Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Bár sikeresen elkummantottuk a Cardiff elleni győzelem osztályzását, abban biztosan mindenki egyetért velünk, hogy új igazolásunk, Juan Mata jól játszott. Talán csak a gyökérből ismét focistává váló (?) Ashley Young, az elnyűhetetlen Evra és a mostanában igencsak magabiztos Evans – Smalling páros teljesített nála jobban. Pedig új spanyolunk mindössze két napot töltött a többiekkel, mielőtt kezdőként lépett pályára az Old Traffordon, és a neki szánt bő hatvan percben többet mutatott, mint Kagsi fél szezon alatt. Egyelőre úgy tűnik, hogy Moyes a csatár mögött számít rá, de minden bizonnyal látni fogjuk még őt mindkét szélen, és talán a középpálya közepén is ebben a szezonban. Hogy melyik pozíció lesz számára a megfelelő, azzal várjunk szezon végéig, mindenesetre a Rooney – RvP – Welbeck – Mata támadónégyes elég faszán hangzik, ráadásul Moyes úgy cserélgetheti őket mint anno a Moszkva téren a cigók az ittapirost, az ellenfél meg találgathat hogy akkor most kire kell figyelni. Ráadásul most mind a négyen egészségesek: van Persie szűk két hónap kihagyás után hat perc alatt szerzett gólt, Rooney aligha fog még egyszer a kispadra szorulni, Welbs a legjobb formában lévő támadónk, Matától meg nagyon sokat várunk.
Bár mindenki szerint szükségünk lenne még egy balhátvédre és egy emberre a középpálya közepén, Moyes éppen ezekről a posztokról adott el egy-egy kiegészítő embert. Mert sajnos két brazillal kevesebbünk van idén januártól: a 2008-as BL-döntőn játszó Anderson és a 2011-ben szintén döntőző Fabio sem a keret tagja már. Segges ugyan csak fél évre került kölcsönbe Firenzébe, de aligha számol vele Moyes, Rafael tesója pedig Solksjaer vigyázó tekintete alatt próbálja meg megmenteni a keddi vereségük után utolsó helyre csúszó Cardiff City-t. Segítségére lehet ebben a nálunk csak tíz percekig jutó Zaha, akit szezon végéig vett kölcsön Ole.
Még két játékosunk távozott véglegesen, mindkettő a Fulhambe. Meulensteen mester is a bennmaradásért küzd (jövő héten pl. ellenünk), és úgy gondolja, hogy ebben segítségére lehet a Unitedtől megszerzett Ryan Tunnicliffe, valamint az állítólag nagyon tehetséges Larnell Cole – mi azért ebben erősen kételkedünk, de sok szerencsét Fergie egykori segítőjének. Mint ahogyan szívesen vennénk nem is olyan fájó búcsút Kiko Machedától is, de ő még mindig itt rontja a levegőt, vagyis most pár hónapig kölcsönben a Birmingham City-nél, a súlyos sérülésből visszatérő Will Keane pedig az utolsó napon magát kicsit túlvállaló Harry Redknapp csapatához, a tegnap hét csatárt megszerző QPR gárdájához került kölcsönbe. A további névsor leginkább a manager játékok kedvelőinek és az U21 meccseket követők számára lehet érdekes, hiszen ezek a fiatalok mentek kölcsönbe alsóbb osztályú csapatokhoz, (és itt végre leírhatom azt a rég áhított szót, hogy) pallérozódni: Ekangame, Byrne (mindketten Carlisle), Lawrence (Yeovil), Johnstone (Doncaster), Thorpe, Blackett (mindketten Birmingham).
