Még mielőtt lemaradnátok az annyira várt vagy nem annyira várt szezonkezdetről, időben szólunk, hogy ma este, azaz pénteken 21 órakor kezdődik a Premier League, ráadásul éppen a Leicester látogatásával az Old Traffordon. Rossz felkészüléssel és még rosszabb átigazolási időszakkal készülhettünk Mourinho harmadik szezonjára, de legalább hazai meccsel, amit illene behúzni. Bár a Leicester nyert bajnokságot mióta mi nem, a baljós előjelek ellenére a szezon első bajnokiján United-győzelmet várunk, ki is fejtjük hogy miért.

A Leicester érdekes, nem szigorúan monoton növekvő pályán érte el az erős középcsapat szintet: kiesést épphogy elkerülőkből lettek bajnokcsapat, majd két szinttel visszaesve jelenleg a táblázat közepére lehet őket belőni az erősorrend alapján. A 2016-os bajnokcsapat egyik meghatározó figurája, Mahrez a nyáron aláírt a shitty-hez, elsősorban az ő pótlásáról kell gondoskodnia Claude Puelnek. Nyári igazolásai közül két ember is reménykedhet abban, hogy ő töltheti be Mahrez megüresedett helyét: Rachid Ghezzal a Monaco padjáról érkezett, a 21 éves angol U-21 válogatott James Maddison pedig a Norwichtól. Utóbbi 20 millió fontért, ennyit kell mostanában fizetni a Championship legjobb fiatal játékosa cím nyerteséért.

Mivel a Leicesterből is páran csak nemrég tértek vissza szabadságukról, meg van egy-két új arc, a kezdőjükre ezúttal nem tippelnénk (tegnap még az sem volt biztos, hogy Maguire-t melyik csapathoz írjuk), de pár arcot azért kiemelünk. Vardy a nem futottak még kategória játékperc tekintetében, akárcsak a velünk hírbe hozott gólem, tehát könnyen lehet, hogy angol válogatott játékosaik nem a kezdőben kapnak helyet. Helyettesítésükre az előszezonban jó formát futó Iheanacho és a 3,5 millió fontért (!) leigazolt mikutyánkkölyke Jonny Evans lehetnek esélyesek. Vb-résztvevőik közül az Izland-verő egykori rekordigazolás Musa már Szaúd-Arábiában keresi a pénzét, de Okazaki és Schmeichel bevethetők. Hogy mennyire lesz a csapatuk az öreg rókák és az új igazolások keveréke, az a szezon közben kiderül, mert hogy nyáron a már említettek mellett érkezett még a portugál válogatott jobbhátvéd Ricardo, a horvát U21-es védő Filip Benkovic, és a 22 éves török válogatott hátvéd Caglar Söyüncü. Erős a gyanúnk, hogy Puel mester három középhátvéddel tervezi a szezont, és a manchesteri kirándulás tökéletes főpróbája lehet ennek, hiszen nincs is az Old Traffordnál jobb hely két busz találkozására.

Igen, ezzel Mourinho kifogásolható játékfelfogására utaltunk, és bár temetni nem szeretnénk a szezont előre egy rosszul sikerült felkészülési időszak miatt, de azért aggódunk. Aggódunk, hogy a Bayern ellen mutatott ülvealtatásból hogyan is lesz egy csapásra foci, vagy legalább győzelmek. Azok pedig kellenek itt az elején, mert beragadni egy előre is túl nehéznek ígérkező versenyben (bajnoki cím, majd dobogó, végül BL-hely) óriási lavinát indíthat el a klubon belül és a szurkolók között is. Végigszenvedett gólnélküli döntetleneket vagy egy-nullákat ugyanúgy nem szeretnénk látni, ahogyan edzőbuktatást sem, focit ellenben igen, és ha José ezt a harmadik szezonjában sem tudja prezentálni, akkor végleg kiderülhet, hogy nem ő a mi emberünk arra, hogy visszakerüljünk az oly szeretett magasságokba.

De mindenki nyugodjon le a picsába, kirúgni Josét a BL-indulás elmaradásáig úgysem fogják, ahhoz valami nagyon nagy dolognak kéne történnie. A Boxing Day tizenikszedik helyről való megtekintése lenne ilyen, vagy ha Mourinho összefújkálná Salford házfalait és a Sun hátsó oldalát azzal, hogy “Ed egy geci.” Mert hogy a két vezetőnk között érezhető a feszültség: menedzserünk játékosokat venne, igazgatónk pedig nem tudja őket megszerezni. Bár az (új hülye szabály miatt az európainál három héttel korábban záró) átigazolási időszak utolsó napján valószínűleg sztárügynökök tucatjai várták úgy Woodward hívását, mint magyar melós az ötöslottó sorsolást, ám az a bizonyos telefon nem csörgött. Nem igazoltunk senkit, így hát a tavalyi felhozatallal kéne valami ütősebbet elérni. Egy-két, sőt három érkező akadt azért: Fred valószínűleg rögtön a kezdőcsapatban bizonyíthatja, hogy nem Andersont vettük meg újra a plasztikai műtétje után, a másik két új arc viszont aligha kap szerepet a Ligakupa elindulásáig. Grant a harmadik számú kapusok magányában inkább egy jó szezonbérletet kapott az Old Traffordra, Dalot-ról meg még az sem biztos, hogy a 6 felnőtt meccsért kifizetett 20 millió euró nem egy Bébé-szintű pénzmosási akció. Ja, és visszatért spanyol kiküldetéséből Pereira.

Szóval nagyjából a tavalyi banda (mínusz Blind), amely keretet ráadásul sérülések és hosszúra nyúlt nyaralások tizedelnek. Az orvosi stábot mostanában Valencia, Rojo, Romero, Herrera, Matic és a már említett Dalot is gyakran látogatja, de a “remekül” sikerült felkészülési időszakban Smalling és Bailly is összeszedett egy-egy kisebb sérülést. A vébé óta nem láthattuk Pogbát, Youngot, Lukakut, Fellainit, Lingardot, alighanem ők sem kezdőként fognak ma kifutni az Old Traffordra. Kezdőnek a DDG – Darmian, Smalling, Bailly, Shaw – Pereira, Fred, McTominay – Mata, Rashford, Sanchez tizenegyet sejtjük, de a túrán próbálgatott három ötvédős formáció felbukkanásán sem lepődnénk meg.

Azon viszont igencsak meglepődnénk, és elég sötét szezon képét festené maga elé, ha kikapnánk. A Leicester utoljára 20 éve győzött az Old Traffordon, nyitómeccset sem nagyon szoktak nyerni, a United pedig a legjobb a bajnoki első fordulók behúzásában. Egy időben elég sokszor nyertünk a Rókák ellen 2-0-ra, ezt most is elfogadnánk, de a nem is olyan távoli múltban Mourinho vezérletével jobban is megvertük őket, akkori gólszerzőink közül pedig most is mindenki szerepet kaphat.