Az Ördög, a Tigris és Miki Egér – Ligakupa elődöntő

Már-már ismeretlen, de legalábbis manapság szokatlan érzés keríthet minket hatalmába, ha csapatunk jelenlegi formájára gondolunk. Több, mint két hónapja veretlenek vagyunk, immár nyolc meccset számlál győzelmi sorozatunk, ráadásul 2009 óta nem fordult elő az, ami idén, azaz minden sorozatban talpon vagyunk még január közepén. Kellemes helyzetben várhatjuk tehát a Miki Egér kupának csúfolt Ligakupa elődöntőjének első mérkőzését, minek során a nem annyira félelmetes Hull Cityt fogadjuk az Old Traffordon.

A Tigrisek formája nem mondható túlzottan fényesnek. A bajnokságban két győzelemmel kezdtek, ám azóta ezt a számot csak eggyel tudták növelni, így elsőszámú jelöltté léptek elő a kiesés tekintetében. A siralmas PL szereplés következményeképp elköszöntek menedzserüktől – régi ismerősünktől, Mike Phealentől – és egy fiatal portugál mester, Marco Silva lett az új tigrisidomár. A 39 éves menedzsernek a Hull a negyedik csapata 2011-ben kezdődött karrierje során az Estoril, a Sporting és az Olympiakosz után (itt ragadnám meg az alkalmat nem leütni a „Hull”, a „Silva” és az „FA” szavak adta magaslabdát szóvicc-képzés terén, egyrészt, mert „vótmá”, másrészt meg… eh… nem az én stílusom…). Az új Mourinhonak is becézett szakember bemutatkozása sikeres volt, hiszen 2-0-ra verték az amúgy hasonlóan pocsék formát mutató Swansea-t az FA kupában.

Mai ellenfelünk a negyedosztályú Exeter, a másodosztályú Bristol City, a Stoke és a Newcastle legyőzésével harcolta ki eddigi legsikeresebb Ligakupa szereplését, ezelőtt rendre korábban kihulltak a sorozatból. A sárga-feketékkel ellentétben mi sikeresek vagyunk ebben a megmérettetésben is, sőt, full kreténben ars4nalban nyomjuk az örökranglistán: négy végső győzelemmel, négy elveszített döntővel a negyedikek vagyunk összesítésben. Utoljára az emlékezetes Moyes éra alatt jutottunk ilyen messze a Miki Egér kupában, a Sunderlanddel megvívott kétmérkőzéses klasszikus izgalmai egy feledhetetlen büntetőpárbajban csúcsosodtak ki.

Csapatunk formájáról már esett szó a poszt elején, de jó többször is leírni: november 3. óta nem találtunk legyőzőre, az utolsó nyolc meccsünket megnyertük, kijelenthető tehát, hogy kiváló formában vannak Carrickék, kezd beérni portugál mesterünk munkája. Ráadásul idén még gólt sem kaptunk, ami Dávid esetében üdítő változatosságnak minősül ebben a szezonban, míg választékos ízlésű cserekapusunknál csak a megszokott teljesítményt jelenti (öt meccsen egy kapott gól, az is büntetőből a Northampton ellen).

Sérülések terén a Tigrisek meglehetősen csehül állnak, játékosaik hullanak, mint a legyek. A védelem nagy része maródi, Curtis Davies, Dawson, Will Keane, Odubajo, Alex Bruce, Elmohamady és Maguire sem léphet valószínűleg pályára – bár utóbbi talán visszatérhet – ráadásul McGregor kapus sem egészséges.

Ezzel szemben a carringtoni kórtermek az ürességtől konganak, csupán Rojo küzd a Reading ellen összeszedett izomsérüléssel, de lehet, hogy csak így próbálja igazolni létjogosultságát a népes orvosi stáb, miközben kétségbeesetten keresik Jonest a kórház néptelen folyosóin. Még Shaw is felépült, talán látjuk legalább a padon ma este. Marcos mellett Bailly a másik hiányzónk, ő Afrikában piheni ki a bajnokság eddigi fáradalmait.

Zsozé elmondása szerint nem tartalékol, erős csapatot küld pályára, Vale, Ander, Pogboom és Ibra is kezdeni fog. Ezek szerint nem veszi félvállról a meccset deresedő hajú mesterünk, ha már eddig eljutottunk, meg is akarja nyerni a trófeát. Bár vasárnap fontos rangadó következik a Pool ellen, ez a kockázat elfogadhatónak tűnik, hiszen nekünk egy nappal több jut pihenésre, és Manchesterből sem kell kimozdulnia a csapatnak. Ugyanakkor Kloppék keményebb meccsre számíthatnak a Soton vendégeként szerdán, a hétvégi bohóckodásuk alapján ők is döntőben gondolkodnak. Az előjelek tehát végre minden tekintetben kedvezőnek tűnnek számunkra, és reméljük, úgy este 11 körül vasvilláján egy tigris gőzölgő hullájával jön elő az Old Trafford poklából a Vörös Ördög.