Vörösök…

Nem szeretnék itt az általános iskolai szavalóversenyek büntetésből delegált zsűrijének közhelyeivel élni, de sok év távlatából nehéz volt kiválasztani egy bejegyzést a sok közül. Nem azért, mert egy zseni vagyok (nemafasztnem), hanem mert annyi íráshoz köt szép emlék, akár az apropó, akár az alkotási folyamat, akár a bejegyzés alatt folyó diskurzus miatt. Szinte gúzsba kötve éreztem magam, amikor egyre rá kellett böknöm, de abban biztos voltam, hogy valamelyik novellisztikusabb stílusú anyagomat szeretném újra megosztani a nagyközönséggel. Szerencsére ezt a stílust sokan szerették az ősblog olvasói közül, így támadógránátként dobálhattam a hálás közönség közé őket, amikor még aktív alkotói pályám csúcsán voltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Győzelemre fel!

A válogatott meccsek miatti szünet utáni első erőpróba rögtön a Manchester United – Liverpool rangadó lesz Carrickék számára. Nem állíthatjuk, hogy eseménytelenül telt ez a két hét. A rosszemlékű walesi vendégjáték különösen jól sikerült ice bucket challenge-ként hatott ránk, ahogy az átigazolási időszak utolsó két napjának egzódusza, és a meglepetés csatár igazolása is.

mulfc

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Táncoló talpak – osztályzás

gerrard pirosKissé megcsúsztunk ugyan a liverpooli győzelem elemzésével, de eddig egyrészt éjjáéjjáóó volt, amiből értelmes poszt úgysem született volna, másrészt a hétköznapok bekövetkeztével irány vissza a taposómalomba meg a boltokba és idő meg nincs olyan dolgokra, mint hogy Liverpool-verésről írjon az ember. Örömmel nyugtázhattuk, hogy még mindig a Manchester Unitedé a világ legundorítóbb riválisa, így a felettük aratott győzelem miatti eufória vélhetőleg egész héten kitart majd. Ennek fenntartásához járul hozzá a keddi osztályzós poszt, ahol kiosztjuk az érdemjegyeket annak a 11 játékosnak, akik már a Spurs ellen is brillíroztak, most pedig megszerezték a csapat tizenegyedik PL-győzelmét az Anfielden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Who are ya? – Liverpool FC

gerrard slipVasárnap kora délután ismét legfőbb riválisunkhoz látogatunk, és a liverpooli túrának ezúttal a szokásos ki-a-faszább-gyerek kérdéskörnél nagyobb tétje van, hiszen amelyik csapat kikap, az komoly hátrányba kerül a BL-helyekért vívott harcban. A Chelsea szinte már bajnok, a Manchester City nem tud annyira rossz formát mutatni hogy lecsússzon a dobogóról, Wenger Arsenalja úgyis 4. lesz, így a maradék BL-induló vagy mi leszünk, vagy a Liverpool. Tavaly David Moyesnak köszönhetően a Pool mögött végeztünk, de a PL indulása óta olyan még nem fordult elő, hogy ez két egymást követő szezonban is előforduljon. Van Gaal nyilván nem szeretne megdönteni egy újabb negatív rekordot, ezért valószínűleg a vereség elkerülése lesz a fő célja, pedig igazából nyerni kéne, és legalább fele olyan jól játszani mint múlt héten a Tottenham ellen. Ellenfelünkről az évek során már annyi csúfságot írtunk, hogy ezúttal egy objektív forrást, a semmilyen csapatnak sem szurkoló Vikit kértük meg arra, ismertesse meg velünk közelebbről Anglia második legsikeresebb csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tavalyi kezdő, idei eredmény (Manchester Utd 3 – 0 Liverpool)

Mondhatnánk, hogy megcsúsztunk egy kicsit a Liverpool elleni győzelmet megéneklő osztályozóval, egyrészt azonban ez sztividzsí asztala, másrészt pedig igazából csak annyira perverzek vagyunk, hogy hagytuk egy kicsit ülepedni a diadalittas érzést, hogy most újból belekortyolhassunk egy jókorát. Szükség is volt erre a győzelemre, az előző szezon végtelenül fájdalmas oda-vissza szopóját ugyanis muszáj volt valamivel feledtetni. A meló felét le is tudták a srácok – lássuk, milyen teljesítménnyel tették mindezt.

