7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.

A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sevilla, se illúzió, se meglepetés

A játékvezető belefújt a sípjába. Félidő. Balázs az előbb már indulni akart a WC-be, hogy megelőzze a kocsma rezidens részegeit, de nem tudott felállni. Csak ült, és üveges szemmel bámult a tévé irányába az üres korsók felett. Ürességet és zavart érzett. Mintha meghalt volna egy pillanatra, és most kívülről látná saját magát és az egész világot. Hirtelen minden olyan idegennek és értelmetlennek tűnt. Szóval ilyen az, amikor kicsúszik az ember lába alól a talaj?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Idegenben jó az iksz, gólszerző lesz Alex is?

Alig pár órával a késő téli időszak egyik legizgalmasabbnak ígérkező rangadója előtt lőjük ki a beharangozó posztot, úgyhogy nem is próbálunk (-lok) meg úgy csinálni, mintha technikai vagy egyéb problémák állnának a csúszás hátterében, és nem az, hogy elfelejtettük (-tem) volna, hogy ma ki a simics soros, szóval részletes elemző poszt helyett jöjjenek inkább vázlatosan a mérkőzéssel kapcsolatban felmerülő kínzó (de többnyire költői) kérdések.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újabb rangadó idegenben, újabb iksz (Arsenal-United, 1:1)

„The past dictates the future.” (Dale Cooper)

Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.

A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#3 Pogba – Történelmi elégtétel

Emlékszel rá, hol voltál, amikor leomlottak a WTC tornyai? És arra, amikor eladtuk Pogbát? A sorsfordító (katartikus vagy tragikus) események velünk maradnak, hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig. Bevallom, azok közé tartozom, akiknek elég sokáig nem sikerült Pogba elengedését feldolgozniuk, úgyhogy a tékozló fiú visszatérése számomra a kezdettől érzelmi kérdés volt. Újra United-mezben látni őt az Old Traffordon felért egy történelmi elégtétellel, hogy közben hozta-e az elvárt világklasszis szintet, az ebben a szezonban még csak másodlagos volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#5 Bailly – A bestia

Tegye fel a kezét, aki arra tippelt volna a szezon elején, hogy az év igazolása egy, csak mérsékelten ismert 22 éves elefántcsontparti középhátvéd lesz? Senki? (Oké, Stanley, EZS és Kovácstomi leteheti a kezét… és igazából én is rátippeltemszóval lehet, mégse volt annyira frappáns ötlet így indítani ezt a posztot.) Zlatan persze nagyjából hozta, ami Zlatantól alapszinten elvárható, Miki is akklimatizálódott, de csak a szezon utolsó harmadára, Pogbára pedig olyan elvárásokat pakolt az árcédulája, aminek eleve nem lehetett maradéktalanul megfelelni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Eljött a mindent eldöntő EL-döntő

„Az Európa Ligát még megnyerni is kínos” (Ismeretlen Stretford End-szerző (vagy kommentelő))

Nem tagadjuk, egy pillanatra kísértésbe estünk, és majdnem írtunk egy alapos beharangozót a szezon legfontosabb meccse elé, taktikai elemzéssel, mágnestáblával, Ajax-feltérképezéssel, de aztán elvetettük az ötletet. Modernizált mottónk (nem jobb, csak arrogánsabb) jegyében úgy döntöttünk, méltatlan lenne a Unitedhez és hozzánk is, ha túl sokat foglalkoznánk egy zs-kategóriás kupával. Ahogy a terroristák előtt sem hunyászkodunk meg, és nem változtatjuk meg az életmódunkat, a kultúránkat, úgy nem vagyunk hajlandóak komolyan venni az Európa Liga döntőjét sem, mert az azt jelentené, hogy elfogadtuk fejben és lélekben is, hogy a Unitednek itt a helye. Ha az ember beleesik egy gödörbe, ne kezdje el belakni, hanem másszon ki onnan minél gyorsabban.

És különben is: ha a csapat nem ad bele 100%-ot, akkor mi miért strapáljuk magunkat? Tiltakozásul ezért most csak a tervezett elemző poszt (eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt) vázlatait közöljük. Ha lesz rendes kupa, lesz majd rendes poszt is. (20:45-től azért hajrá United!)    Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Így zarándokoltunk EL a manchesteri mekkába

[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

HangVaal Extra: „Élő” „tudósítás” az Európa Ligából

És a Keleti pályaudvarról, ahol törzshelyünk, a Mozaik található. Exkluzív kontent! A szerkesztőség minden tagja megszólal! (Mínusz Szücsi, szomorúszmájli.) Bónusz: az ország leghíresebb publicistája is tiszteletét teszi az adásban. (Letölthető verzió: itt.)

Figyelem: a podkeszt a nyugalom megzavarására alkalmas (de amúgy maximálisan indokolt) trágárkodásokat tartalmaz.

Kölyökidő – HangVaal #5

A legutóbbi podkeszt majdnem rituális és kollektív érfelpattintásba torkollott, most kicsit vidámabb hangulatban elemeztük a szezon eddigi részét, a #filozofit, a top4-es esélyeket, a kisördögöket, és még a ma esti Watford-meccset is beharangoztuk. Újoncot is avattunk, de nem mondjuk el, hogy kit, kattintsatok és kiderül. (Letölthető verzió: itt.)