A PL rajtjára ugyan még várnunk kell, de hogy addig se unatkozzunk, kitaláltunk egy új versenykiírást a saját magunk és a ti szórakoztatásotokra. A karantén alatti hónapokban nyilván mindenki újra átélte a klub közelmúltbéli nagy sikereit, fejben és hozzászólásokban összeállított álomcsapatokat, végignézte egy-egy játékos vagy szezon legnagyobb góljait. De hogy a Manchester Unitednak szurkolni nem csak játék és mese, arra remek emlékeztető a következő két hét alatt lebonyolítandó Top of the flops kupa, amelyen az elmúlt 30 év legrosszabb igazolásai közül dönthetitek el, ki legyen az abszolút number one a különböző úton-módon Manchesterbe keveredő senkiháziak között. 16 szerencsés szerencsétlen került be a nagydöntőbe, ahol egyenes kieséses alapon küzdenek meg egymással, és a végén csak egy maradhat. Minden második nap két párharccal jelentkezünk majd, és a posztban illetve a facebookon is lehet szavazni a nap kutyaütőjére.

Világtalan támadók

Léteznek olyan támadók, akik azonnal beilleszkednek egy csapatba és a kezdektől ontják a gólokat. Vannak aztán azok, akiknek idő kell a beilleszkedéshez és a csapat játékához való átállásra. Ismerünk olyan csatárokat is, akik ugyan nem jeleskednek a gólszerzésben, mégis fontos láncszemei egy csapatnak. Akadnak olyanok, akiknek nem jön be egy idegen focikultúra, és a sor végén ott kullognak azok, akikről már az első meccsek alapján tisztán látható, hogy kutyaütők. Ma két ilyen szerencsétlent versenyeztetünk, a mai napig érthetetlenül állva azelőtt, hogyan léphettek egyáltalán pályára United-mezben.

Dong Fangzhuo

A kínai csodagyerek, akiből nemhogy szupersztár nem lett, még csak európai szinten jegyzett játékos sem. Pedig 2004-es leigazolása nem csupán a klub globális marketinggépezetének újabb próbálkozása volt, mert a fiatal kínai csatár az U17-es Ázsia-kupán jó benyomást tett a játékosmegfigyelőkre. Akkoriban a legígéretesebb fiatal játékosok közt tartották számon olyan nevek mellett, mint Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Arjen Robben vagy Bastian Schweinsteiger. Bár 2004 januárjában igazolt Manchesterbe, a munkavállalási szerződés hiánya miatt egyből kölcsönbe került a Royal Antwerp csapatához, ahol folyamatosan fejlődve harmadik szezonjában 18 góllal a belga másodosztály gólkirálya lett. Közben bemutatkozott a Unitedben is, igaz, nem hivatalos meccsen, hanem a csapat ázsiai túráján, ahol gólt is szerzett Hong Kong ellen. A nagy nap aztán 2007. május 9-én érkezett el, amikor a már megnyert bajnokság utolsó előtti meccsén kezdőként léphetett pályára, ráadásul a Chelsea otthonában, így valószínűleg ő lehet a legrosszabb játékos, akinek a PL-ben az ellenfél sorfalat állt.

Hogy ez egy igazi Sir Alex trollkodás volt, arra bizonyíték hogy Dong soha többé nem lépett pályára a PL-ben. A következő szezonban még kezdett egyszer a Ligakupában egy elszomorító vereség alkalmával a Coventry ellen, illetve egyszer csereként a BL-ben is pályára léphetett, az AS Roma elleni, már tét nélküli csoportmeccsen. 2008 augusztusában aztán már számot sem kapott a szezon elején, tovább is állt Kínába, hogy aztán némi európai kalandozás (Lengyelország, Portugália, Örményország) után végleg kiderüljön róla, hogy nem volt több mint egy ügyes fiatal aki kihasználta hogy az ázsiai utánpótlástornákon a védelmek egy általános iskolai osztálycsapat színvonalán teljesítenek. Dong utolsó antwerpeni szezonja után 4 és fél évig nem szerzett bajnoki gólt, pedig hát csatárról lenne szó, és nyilván az sem véletlen hogy 30 évesen a kínai másodosztályból vissza is vonult. A mai napig nem tudjuk eldönteni, hogy a United legfélresikerültebb ázsiai területfoglalásáról van szó az ő esetében, vagy a leggyengébb képességű játékos leigazolásáról, a válasz mindenesetre nem állhat túl messze attól, hogy Donkey Kong a kettőt egyben testesíti meg.

Csapatnál töltött idő: 4,5 szezon (2004-08) – ebből 2,5 szezont kölcsönben
Ennyiért jött: 650 ezer font
Összes meccs/gól (bajnoki): 3/0 (1/0)
Ennyiért ment: 0

David Be…llion

Ha értelmetlen csatárigazolás, a másik jelöltünk nem is lehet más, mint Bellion. Előfordulhat hogy egy PL-ben feltűnő fiatal srácot leigazol egy nagyobb klub, de ehhez általában egy nagyon jó debütáló szezon, vagy egy kiemelkedő következő idény kell. Nos, neki egyik sem volt meg, hiszen 2 évet töltött a Sunderlandnél, 20 bajnokin 1 gólt szerzett, és alig fért be a 2002-03 szezonban a PL-éra egyik legszarabb csapatába, amely mindössze 19 szerzett ponttal búcsúzott az első osztálytól. Nem csak leigazoltuk őt, hanem állítólag a szerződése lejárta előtt megkerestük egy ajánlattal, hogy ingyen szerezhessük meg, mire a Sunderland fenyegetésére peren kívül a két klub megegyezett a 2,7 millió fontos vételárról. Ők jártak jobban.

