Holnap este megint jön az a nyüves Bajnokok Ligája, amit kezdek egyre jobban rühelleni – ugyanis a csapat szerkezeti hiányosságai egy kvalifikáltabb ellenfél mellett sokkal szembetűnőbbek, mint mondjuk szombat délutánokon mindenféle Fulhamek és Cardiffok ellen. A holnap esti meccs egyébként egy kocsmai nyerőgépre hasonlít, ahol az előző körben nem jött ki a három cseresznye – José kénytelen lesz új zsetont behelyezni és újra pörgetni.
Ugyan Stanley kolléga már hirtelen felindulásból elkövetett egy elemzést az előző forduló után, most azonban egy kicsit mélyebben is nekimegyünk a két héttel korábban történteknek felvezetés gyanánt, tovább boncolva az eseményeket, és megnézzük, mit nem kéne elcseszni ismét a Juventus ellen.
A képen a két héttel ezelőtti kezdő 11-ek
Mourinho ugyan a Chelsea elleni kezdőt változatlanul hagyta, az alapjátékot azonban megint gyökeresen variálta meg – korábban már írtam erről, hogy miért tartom ezt rossz ötletnek. Ezúttal ismét a védekezéssel állt neki kísérletezni José – a változatosság kedvéért a középpályán szoros emberfogást álmodott meg, talán pont a Chelsea elleni meccsen felbuzdulva, ahol Mata az irányító posztján szerepelhetett, elsősorban azzal a feladattal, hogy Jorginhot kikapcsolja, amit egész tűrhetően meg is oldott. Itt ugyanezt a mintát követve Pjanicot kellett tehát kivennie a játékból, aki nem mellesleg borzasztóan veszélyes alak: a Serie A-ban eddig meccsenként 77 sikeres passzt átlagol, 92.7%-os hatékonysággal, valamint 3.4 kulcspasszt oszt ki ezalatt (akik kevésbé járatosak az efféle statisztikákban: a kulcspassz olyan átadás, amit kapura lövés követ).
Azonban a Chelsea elleni meccsel ellentétben itt Pogba és Matic is emberfogásra lett utasítva Mata mellett, az ő embereik értelemszerűen Bentancour és Matuidi voltak.
A túloldalon Allegri a Cuadrado – Dybala – Ronaldo triónak szavazott bizalmat, a támadójátékuk pedig az ő kombinációs/helycserélgetős játékukon alapult, labdabirtoklás esetén 4-3-3 formációt felvéve. Védekezésben a Juventus labda nélkül 4-4-2-vé alakult, elöl Ronaldoval és Dybalával, mögöttük pedig két darab négyfős fallal operáltak a vendégek, ilyenkor Matuidi húzódott ki a pálya szélére a maga centrális pozíciójából baloldali középpályást játszani. Erre a kisebb taktikai bakugrásra azért van szüksége Allegrinek, mert Ronaldo nem védekezik, ezért Matuidi szerepe kulcsfontosságú, neki kell fedezéket nyújtania labda nélkül CR mögött. Ronaldo és Dybala tehát tulajdonképpen nem is fejtett ki semmiféle ellenállást ha nálunk volt a labda, holott manapság már megengedhetetlen, hogy legalább az egyik csatár ne végezzen valamiféle védőmunkát. Ők azonban vélhetően inkább arra ügyeltek, hogy egy esetleges labdaszerzésnél mindketten megjátszhatóak legyenek, elősegítve ezzel a kontrák indítását – azt hiszem Allegri is keményebb meccsre számított az Old Traffordon, és elsősorban a kontrázásban látott nagyobb lehetőségeket.
Mourinho és Allegri tervei is hordoztak érdekességet tehát bőven, a két elképzelés pedig heves reakcióba lépett egymással az első félidőben. Allegri szerintem maga is meglepődött, hogy az első negyedórában kerek 70%-os labdabirtoklást eredményezett a Juventus játéka, miközben a United csak nyomozta a labdát. Az elképzelés szerint a vendégek a rendezetten felálló védelmünk esetén az alakzatunk négyfős falai közötti szakadékokat próbálták kihasználni, ugyanazokat a szakadékokat, amikről már több mint fél éve ugatok. Elsősorban a Shaw – Lindelöf – Matic által határolt területet támadta a Juventus, oda koncentrálódott a támadóik mozgása.
