Sziasztok, Ádám vagyok, 33 éves és Ole-hívő…

Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.

Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a „még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy csodálatos ember

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű 26 év után menedzsert váltani, de Sir Alex távozása a United éléről a vártnál egy hangyafallosznyival jobban leamortizálta a csapat idei teljesítményét, ami sok szurkolót arra sarkall, hogy kommentekben gyalázza (többek közt itt, a blogon is) David Moyes-t.  Vendégszerzőnket, mc_deere-t a menedzserünkre zúduló össznépi gyűlölet annyira felháborította, hogy kénytelen volt klaviatúrát ragadni.

moyes1David Moyes egy csodálatos ember. Szerény, alázatos, és csak a munkában hisz. Igazi, hamisítatlan skót, olyan, aki alulról tör fel, és ebben csak a saját erejére támaszkodik. Az, hogy most épp gyenge eredményeket szállít a csapat kispadján, csak a tájékozatlanokat és a rosszindulatúakat téveszti meg. David Moyes egy arany ember, aki a legjobb tudása szerint készíti fel a srácokat hétről-hétre, és igazán nem tehet arról, hogy mostanság minden kifelé pattan, ami meg mégsem, az hetekre lesérül. Aki mást mond, az szurkolhat inkább a Citynek, a Chelsea-nek, vagy a Liverpoolnak. Divatdrukkerekre nincs szükségünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….