A fiatal francia gólt szerzett debütálásán, az amerikai túrán a Celtic ellen, de tétmeccsen szerzett első találatára egészen októberig, a Leeds elleni 3-2-es meccsig várni kellett (további gólszerzők: Djemba-Djemba és Forlán). Az Everton és a Tottenham elleni hazai bajnokin is betalált, de első szezonja még így sem festett túl fényesen: mindössze négyszer került bajnokin a kezdőcsapatba, Ferguson pedig még januárban igyekezett pótolni a csatársorban keletkezett űrt a honfitárs Louis Saha leigazolásával. Bellion unitedes karrierje onnan fordult még jobban lejtmenetbe, Rooney 2004-es leigazolása után pedig már alig-alig kapott lehetőséget a csapatnál. Mindössze a Norwich elleni augusztusi bajnokin kezdett (igaz, ott gólt szerzett), legtöbbször a cserepadról beállíva próbálta kamatoztatni gyorsaságát, de ez gólokban alig mutatkozott meg, így aztán a következő szezonban már nem is tartottunk igényt szolgálataira. Először kölcsönben a West Hamhez került (8 bajnoki, gól nélkül), majd a Nice nyújtott neki mentőövet, ahová először egy évre kölcsönben, majd egy év múlva végleg átigazolt. Franciaországban magára talált, a Bordeaux-nál hét évet is eltöltött, de saját bevallása szerint ő sosem volt az a focista aki csak a focinak élt, ezért is nem lett belőle nagy játékos. Szerintünk sokkal inkább azért, mert nem ütötte meg azt a szintet.

Csapatnál töltött idő: 2 szezon (2003-05)
Ennyiért jött: 2,7 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 40/8 (24/4)
Ennyiért ment: 0

Fiam, maga beszopta Dél-Amerikát

Dél-Amerika finoman sem szólva az a terület, ahonnan a Manchester United legsikeresebb igazolásai érkeztek. Megemlékeztünk már a nagy ígéretként érkező, aztán rövid idő múlva távozó argentinjainkról, a klub volt vagy jelenlegi braziljai sem éppen a sikertörténet szint, és hát vannak még a kontinensnek olyan egzotikus tájai, ahonnan balul elsült igazolások érkeztek. A mai két jómadárnak voltak olyan időszakai, amikor a világ legjobbjai között emlegethették a nevüket, viszont ez elég távol esik attól az időtől, amikor a Manchester Unitedben nyomták.

Alexis Sánchez

Ő a listán az egyetlen, aki még ma is a klub alkalmazottja, de megelőlegeztük neki a bizalmat, hiszen alighanem mindannyian úgy vagyunk vele, bár ne lenne az. Legemlékezetesebb unitedes megmozdulása talán a bemutatása volt, azóta többször is megtapasztalhattuk, hogy ugyan még csak 31 éves, de a chilei felett eljárt az idő. Ezt a szezont kölcsönben az Interben tölti, de „szerencsére” egészen 2022 nyaráig szól a heti majd’ 400 ezer fontos fizetése. Nem is írunk róla többet, ennyi épp elég.

Csapatnál töltött idő: eddig 2,5 szezon (2018-20) – ebből egy évet kölcsönadva
Ennyiért jött: 1 Mikhtaryan (kb. 30 millió font)
Összes meccs/gól (bajnoki): 45/5 (32/3)
Ennyiért ment: 0

Radamel Falcao

Ha egy másik, korábban világklasszis szinten játszó de a Unitedben nagyot bukó dél-amerikait keresünk, nem is kell annyit visszamennünk az időben, elég 4 évet és egy megbukott edzőnyit visszatekernünk, 2014 nyarán ugyanis Louis van Gaal úgy gondolta, hogy a sérüléséből lábadozó, a nyári vébét is kihagyó Falcao lesz a csatárproblémák megoldója. Bár csak kölcsönbe érkezett (több mint 40 millió fontos vételi opcióval), annyiban hasonlít az esete Sánchezére hogy ő is mocskosul sokat, 265 ezer fontot vihetett haza hetente, és ő sem nyújtott cserébe szinte semmit. Ja de, itt van az összes unitedes gólja, válasszátok ki a legszebbet:

Sőt, sokszor úgy tűnt, nem is a Portoból, Atleticoból és a Monacoból korábban megismert Tigrist látjuk a pályán, hanem valami elbaszott dublőrét, aki túl sokat fogyasztott Kolumbia fő exportcikkéből. Gólokat alig szerzett, tavaszra már a kezdőcsapatból is kikopott, év végén pedig Di María haverjával együtt távozott Manchesterből. A Chelsea amolyan Verón-utánérzésként megpróbálkozott azzal, hátha náluk majd jobban fog menni Falcaonak, de nem, Londonban még a manchesteri gólmutatóját is sikerült alulmúlnia, így aztán Jorge Mendes ügynök legnagyobb bánatára visszatért Monacoba, ahol ugyan újra magára talált, de már egyetlen nagy klub sem hitte el a Falcao-sztorit. Jelenleg, 34 évesen a Galatasarayban tolja. Annyiban közös a történetük Sánchezzel, hogy ha mindketten 5 évvel a leigazolásuk előtt érkeztek volna, valószínűleg nem ezen a listán szerepelnének, hanem a United legendái között. De nem így lett, túl későn és sérülés után érkezett, ezért ma már csak egy rövid ám de annál rosszabb emlék a Tigris manchesteri sztorija.

Csapatnál töltött idő: 1 szezon (2014-15)
Ennyiért jött: 6 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 29/4 (26/4)
Ennyiért ment: 0