Ahogyan a gólunkra, úgy a szombati győzelmünket megünneplő értékelőnkre is többet kellett várni a reméltnél – még szerencse, hogy a most következő válogatott szünet miatt bőven van idő ledolgozni az efféle lemaradásunkat, így a 4-1-4-1 formáció első diadala semmiképp sem marad pontosztás nélkül.

De Gea – A Palace egyetlen igazi helyzeténél csak néző volt csupán (amiről persze aligha tehetett), ezt leszámítva pedig nem nagyon volt dolga, így a szezon eddigi talán legkényelmesebb meccsén van túl első számú hálóőrünk. [0]

Valencia – Rafael hiányában ismételten a védősor jobb oldalán találta magát, és igazából csak azt tudjuk mondani róla, amit már évek óta: nem rossz, nem rossz, de még mindig nem jobbhátvéd. A támadásban és labdabirtoklásban is impotensnek bizonyuló ellenfélnek hála ezt ezúttal kevésbé érezhettük, így összességében elmondható, hogy az alsóházi csapatok ellen akár még korrekt alternatíva is lehet az ecuadori erre a posztra. Üres területek híján lendületét és erejét ezúttal nem nagyon használhatta ki, így a támadásokhoz közel sem tudott annyit hozzátenni, mint fénykorában. És bár a helyettes szerepét ezúttal sikeresen eljátszotta, mindenképpen aggasztó lehet számára, hogy LvG eddig egyedül a gyémántban talált igazán jó helyet Valencia számára – márpedig ha hihetünk a menedzser szavainak, akkor azt a formációt nemigen fogjuk már erőltetni a balanszproblémák miatt. [6]

McNair – (Egyik) fiatal reménységünk a tovább folytatódó sérüléshullám következtében újból a kezdőben találta magát, és ismételten jó teljesítménnyel jelezte, hogy talán nem lenne annyira elvetemült ötlet őt erőltetni, ha egyszer Jones, Evans és Smalling több időt töltenek a dokinál, mint a pályán. Blinddel ugyan egy helyzetet összehoztak Campbell számára, ezt leszámítva azonban nem volt momentuma a Palotának, megindulásaival ráadásul McNair többször is jelezte, hogy a meglepetés is benne van a játékában – csak Rooney bénaságán múlt, hogy az egyik ilyenből nem született gól. [7]

Blind – Újdonsült mindenesünk ezúttal a védelem közepén bizonyíthatott, és bár – ahogyan az az előbb elhangzott – a Palace egyetlen nagy helyzeténél ő is saras volt, összességében itt sem vallott szégyent Blind. A mélyebb pozíció ellenére is igyekezett aktív lenni a labdakihozataloknál, a játékstílusban hozzá hasonló Carickkel pedig láthatóan egymásra találtak – a menedzser őrült második félidős variálgatása sem hatotta meg különösebben. Az igazi pozíciója mindenesetre továbbra is a védekező középpályásé szerintünk (most is játszhatott ott egy keveset), hiszen onnan bátrabban kísérletezhet potenciális kulcspasszokkal, amiben nyilvánvalóan nem éppen rossz a holland. [7]

Shaw – Nem mondható, hogy biztatóan indult a szezon Shaw számára, hiszen előbb megsérült, majd néhány gyenge teljesítménnyel tett azért, hogy megkérdőjelezhessük korához képest magas vételárát. Mostanában azonban egyre meggyőzőbb a fiatal angol: szombaton is az egyik legjobbunk volt, hiszen nem elég, hogy a támadásokhoz egyre többet tud hozzátenni, az ő oldalán ezúttal konkrétan momentuma sem volt az ellenfélnek, pedig nem ritkán Di Maria helyett is kellett melóznia – párharcait követően rendre győztesként vonulhatott tovább. Bátor megindulása gólt érdemelt volna. [8]