A képeken Cuadrado és Dybala heatmapjei, tisztán látszik mindkettejük esetében ez a kicsit szűkebb, centrális helyezkedés a jobboldali (nekünk baloldali) folyosóban. Allegri is vélhetően Lindelöföt tartotta a hátvédnégyesünkből a leggyengébb láncszemnek, ezért utasíthatta a támadókat, hogy elsősorban az ő oldalán próbáljanak kombinálni.
Ugyan feljebb, a kis paintben rajzolt kezdő 11-et bemutató képen Dybalát mint centert, Ronaldot mint balszélsőt, és Cuadradót mint jobbszélsőt tüntettem fel, de ők hárman tulajdonképpen az egész első félidő alatt folyékonyan cserélgették egymással a pozícióikat, Ronaldo, Dybala és Cuadrado is mind feltűntek a center posztján, illetve a pálya mindkét szélén is.
Visszatérve ránk: Mourinho tervének alapvető hibái már az első másodpercektől kezdve kiütköztek. Az emberfogásra utasított Pogba – Matic duó a legtöbbször borzasztóan távolra vándorolt el a védelem elől, a középpályánk és védelmünk között nyíló szakadékba pedig Dybala lépkedett vissza, a hamis kilences szerepét alakítva, állandó kérdés elé állítva ezzel a védelmünket, valamint egy extra emberhez juttatva ezzel a Juventus középpályáját. Az emberfogás ugyan működőképes tud lenni, de csak akkor, ha az ember erre rendesen felkészíti a csapatát. Az nem járható út, hogy szombat este észbe kap José, hogy „huu, a Juventus ellen szerintem emberfogással kéne védekezni„, majd elvárja, hogy ezt mindössze két edzés után flottul megoldja a csapat kedd este. Mert nem fogja. Erre ugyanis nem elég két kutyafuttában levezényelt edzés, ehhez alapesetben is hosszú hónapok kellenek az edzőpályán (minimum egy teljes nyári felkészülési időszak), valamint néhány próbameccs egy felkészülési tornán, hogy kijöjjenek a rendszer hibái, amiket aztán további edzéseken orvosolni lehet. Egyik napról a másikra átállítani a védekezést zónázásról emberfogásra (rendes felkészítés nélkül) kapitális baromság. A védelmünk tagjai ugyanis nagyon nehezen fogják tudni eldönteni, hogy ki meddig kövesse az emberét, mikor adja át az őrzését egy másik társának, illetve ki vegye fel az üres területekre bemozgó támadókat, állandó működési zavarokat előidézve ezzel, amikre majd lejjebb, a meccsből kivágott képeken mutatok példát.
Itt az látható, ahogy Matic és Pogba (sárgával) épp készülnek felvenni az embereiket az utasítások szerint, kilométerekre sodródva ezzel a védelem előtti területtől, aminek az őrzése kulcsfontosságú lenne. Így ez a terület (zölddel) betöltetlen marad, így az oda visszalépő Dybala, vagy az oda becirkáló Ronaldo nagy zavarokat fog kelteni.
Újabb példa: Matic és Pogba (pirossal) megint túl messze sodródott a védelem elől, ami így fedezék nélkül maradt – a vonalak között megint szakadék tátong (zölddel), amiben Ronaldo őrizetlenül kocog. Szerencsétlen Lindelöf (sárgával) kétségbeesetten próbál meg kilépni a falból és útját állni a Juventus akciójának – ezt megúsztuk még ugyan, néhány perccel később viszont már büntettek Allegriék.
A gól: Matic és Pogba (pirossal) az embereik őrzésével voltak elfoglalva, megint túl messze sodródva ahhoz, hogy fedezéket nyújthassanak a védelem előtt. Ezért a vonalak közötti üres résbe (zölddel) őrizetlenül visszalépő Dybala azt csinál amit akar, szabadon kocog el a kapunkig, majd a némileg szerencsésen elé pattanó labdát könnyedén passzolja el de Gea mellett. Mondhatnánk, hogy a találat mázli, de nézzünk csak rá a képre: a védelem előtt csücsülő két ütközőt azért találta fel a futballvilág, hogy fedezzék a védelmet, és a labda felé visszalépő Dybalák ne tudjanak őrizetlenül besétálni a kapu elé, nem pedig azért, hogy az akciókat csak tisztes távolból, több ütemmel lemaradva kövessék.