3_0

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor a Liverpool az Old Traffordra látogat…

…az általában emlékezetes meccs, így van miből válogatni egy videós visszatekintéshez. Jó szokásához híven ezúttal is stanleykubrick rendezi a posztot, a véletlenül idelátogatható Liverpool-drukkereket viszont el kell keserítenünk, ugyanis szelektív memóriájának köszönhetően Torres-parádé, Dossena-gól vagy három befújt Pool-tizi nem kerültek az összeállításba.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy igazi géniusz

Bárhogy is alakultak a dolgok, mégiscsak illene kipréselni magunkból valamit a Liverpool elleni vereség kapcsán – még akkor is, ha bevallottan nem könnyű a dolog. Strigo a meccs előtt már kifejtette közömbösségét a közelgő rangadó kapcsán, melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkénak éreztünk, és nincs ez másképp most sem. Leginkább azért, mert egész egyszerűen nincs mit mondani.

moyes_genius

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dühöngő a derbi elé

Nyugtassatok meg, hogy csak bennem van a hiba, de én valahogyan nem pörögtem fel annyira a mai United – Liverpool meccs előtt, mint amennyire kéne. Pedig általában nagyon várom ezeket a rangadókat, hiszen két dolgot utálok igazán: az emberi butaságot és a Liverpool FC-t. Vörösöket verni mindig jó, kikapni tőlük meg általában egyet jelent valamilyen több napig tartó katasztrófával, most valahogy mégis amolyan nemtörődömséggel, vagy legalábbis vegyes érzelmekkel várom a kezdő sípszót. Ez nem valami önkéntelen védelmi mechanizmus, hanem valószínűleg a tét hiánya nyomja rá bélyegét meccshangulatomra. Igen, ma az ősi rivális érkezik az Old Traffordra, és ennek a párharcnak akkor is van tétje, ha igazából nincsen, de ha jobban belegondolunk, a szezon végkifejletének szempontjából teljesen mindegy, hogy mi lesz a mai meccs végeredménye. Mi ugyanúgy nem fogunk az első négyben végezni, ahogyan ők nem lesznek bajnokok, ráadásul nekünk szerdán lesz egy igazán fontos mérkőzésünk, ők meg ugye tavaly még a sztoritévét sem csípték meg, így csak a bajnokságra koncentrálhatnak. Szomorú ezt kijelenteni az elmúlt húsz év után, de a mai mérkőzés a Liverpool számára sokkal fontosabb, és csak remélhetjük, hogy ezt a motivációs különbséget enyhíti majd a rangadókat idéző hangulat az Old Traffordon. Nyilván nyerni kéne, de közben nem lenne szabad lesüllyedni arra a középcsapat szintre, ahol az elúszott szezon vége felé közeledve az az egyetlen bekarikázott nap a naptárban, amikor a jobb helyen álló fő riválist fogadjuk. Ezt hagyjuk meg a Villa- és Spurs-féle gárdáknak, mi meg nyáron felejtsük el ezt az elbaszott szezont, és jövőre harcoljunk újra a bajnoki címért. Gödörben vagyunk, de hogy a legalján-e, vagy még ki tudunk lapátolni egy kis szart aminek a helyére befeküdjünk, az az elkövetkezendő másfél hétben kiderül, ezért ne tulajdonítsunk majd túl nagy jelentőséget a mai végeredménynek. Persze jó lenne ha Rooney meg RvP elkapnák a fonalat, vagy ha az uruguayi főgyökér sírva hagyná el a pályát egy piros lap vagy egy Jones-belépő után, de amilyen szezon ez, már azzal is elégedett lennék, ha a 90 perc után nem lennék sík ideg. Ráadásul utolsó hat meccsünket otthon nyertük ellenük, szóval … hajrá, Manchester United!suarez kutya