Stretford End 1.0 – Elkezdődött

Végre, végre, itt a nagy nap, elindultunk! Ha akad esetleg valaki, aki nem várta izgatottan ezt a csodás eseményt, annak most elmondjuk, hogy miért illene bizony igencsak felspanolnia magát, sőt, esetleg akár pezsgőt is bontani annak örömére, hogy mostantól olvashat minket.

Látjátok, feleim, mik vagyunk: biza Manchester United-blog vagyunk, ékes magyar nyelven íródó kis netes ügyeskedés. Előrebocsátjuk: egyikünk sem tősgyökeres manchesteri, nincsen bérletünk az Old Traffordra, teljesen átlagos magyar fociszurkolók vagyunk. De: az életünk fontos része a United, egészségtelenül sok időt töltünk a Uniteddel kapcsolatos hírek, cikkek, vélemények és fórumok böngészésével, a reggeli és esti imánk valahogy úgy hangzik, hogy “Schmeichel – Neville, Stam, Johnsen, Irwin – Beckham, Keane, Scholes, Giggs – Yorke, Cole”, és simán tönkre tudja tenni a hétvégénket, sőt, az egész hetet, ha a csapat elképzelés, taktika, támadójáték és egyáltalán, futball nélkül hoz egy nézhetetlen döntetlent Sunderlandben (a példa teljesen fiktív, a valósággal való bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet).

Biztos jönnek majd a kérdések a hitetlenkedő magyarfoci-hívektől, hogy nadehogyazistenbe tudja valaki így elkötelezni magát egy külföldi csapat mellett? Nos, maradjunk annyiban, hogy ha lesz igény erre, akkor posztban kifejtjük, addig meg legyen elég annyi, hogy így alakult, és higgye el mindenki, hogy egy több ezer kilométerre elhelyezkedő csapathoz is lehet kötődni, ugyanolyan erősséggel, mint ahhoz, amelyiknek húsz perc gyaloglásra van a stadionja.

És ha már így alakult, akkor nagyon boldogok vagyunk, hogy itt kiírhatjuk magunkból ezt az elkötelezettséget. Megszállottságunk okán határozottan úgy érezzük, hogy ebből itt egy aktív, naprakész, gyakran frissülő és érdekes blog lesz. Bizonyám. Nagyon sok mindent tervezünk: aki idelátogat, kap hírösszefoglalókat, elemzéseket, beharangozókat; megpróbálhatja velünk együtt kitalálni Fergie kezdőcsapatát – aki eltalálta volna az Owen-Macheda csatárpárost a Stadium of Lightban, az érdemelne egy doboz krémtúrót – állandó játékunk keretében; közösen unatkozhatunk a válogatott szünetek alatt, jobb híján figyelemmel kísérve a United játékosainak botladozásait – igen, a játékosaink a válogatottakban gyakrabban lézengenek amolyan teszetosza fuvallatként, mint nem, ez amolyan tradíció -, olvashattok majd régi, még régebbi és kicsit újabb legendákról, vagy éppen kevésbé ismert, de méltatlanul elfeledett játékosokról. Lesznek itt videók (gólokkal, érdekes jelenetekkel), lesznek képek (poénosak és egyszerűen csak furák), és bízunk abban, hogy esetleg lesznek vendégszerzők, vendégposztok is.

És ha már a vendégeknél tartunk: természetesen egyetlen blog sem működhet nélkületek, olvasók és kommentelők nélkül. Illetve működhet, csak minek? Ahhoz, hogy tényleg működjön a dolog, pár alapszabályt szeretnénk megosztani.

– lehetőleg mellőzzük a “textspeaket”, tehát értelmes, lehetőleg a megfelelő helyen írásjelekkel ellátott magyar mondatokban próbáljunk kommunikálni. Tudjuk, hogy ez nagyon iskolásnak hangzik, de az internet legidegesítőbb jelensége a magyar nyelv módszeres lemészárlása, amit egyébként sokszor jószándékú illetők művelnek

– mindenkit szívesen látunk, klubhovatartozástól függetlenül, ha van valami értékes hozzáfűznivalója. Értéktelen hozzáfűznivaló: “Rooney egy sötét köcsög, a múúúú egy rakás fos!”, értékes hozzáfűznivaló: “Nekem nem volt szimpatikus Rooney viselkedése a legutóbbi meccsen, és azt kell mondjam, a United nem játszott jól, különösen a középpályán voltak gondok”. Nem vagyunk és nem is leszünk Gondolatrendőrség, de azért egy szintet tartsunk…

– meg hát persze a szokásos dolgok: mellőzzük a személyeskedést, egymás felmenőinek udvariatlan formában történő emlegetését, szóval azokat a dolgokat, amelyeket semmilyen fórumon, blogon nem nagyon szoktak szeretni.

Egyébként szabad a pálya, jöjjön mindenki, olvassatok, kommenteljetek, kritizáljatok és persze dicsérjetek, határtalanul, mert az egónk mindenféle fényezést be tud fogadni. Ezennel tehát hivatalosan is elindultunk!

különdíj

Ha valaki nem értené, mi a franc ez a poszt, annak érdemes meglátogatnia az eredeti linket, ugyanis a bejegyzés eredeti keletkezési dátuma 2010 októberének tizenegyedik napja, ami ugye azt jelenti, hogy pontosan 5 éve így indította útjára Everred kolléga a Stretford End blogot. A mai nap tehát az ünneplés jegyében fog telni, igazi posztcunamival, hiszen egészen este kilencig óránként kitolunk majd egy-egy régebbi posztot. Minden jelenlegi és korábbi szerző a szívéhez legközelebb álló írásával jelentkezik majd, a cél az önfényezésen kívül pedig az, hogy olvasóinkat is legalább annyira elfogja a nosztalgia a régebbi posztok (újra)olvasása közben, mint minket.