Ha azt hinnétek, hogy a gól után Mourinho belátta, hogy nem működik az emberfogás, akkor nagyon tévedtek. A Juventus vezetése után is ugyanúgy ment tovább a műsor:
A gól után kicsivel is folytatódik az emberfogás: itt az látszik, ahogy Pogba és Matic (sárgával) már egészen hajmeresztő messzeségbe távolodik a védelemtől, mélyen a Juventus térfelére sodródnak mindketten. A védelem tehát továbbra sem kap fedezéket, úgyhogy mögöttük megint ott a szakadék (zölddel), ahol Dybala továbbra is őrizetlen – egyedül szegény Lindelöf kukucskál be a kép baloldalán és integet, hogy valaki vegye már fel Dybalát.
A védőink között egyébként akkora volt a zavar, hogy például szegény Lindelöf a komplett első félidőt heves integetéssel töltötte, állandóan jelezve a társaknak, hogy hol kéne üres embert, vagy üres területet őrizni – a legtöbbször hiába. Félreértés ne essék, a védelem tagjainak fontos dolga az egymással való kommunikáció, de ha állandóan jelezni kell a társaknak, ott valami nagyon el van cseszve. Annyira szembetűnő volt a folytonos szervezetlenség, hogy úgy döntöttem, bevágok ide egy kis ‘Lindelöf integet’-montázst:
Félreértés ne essék, én nem Lindelöföt akarom ezzel savazni, ez nem az ő hibája, ebben Mourinho a legfőbb ludas, aki az utasításokat kiadta a meccs előtt. (Egyébként ezek csak a meccs első harmadából kiragadott példák, hét kép után már én is eluntam a gyűjtögetést).
Az elején említettem, hogy Mata feladata elsősorban Pjanic lekapcsolása volt, és Mourinho tervének ez a része is dugába dőlt – a Chelsea elleni produkcióját sajnos itt már nem tudta megismételni a spanyol. Pjanic 79 labdát osztott ki a társaknak, 91%-os hatékonysággal, ebben pedig 3 kulcspassz is benne foglaltatott, ez pedig mindenképpen silány őrzés. Mata sajna már nem mai fiatal, ugyan még csak 30 éves, de vélhetően nem bírja már a szombat-kedd ritmust akkor, ha komoly védőmunkát is végeznie kell, ezt a továbbiakban nem ártana észben tartani. Egyébként Mata centrális szerepkörével egy fontos eleme is elveszett a játékunknak: ha hisszük, ha nem, Mata a második legjobb a keretünkben ami a pontos beadásokat illeti, 1.4 pontos beadást produkál 90 percenként, egyedül Ashley Young előzi meg 2.4-gyel, még Valencia és Shaw is gyengébbek e tekintetben (1.3 és 1.0 pontos beadással). Ez különösen problémás, tekintve, hogy az akciók befejezését elsősorban Lukakuval akarjuk megoldani, akinek igencsak szüksége lenne jó beadásokra. Fun fact: az egész meccsen kettő (jól olvastátok: kettő darab) sikeres beadásunk volt összesen.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a támadójátékunk mindenféle kombinatív mozgás, helycsere, beindulás, vagy akár sikeres beadás híján nem is létezett az első félidőben, 15 percnek kellett eltelnie, mire végre először rá tudtuk kényszeríteni a Juventusra a védelmi alakzatukat.
