Ismét két meccs közé bepréselve szolgáltatunk némi aktualitást, a kommentfalon burjánzó Lindelöf-vita mellé készült egy kis nézni- és hallgatnivaló, valamint megemlékezünk arról a tényről is, hogy Lindelöf januári teljesítménye a hónap játékosa díjat is kiérdemelte volna (Rashforddal együtt mellesleg).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szokásos téli meccsáradatnak megfelelően az egész szerkesztőség ki sem látszik a statisztikákból, mindenki asztalán félméteres vastagságban állnak a kinyomtatott kezdő tizenegyek, ellenfelekre leszűrt átigazolási hírek, a padlókat térdmagasságig árasztják el a sérültlisták, a böngészők által felajánlott, egyszerre 20 darab megnyitható lap opcióját pedig már réges-rég mindenki megtoldotta egy nullával. Azonban a néhány nap szünetre való tekintettel igyekszünk megtörni a monotóniát, mielőtt néhányan beharangozó-túladagolásban kezdenének szenvedni, érkezik ismét egy technikai jellegű poszt.
Holnap este megint jön az a nyüves Bajnokok Ligája, amit kezdek egyre jobban rühelleni – ugyanis a csapat szerkezeti hiányosságai egy kvalifikáltabb ellenfél mellett sokkal szembetűnőbbek, mint mondjuk szombat délutánokon mindenféle Fulhamek és Cardiffok ellen. A holnap esti meccs egyébként egy kocsmai nyerőgépre hasonlít, ahol az előző körben nem jött ki a három cseresznye – José kénytelen lesz új zsetont behelyezni és újra pörgetni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Juventus elleni vereség nem igazán hatott meglepetésként a Stretford End szurkolói közösségében, Mourinho mérkőzés utáni akciója viszont már átütötte az ingerküszöböt. Éppen ezért néézzük is meg, hogy miért különösen megmagyarázhatatlan az, hogy a portugál nem cserélt a rangadón, illetve a kalapból újra előhalászott 4231 is több sebből vérzett a keddi találkozón.
A nemzetközi szünet alatt átfagyott öltözőkbe ma délután kicsit langyosabb hangulat fog költözni, történik majd mindez a jelenleg hármas holtversenyben éllovas Chelsea otthonában. Egyébként kezd kicsit emelkedni a blog tartályában a taktikai elemzések szintje, de majd ígérem, hogy ezután hagyom szóhoz jutni a többieket is.
Az egész meccs olyan volt, mint Mourinho harmadik szezonjai általában: biztatóan, tempósan indult, elegendő helyzettel és lehetőséggel – aztán a második felére lelassult és összeomlott az egész.
A bejegyzés sajnos a BKK járataihoz hasonlóan meglehetős késésben van, az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésüket kérjük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tiszteletem a hölgyeknek és az uraknak, a kissé unott hangú videós srác vagyok, Strigo barátságos meghívása után a továbbikban én is a szerkesztőség csapatát fogom erősíteni, többnyire olyan elemzésekkel és videókkal, amikkel szórványosan már eddig is találkoztatok. Röviden ennyit terveztem ars poeticának, az első bejegyzés pedig, némiképpen ezra tegnapelőtti játékelméleti eszmefuttatásához kapcsolódva, a moszkvai büntetőpárbaj elemzése lesz.
Igaz, hogy már kerek 10 éves, de annyi minden zajlott a színfalak mögött, hogy muszáj voltam videót vágni belőle.
A Manchester United José Mourinho kétesztendős regnálása alatt egy olyan csapattá vált, amely beazonosíthatósága még a portugál menedzser legelvakultabb híveinek is nehézkes. A szégyenteljes Bajnokok Ligája búcsú után alighanem érdemes kimondani néhány tanulságot.
Amikor José Mourinho leszállt az Old Trafford Sir Alex Ferguson, Sir Matt Busby és Sir Bobby Charlton uralta légterébe, már akkor sokan kétkedéssel és némi megdöbbenéssel fogadták a bejelentést. A United Moyes és van Gaal kísérlete után úgy gondolta, hogy megtalálja a középutat. Egy sikeres, de mégsem túl idős menedzserre bízza a csapat irányítását. Mi tagadás, én akkor örömmel fogadtam a hírt és most sem vagyok egyáltalán a Mourinho hater klub vezetője, de az, aki nem él kritikával egy szakember ténykedését látva, az valóban csak egy elvakult szurkoló, aki semmit nem akar meghallani a maga körüli zajokból. Éppen ezért igyekszem pontokba szedni, hogy mi az, amit csúnyán elszúrt Mourinho és mi az, amit rendbe rakott ebben a másfél éves periódusban a United padján. Ezeket az állításokat természetesen nem kell elfogadni, még csak tényként sem feltétlen tekinthetők, hiszen a dolgok mögé bizony elvitathatatlanul be kell nézni, de talán kitűnő alapként szolgálhatnak az elkövetkezendő időszak blogos vitáira, amelynek köszönhetően remélhetőleg sikerül túllépni a José in vs. José out gondolatokon. Az említett + és – előjelű események talán mind a két fajta véleményt árnyékolhatják és közelebb kerülhetünk a közös nevezőhöz. A lista tetszés szerint bővíthető.
A tegnapi napon megint olyan mérkőzést láttunk, amelyet nem csak a szezonvégi összefoglalókban, de a Premier League legjobb mérkőzései között is emlegetni fognak majd a szurkolók és a szakértők az elkövetkezendő években.
