Már a blog kezdetekor ott tobzódtam a képletes első sorokban, hogy hozzászólhassak, posztolhassak, akármi. Akkoriban még nem volt akkora élet a kommentmezők alatt mint manapság, de hasonlóan élvezetes dolgok zajlottak. Aztán írtam vendégposztokat, majd egy éve már én is szerkesztek. Nevemet nagyjából tíz perc gondolkodás után választottam (egyértelmű okokból) és soha nem gondoltam volna, hogy így „rajtam” ragad, de nem bánom.

Hálás vagyok a blognak, hiszen remek embereket ismerhettem meg. 2011 januárjában Strigo, Tomi, Everred és mások társaságában egyszer én is csatlakoztam a pesti italozáshoz, mai napig nagy emlék. Fogadjátok a véleményem szerint legjobbra sikerült alkotásomat, ami nem igazán elemez vagy osztályoz, de még csak nem is beharangoz.

Sokan leírtatok már. Azt mondtátok Moyes tanítványa vagyok és hónapokra sérülök le az edzéseken vagy bármikor máskor, mint az a brazil jobbhátvéd srác. Ám egy igazi harcos újra visszatér és felveszi a küzdelmet a kétkedőkkel szemben. Utoljára láttátok ezt a képet.

A visszatérésem után térdre kényszerítettem a West Bromwich kapusát, igazából az év gólját lőttem, csak mindenki elfelejtette.

(többek között erre a zenére is tolom majd a nyáron.)

van Gaal 8 meccsen át nem tett ki a kezdőből, én adtam a balanszot a hatgyőzelmes sikersorozathoz az ősz végén. Újabb gólt lőttem, ráadásul az orkoknak. Törpékkel harcoltam Londonban, természetesen sikerrel.

85%-os volt a passzmutatóm az idén, 111 légi párharcot nyertem meg. Az nem elég jó baszki? Karácsonykor kicsit rápihentem a következő évi harcokra, amiről elmondhatom, hogy igencsak jól sikerült. 5 gólt szereztem 2015-ben és hol van még a következő szezon? Több gólt lőttem 2015-ben a Unitedben (meg szerintem a válogatottban is), mint van Persie meg Falcao együttvéve. Úgy érzem magam, mint egy bika.

Nem tudjátok milyen királyi érzés kicsipkézni az angol és a francia válogatott kapusának a hálóját. Hogy részese voltam-e a második hatos sikersorozatnak? Természetesen. Hát mikor találhattam volna meg a rést ezekbe a kapukba? Ezt a Lloris gyereket annyira megkedveltem, hogy a másik vörös gúnyámban is rúgtam neki kettőt.

A szezon végére pedig megnyertem még egy csatát a csapatnak Londonban, biztosítva a BL indulást. Az utolsó kanyarban eltiltattam magam, ki akar olyan hamar visszajönni a nyaralásból? Egyébként, ha meg ez nem tetszene Lajosnak, szívesen megmutatom én is, amiről azt hiszi, hogy csak ő mutogathatja. Hogy jövőre jön-e valaki a középpályára? Nem tudom, de nem is érdekel, mert én vagyok Marouane Fellaini, a vörös lovag.

Eredeti elérhetőség: http://stretfordend.taccs.hu/2015/06/22/31-egy-belga-lovag-tortenete/