A képen egy átlagos United akció: A Juventus kényelmesen tud védekezni a két darab négyfős fallal (sárga vonalak), mivel a támadóink véletlen sem kombinálnak egymással, nincsenek olyan helycserék, mint mondjuk a túloldalon. A Juventus védelme és a középpályája között sincsenek olyan szakadékok mint nálunk, nem tudunk hát oda bemozogni. A labdával épp Martial (zölddel) nézelődik, és sok választási lehetősége nincs a folytatásra, Mata és Lukaku a védőfalban várják a csodát, egyedül Shaw mocorog a balszélen, de rá is jut ember. A Pogba – Matic kettős (pirossal) pedig még véletlenül sem kísérel meg mondjuk egy mélységi beindulást a védelem mögé, mindketten a labda mögött állnak vigyázzban, ők valószínű nem kaptak engedélyt Mourinhotól arra, hogy csatlakozzanak az akciókhoz, tartva a Juventus kontráitól.
Az első félidőben leiskoláztak minket Allegriék, a másodikban pedig menni kellett az eredmény után – legalábbis kellett volna. A labdát ugyan többet birtokolhattuk mint az első játékrészben, de ezt nagyban köszönhettük annak, hogy a Juventus inkább őrizni kívánta az előnyt, mint tovább növelni. Mourinho pedig továbbra sem engedte játszani a srácokat, még egyszer: mindezt odahaza, egygólos hátrányban. A legfőbb elképzelés továbbra is a Lukakunak fellőtt labdákat jelentette, amik egy-két pattanás után azonnal a vendégeknél kötöttek ki, amikor pedig nagy nehezen mégis sikerült átvánszorogni a Juventus térfelére, akkor ezek történtek:
Életkép a második félidőből: 20 perc sincs már hátra a meccsből, és támadójáték a láthatáron sincs. A Juventus négyesláncai (sárgával) továbbra is köszönik szépen, jól vannak, senki nem állítja őket nehéz feladat elé. A labda Martialnál van (balszél), folytatni pedig szinte lehetetlen az akciót. A játékosaink között óriásiak a távolságok, mivel alig vesz részt valaki az akcióban. Shaw (pirossal) meg sem próbál felfutni, hogy esetleg támogatást nyújtson Martialnak, a túloldalon Ashley Young ugyanígy tesz, ő már a képre sem fér rá, akárcsak Pogba és Matic, akik szintén nem látszanak. Senki nem próbálkozik mélységből indulva betörni a Juventus védőfalát, sem középen, sem a pálya szélén, kombinálni a támadóink pedig ilyen messziről nem tudnak egymással.
A másik véglet: az utolsó percekben megszálljuk a Juventus tizenhatosát, itt egyszerre négy támadónk is (pirossal) vár egy jó beadást, amivel csak annyi a baj, hogy ez továbbra sem érkezik. Nagyrészt azért, mert továbbra sincs kombinatív mozgás, sem pedig segítségnyújtás, nézzetek csak rá szerencsétlen Youngra (sárgával). Tizenvalahány méteres sugarú körben egy árva csapattárs sincs, hogy bármiféle kombinálásra, háromszögelésre, vagy egyérintőzésre lehetőséget nyújtson, úgyhogy egyedül kellene áthámoznia magát a beadást blokkolni óhajtó ellenfeleken.
Az egyenlítés nem jött hát össze, Pogba ugyan valószínűtlen helyzetből el tudta találni a kapufát, de ha az a lövés történetesen nem kifelé, hanem befelé pattan, a játék képe ettől még ugyanolyan reménytelen maradt volna, és sem Stanley, sem én nem lettünk volna egy hangyaszarnyival sem lelkesebbek. Az ő posztjában bemutatott xG sum kép híven tükrözi a játékunkat, az általunk összehozott helyzeteket 0.3 gólra értékelő eredmény még talán hízelgő is egy kicsit. Elkeserítő tény, hogy jelenleg két hazai meccsből nulla lőtt gólnál tartunk a csoportban, ha vészmadár akarnék lenni, akkor megjegyezném, hogy ez utoljára 2005 novemberében fordult elő, amikor a Benfica-Villareal-Lille trió mögött estünk ki az utolsó helyen.
Mivel Mourinho meccsről meccsre alapjaiban változtatja meg a csapat játékát továbbra is, ezért fogalmam sincs mire lehet számítani holnap este. A 3 pont attól tartok továbbra is csak álom marad, úgyhogy már azzal is beérnénk, ha Mourinho tanulna a két héttel korábbi hibákból, kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e.