A szerkesztőség Top10-es listájának nyolcadik helyén egy némiképp meglepő névvel találkozhatunk, egy csapat második számú kapusa ugyanis ritkán kerül be a 10 legjobb teljesítményt nyújtó játékos közé, egy szezon végi értékeléskor. Mégis, kedvenc örökzöldünk nem érdemtelenül szerepel az idei elitben. A nyolcadik: Romero.

A 2015 nyarán érkező VB ezüstérmes kapusról túl sokat nem tudtunk, már a Unitedbe való igazolása is elég váratlan volt mindenki számára. Első idénye után elképzelhetetlen is lett volna a legjobb tízbe kerülnie, hiszen csak Dávid faxa bekrepálásáig kapott érdemi szerepet az első négy fordulóban (egyébként négy meccsből háromszor nem kapott gólt), utána már csak egy FA, egy Ligakupa és az örmény játékosunkról elnevezett dán Midtjylland ellen védhetett. Leginkább az edzéseken és néha meccseken látható üveges tekintetével és gyanús mozdulatlanságával hívta fel magára a figyelmet, minek láttán joggal merült fel az emberben, hogy lélegzik-e egyáltalán Sergio, és ami után meg is kapta a Tuja becenevet.

Idén sem a bajnoki szereplése okán került a dicsőséglistára, hisz a PL de Gea felségterülete volt szinte teljes egészében, hősünknek mindössze két tavaszi mérkőzés jutott, igaz, a Sunderland és a Southampton elleni is clean sheetet jegyezhetett. A szezonbeli első fellépésére szeptember 21-ig, a Northampton elleni Ligakupa mérkőzésig kellett várnia, ahol kapott is egy gólt tizenegyesből. Érdekes módon ebben a sorozatban többet nem is láttuk, a Ligakupa győzelemből inkább Fánkinhos vette ki a részét.

Romero – Mikihez hasonlóan – az Európa Ligában mutatott teljesítményével hívta fel magára a szerkesztőség figyelmét. Eleinte itt is Dávid volt az első számú választás, az első négy mérkőzésből háromszor a spanyol állt a kapuban, a Feyenoord és a Fenerbahce ellen elszenvedett vereséget és a törökök hazai legyőzését Tujánk a padról nézte végig. A második fordulóban, a Zorja ellen kezdett az EL-ben először (clean sheet), de az ötödik fordulótól már ő vitte végig a sorozatot a döntőig. A 15 meccsből végül 12 (!) alkalommal védte a kapunkat, és ezeken a találkozókon mindössze négy gólt kapott: a rostovi sztyeppén egyet, az Anderlecht kétszer talált be a kapujába, utoljára pedig a Celtás Roncaglia tudott túljárni az eszén.

A téli EL szünet idején az FA kupában négy fordulóból háromszor is védett, csupán egyszer talált be a blackburni Graham a kapujába, a Chelsea elleni vereség alkalmával már Dávid volt a kezdőcsapat kapusa.

Összesítve 18 meccsen mindössze 6 gólt kapott, és 12 clean sheetet jegyzett, a Northampton és a Rovers mérkőzés között 514 percen keresztül nem kapott gólt, ami igen szép teljesítmény egy második számú hálóőrtől. Igaz, hogy az ellenfelek nem a Real Madrid, a Bayern vagy a Juventus voltak, de azokon a meccseken, ahol szerepet kapott, mindig odatette magát, becsülettel tette a dolgát, a Soton ellen pedig idei legjobb teljesítményével mentette döntetlenre a meccset.

Kritikusai szerint a teljesítményére magyarázat lehet a kevésbé erős ellenfeleken kívül a jó védelem előtte, a szerencse, meg, hogy nem igazán volt sok dolga a mérkőzésein. Sokan minden mozdulatában (ön)veszélyt sejtenek, de szerintem Romero egyszerűen alulértékelt kapus. Az elmúlt szezonban nagyon megkedveltem, hajlok rá, hogy valójában csak remekül helyezkedik, és ezért nem kell folyamatosan robinzonádokat bemutatni – bár az utóbbi időben ilyeneket is láttunk tőle – mindössze felemeli a kezét, és véd. A fellépése pedig több, mint meggyőző, Guidetti is elbizonytalanodott fenyegető sziluettjétől a döntő pillanatban. A mozgása pedig…Istenem, nem rendelkezhet mindenki Marvel szuperhősöket idéző akrobatikus mozgáskultúrával. Romero remek szezonon van túl, több mérkőzést érdemelt volna és mindenképp megérdemli a Top10-be való bekerülését.