Győzelmi kényszerben, félelemmel telítve

Nehéz megemberelni magát ilyenkor az áltagos szurkolónak, főleg akkor, ha még bejegyzést is kell írnia az illetőnek. Megint négy pontra állunk az Európa ligát érő 5. helytől, a világverőnek közel sem nevezhető Sevilla elleni 0-0 pedig az égieknek és persze őrült kapusunknak volt leginkább betudható. Ilyen előjelek mellett várunk egy olyan rangadót, amely a Chelsea és edzője számára is hasonlóan megtestesíti az élet-halál kérdést.

A széna több szempontból sem áll jól. Nem elérhető Jones, Rojo, Fellaini és Herrera sem. A középpályánk és ezzel a védelem közepe is nagyon limitált módon működik. Az optimisták ilyenkor mondják, hogy jöhet a meglepő győzelem, de a megbicsaklott Mourinho mellett ez most közel sem látszik reálisnak. Conte csapata legalább képes volt azt játszani a Barcelona ellen, amivel az elmúlt évtized minden bizonnyal legmeghatározóbb klubcsapatának gépies modelljével szemben is akadt némi esélye a már közel sem világverő kékeknek. Annak viszont örülhetünk, hogy legalább a Chelsea is futballozott a hét közepén. A jelenlegi helyzetben olyan, mintha mind a két csapat már félig-meddig a következő szezonra tekintene, de közben realizálja, hogy továbbra is hiába minden golyó betárazva a támadósorban, a gólok igazából csak nem jönnek, de az eredmények sem igazán, a top 4 pedig kötelező.

Így jár az ember, ha egy messziről jött spanyol, bohócot csinál a teljes mezőnyből, igaz tavaly a talján csodaember volt képes felrakni egy olyan formációt, amihez hozzá nem tudott szagolni a Premier League mezőnye. Már csak a Wenger utáni legnagyobb PL rutinnal rendelkező Special One nem tud semmit felmutatni szekérnyi hosszúságú keretével. A szezon pozitívuma azonban még az is lehet, hogy éppen a számos sérülésnek lesz köszönhető, hogy McTominay bejátszhatja magát az első keretbe és talán ennek hosszabb távon is lesznek örömteli hatásai a klubra nézve. Ennek ellenére igen kellemetlen érzés, hogy közel március elején megint a szezon veszteségeinek minimalizálásairól beszélünk, mert már csak a legelvakultabb rajongók hisznek a BL sikerben vagy éppen űrfociban a hátralévő 11 bajnoki fordulóra nézve. 11 forduló viszont még nagyon sok, gyakorlatilag a bajnokság 30%-a még hátra van. Mindeközben Martial értetlenkedik, hogy miért nem tárgyalnak vele a hosszabbításról, Pogba cirkuszol, Sanchez pozícióját Mourinho még annyira sem találja, mint a franciáét. Egyszerűen úgy érezzük, hogy kezd ez az egész szétcsúszni a fenébe.

Abban pedig szintén titkon bízunk, hogy Giroud sem bennünk akarja megforgatni a kést egy kései győztes góllal az Old Traffordon, mert akkor végleg dugájába dől a teljes Stretford End. Ugyanakkor talán kijelenthetjük, hogy egy győzelem hatalmas lépés lenne a top 4 irányába. Ebben így talán okkal bízhatunk és abban is, hogy legrosszabb esetben a döntetlent sikerül összeharácsolni hazai környezetben.

Viszont, ha jó hírt szeretnétek, akkor azonnal el tudjuk mondani, hogy David de Gea lett a hét játékosa a Bajnokok Ligájában és mindezek mellett elindult a csapat hivatalos Youtube oldala is.

Érjétek be most ezzel! Süssön szépen a napfény az Old Traffordra a mai napon!