Tulajdonképpen remek átigazolási szezonon vagyunk túl, hiszen kiegészítő embereken kívül senkit sem veszítettünk, és Mata személyében valódi világklasszist igazoltunk. Ráadásul ha összehasonlítjuk Woodwardék teljesítményét közvetlen és távolabbi riválisaink januári piaci teljesítményével, akkor még bizakodóbban nézhetünk a szezon utolsó négy hónapja elé. Mourinho ugye eladta csapatának legjobbját (az elmúlt két évadban, a cselzisek szerint), és igazolt helyette egy zúzó középpályást, akit már egyszer eltanácsoltak Londonból, illetve két fiatal tehetséget – mindezt csupán 9 millió font ráfordításával, muhaha. Wenger visszatért a spúroskodáshoz, mindössze a magyar válogatott életét már többször is megkeserítő Kim Källströmöt igazolta kölcsönbe, a nem éppen könnyű februári-márciusi rangadódömpinget a Giroud – Bendtner – Podolski csatártrióval képzeli el. A Citynél látszólag minden rendben: a csapat zsákszámra lövi a gólokat, most már idegenben is képesek nyerni, a bírók sem fújnak ellenük, nem mellesleg első helyen állnak. Ők nem is vettek senkit januárban, talán csak titokban egy sztárkönyvelőt, hiszen a legújabb jelentések szerint komoly gondjaik lehetnek az UEFA financial fair play szabályainak betartásával. Ahol hetente több mint 4 millió fontot költenek a játékosok fizetésére, ott ez előbb-utóbb kibukik, bár semmi kétségünk nincs felőle, hogy még több pénz bevonásával ezt a problémát is meg fogják oldani, ha kell egyenként árulják ki a klub nevének betűit tehetős arab szponzoroknak.
Na ők harcolnak a bajnoki címért, meg szurkolóik szerint a Liverpool, ahol szintén semmi erősítés nem történt, pedig nagyon kapartak hogy az átigazolási szezon utolsó napján megszerezzék az ukrán Nanit, Konoplyankát. 15 millió fontot sem sajnáltak érte, azonban az üzlet kútba esett, pedig mi már reménykedtünk benne, hogy személyes Steven Gerrardnak kell Ukrajnába mennie meggyőznie leendő csapattársát. Nem jobb a helyzet Liverpool kék felében sem, ahol ugyan új szerződést írattak alá Baines-szel (legalább nem halljuk többet a pletykákat hogy ide jön) és megszerezték a Kolozsvár egykori zsiráfját, a több mint két méteres Lacina Traorét, de az ellenünk győztes gólt szerző Oviedo ebben a szezonban már nem léphet pályára, és a házi gólkirály Lukaku is megsérült. Tottenhamék épp eleget költöttek nyáron, most kiszórták a ballasztot: Defoe Kanadába távozott, Holtby meg pár kerülettel arrébb, a Fulhamben próbál majd rendszeres játéklehetőséghez jutni. Essen még szó az alattunk elhelyezkedő Szarkákról is: a Newcastle megszerezte kölcsönbe Luuk de Jongot, viszont szezon végéig Norwichba küldték Gutierrezt, és nem mellesleg eladták Cabaye-t a PSG-nek, szóval velük sem kell már túlságosan számolni. Mindent összevetve nehéz azt mondani, hogy a tabella első feléből ne mi igazoltunk volna a legjobban.
Na de ez nem fog számítani ma délután a Britanniában, ahol Solksjaer után újabb egykori United-játékos nézhet szembe volt csapatával. Mark Hughes-nak nem igazán megy ellenünk (meg úgy általában az edzősködés), idén már kétszer is legyőztük ork hordáját: 3-2-re nyertünk az Old Traffordon az őszi bajnokin, a Ligakupában pedig másfél hónapja kettőt vertünk egy clean sheet mellett. Akkor bal oldalunk volt igen aktív, a két gólt Evra és Young szerezték, most pedig a támadóinkban bízhatunk, hiszen ha Rooney és van Persie együtt szerepelnek a kezdőcsapatunkban, annak általában győzelem a vége. Bár a tippjátékot nem hozzuk vissza a köztudatba, mi egy de Gea – Rafael, Smalling, Evans, Evra – Jones, Fletcher – Valencia, Rooney, Mata – van Persie tizenegyet küldenénk pályára, mert ők nyernének 3-0-ra, persze csak ha nem olyan idő lesz Mordorban mint decemberben.