Döntő, Wembley, Chelsea

Ugyan nem értünk abban egyet a minap nyilatkozó Joséval, hogy a kupadöntő eredménye nem határozza meg a szezonunk sikerességét, azt azonban aláírjuk, hogy az idényünk eddigi alakulásától függetlenül kell tekintenünk az FA Kupa döntője elé. A szezon utolsó, és egyben legfontosabb meccsén mindkét edzőnek, és a pályára lépőknek is akad bizonyítani való, és ez remélhetőleg nem defenzív taktikákban és durvaságokban csúcsosodik majd ki, hanem egy klasszik meccsben. Az esélylatolgatásba és elemzésekbe nem is mennénk bele, hanem ráhangolódásként felidéznénk a Wembley-ben lejátszott, Chelsea elleni meccseinket, mert hogy már hétszer is játszottunk velük az angol foci legszentebb szentélyében. Reggeli kávéhoz, ebéd utáni punnyadásra, vagy stúdióbeszélgetés helyetti hangolódásként, majd’ egy órányi videóval, retróba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Győzelmi kényszerben, félelemmel telítve

Nehéz megemberelni magát ilyenkor az áltagos szurkolónak, főleg akkor, ha még bejegyzést is kell írnia az illetőnek. Megint négy pontra állunk az Európa ligát érő 5. helytől, a világverőnek közel sem nevezhető Sevilla elleni 0-0 pedig az égieknek és persze őrült kapusunknak volt leginkább betudható. Ilyen előjelek mellett várunk egy olyan rangadót, amely a Chelsea és edzője számára is hasonlóan megtestesíti az élet-halál kérdést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Öt év, egy győzelem?

2011. április 6. és 2012. október 28. Alighanem minden Manchester United szurkoló számára egyértelmű jelentéssel bír ez a két dátum. A United pontosan ezen két alkalommal tudta legyűrni idegenben a Chelsea csapatát a Stamford Bridge gyepén az elmúlt tizenöt esztendőben. Első sikerünk egy meglepő BL győzelem volt, egy felejthetetlen Rooney gólörömmel és egy földön túli van der Sar bravúrral. A második pedig egy nyögvenyelős, lesgólos siker a meccs végére kilenc emberrel maradó Chelsea csapata ellen. Mégis mire számíthatnánk ezen a napon?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

José, a Különleges – könyvajánló

José Mourinho megosztó személyiség. Sokan imádják, talán még többen utálják, de az biztos hogy egyetlen focidrukkert sem hagy hidegen. Mint az valószínűleg már világossá vált számotokra az utóbbi bő egy évben, én nem feltétlenül tartozom a rajongói közé, pedig épp a kedvenc csapatom kispadján ül. Próbálok megbarátkozni a gondolattal, hiszen egy darabig még biztosan marad, így kapóra jött hogy kaptam egy könyvet, amelynek a címe José Mourinho (közelkép). Egy könyvet, amelyhez semmi közöm nem lenne amúgy, hiszen nagyrészt José cselzis időszakáról szól, és egy Chelsea-drukker újságíró írta, mégis kiolvastam két nap alatt, és ajánlom nektek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Higgyük el még egyszer!

2012. október 28. Vajon mi lehet ez a dátum? Nem is fontos, hiszen Mourinho újra a régi csapata ellen kell, hogy kivezényelje a mieinket a pályára. Ha Joséban él a korábbi évek trollja, akkor mindenképpen meg akarja verni a londoniakat, hogy a Spurs egy győzelemmel némi nyomást tudjon gyakorolni Conte együttesére a hajrára, illetve a tavalyi 4-0-ért is jól esne valami revans. Viszont ez közel sem lesz egyszerű…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne játszd újra, José!

A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.

Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.

Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sót a sebre, Unitedet zsebre

Elmúlt két nap, talán kezd feledésbe merülni a vasárnap esti káprázatos futball bemutatónk (nem), ezért érdemes feleleveníteni a történéseket, egy hogyvolt szerű visszaemlékezéssel, ha már értékelni nem nagyon lehet azt a bő 90 percet, amit pályán töltöttek fiaink.

chelsea_1

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Until they score – osztályzás

A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!hiddinkvangaal

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy BL-meccs következményei

Nem is gondoltam, mennyire nehéz feladat elé állítottam magamat azzal, hogy kiválasszam az 5 év alatt megírt posztjaim közül a legjobbat. Próbálkoztam verseléssel, paródiával, elborult osztályzással, vagy éppen az azóta hagyománnyá vált szilveszteri agymenéssel, és utólag visszaolvasva a posztokat azt ismételgettem hogy húdejóvagyok komoly fejfájást okoz, melyiket is publikáljam újra. A választás végül is egy korai zsengére esett, egy számomra nagyon kedves időszakból, amikor éppen nagyon ment a csapatnak és a blognak is. BL-negyeddöntő, Chelsea, továbbjutás – én meg megírtam, mi zajlott a háttérben. Nem biztos, hogy igaz történet alapján. /Strigo/stretford end csiribiri Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Deus ex machina

Amilyen simán bukdácsoltuk végig az előzetesen ujjgyakorlatnak tűnő szezoneleji párosításokat, olyannyira meggyőző teljesítménnyel abszolváltuk az elmúlt másfél hónap horrorsorsolását, melybe mindössze a kevésbé emlékezetes FA-kupa-fiaskó rondított csak bele valamelyest. Mint minden jó széria, úgy elviekben ez is a csúcson kellene hogy lezáruljon, hiszen a listavezető, és lényegében már bajnok Chelsea otthonába látogatunk ma este, az égiek azonban úgy tűnik, mindenáron meg szeretnének fosztani bennünket a győzelem reményétől.

carrick

Egy kattintás ide a folytatáshoz….