fel a statisztikusok, a kaput eltaláló lövéseknél pedig 6-2 állt a lőlapon. Kérdezem én, a Manchester United csapatának a szezon egyik legfontosabb mérkőzésén vajon ilyen sorokat kell produkálni? Az xG lapra tekintve egyenesen a sírás kerülgethet minket és nem is hiszem, hogy a képen kívül további magyarázatot igényelne a dolog.

Ha a makacsságot egy személyről kellene elnevezni, a tulipánosnál erre jobb személyt nem is találhatnánk. A szezon elején orrba és szájba nyomta a 4231-et, majd érthetetlen módon számos alkalommal előhalászta a 4141 varázslatos szellemét, amiről valószínűleg azt megelőzően is kellően pontosan tudta, hogy komoly kockázatot jelent, hiszen minden bizonnyal ezért ment végig az anti-foci korábban. A 4141 nem működött jól, minden mérkőzésen komoly rizikót jelentett, különösen, ha nem annak megfelelő játékosokkal volt feltöltve a csapat, amire a tegnapi nap is ékes példaként szolgálhat. Egy ennél jobb védelemmel, egy eredményesebb szélsővel biztosan eredményesebbek lehetnénk, de van Gaal a legnagyobb shit storm kellős közepén sem volt hajlandó szélsőt vagy hátvédet vásárolni, pedig erre mind nyáron, mind januárban meglett volna a lehetősége. Ne kezdjük el mentegetni a hollandot a sérültekkel, hiszen most már hónapok óta a legjobb csapattal dolgozhat és a szezon első felében is hasonló volt a helyzet. 66 pontig juthatunk, ami mindössze 2 ponttal több, mint amit 2013-14-ben szereztünk és visszalépés a tavalyi évhez mérten is. Ráadásul Moyes a Bajnokok Ligája szereplés hiányában lett menesztve, így nem hiszem, hogy van Gaal mellett kellene gyűjteni az érveket egy ilyen évet követően.

Ráadásul valaki magyarázza meg a Herrera-Lingard, Valencia-Januzaj cseréket a 85.+ percekben. Továbbá egészen elképesztő, hogy miként nem tudunk megtartani egy egygólos előnyt, a legfontosabb pillanatokban, amikor lényegében két kontrával demoralizáljuk az ellenfelet és nagyjából 20 perc marad mindössze a mérkőzésből arra, hogy az ellenfél kezdjen valamit magával.

Kimondhatom, hogy akár az Ördögöt is szívesebben nézném a következő szezonban a padon, mint a megbomlott elméjű hollandot, aki mindig másban keresi a hibát, pedig csak bele kellene tekinteni a tükörbe a megfejtésért.