Carrick – Pályafutása leghosszabb kihagyását követően térhetett vissza a kezdőbe az egy-két éve még a legfontosabb láncszemünknek tartott Carrick, és bár Blind személyében sikeresen szert tettünk egy minőségi helyettesre, a Palace ellen azért látszott, hogy 16-osunkra is lehet még számítani, aki a passzok tekintetében szokás szerint a legaktívabb játékosunk volt. A kockázatvállalás ugyan továbbra sem tartozik fő erényei közé, némileg ellentmondásos módon azonban talán éppen ő lehet az egyik, aki megoldhatja a van Persie-problémát (lásd Gary Neville elemzését a derbit követően), hiszen a sok új társ ellenére is talán körülötte lehetett a leginkább érezni a szinergiát. [7]

Januzaj – Hiába a most már állandónak mondható bizalom, Januzaj egyelőre csak árnyéka tavalyi önmagának – néhány róla kiosztott sárgán kívül legalábbis nem nagyon mutatott semmit az elmúlt meccseken. Ez a Palace esetében is így volt, az 1v1 szituációkban ugyanis nem villogott most sem, így hiába indult számára jól a meccs azzal a veszélyes lövéssel, későbbi lecserélése teljesen jogosnak bizonyult. [4]

Fellaini – A másik belgánk éppen ellentétes karriert fut: tavaly az év egyik legnagyobb csalódása volt, az elmúlt meccseken azonban Blind mellett a legstabilabb emberünk, akire LvG láthatóan box-to-box középpályásként számít. A kiemelkedő teljesítmény mindenesetre még várat magára, amihez a támadások segítése terén kellene még javulnia, mind sebességben, mind pedig kreativitásban, az azonban sokatmondó, hogy megint igen közel állt a gólszerzéshez, emellett pedig nagyon pontosan játszott, szokás szerint jól kihasználva fizikai adottságait. [7]

Rooney – Szorgalmára szokás szerint nem lehetett panasz, páratlan ütemérzéke pedig most is önmagában elég volt a veszélyhez, leginkább azonban ő okolható azért, hogy ez nem lett végül egy többgólos győzelem. Számos olyan helyzete volt a tizenhatos környékén, amit máskor könnyűszerrel szokott értékesíteni, most azonban rendre gyengén sikerült a kivitelezés. Reméljük, hogy a válogatott meccsek után élesebben tér majd vissza, és esetleg magára szed némi extra önbizalmat is, a csatárválság közepette ugyanis hatalmas szükségünk lenne egy jó formában lévő Rooney-ra. [6]

Di Maria – Nem először írjuk már, hogy mióta LvG dobta a gyémántot, azóta Di Maria is csak keresi a helyét, és sajnos most sem tudunk másképp tenni. Pedig ezen Palace ellen aztán bőven lehetett volna villogni, de hetesünk néhány gyenge beadáson és egy nagy adag nevetségesen béna szögleten kívül semmi emlékezeteset nem produkált – 12 íveléséből egy sem ment emberhez, egyéni akciói pedig rendre kudarcot vallottak. Nem csoda, hogy a menedzser kritizálta is őt a meccset követően. Mindenképpen aggasztó, hogy éppen az a két játékos volt a leggyengébb, aki a leginkább profitálhatna ebből a felállásból – érik az újabb formációváltás? [4]

van Persie – (Sajnos csak) egykori gólvágónk láthatóan frusztrált, egyre többször látjuk ugyanis, hogy egyedül próbál megoldani olyan szituációkat, ahol a passz valószínűleg jobb opció volna. Ezzel önmagában nem lenne baj, ha legalább egy-két ilyen helyzetet gólra váltana, a Mata kapufáját követő felszabadítása azonban egyetlen mozdulatban összegezte, milyen is a jelenlegi van Persie. Tény, hogy nem kap olyan kiszolgálást, mint két vagy három szezonnal ezelőtt, a Chelsea elleni egyenlítő találatát követően azonban bíztunk abban, hogy végre megindul felfelé. Ez sajnos továbbra sem történt meg. [5]

Mata – Rooney helyetteseként egyértelműen kudarcot vallott Mata az elmúlt hetekben, ami miatt nem csoda, hogy az eltiltás lejártát követően a padon találta magát a spanyol, úgy tűnik azonban, hogy fel tudta dolgozni ezt a kisebbfajta kudarcot, kiválóan állt be ugyanis Januzaj helyére. Góljához nyilván némi szerencse is kellett, a sors azonban később kompenzált, hiszen a második, kapufán csattanó lövése is gólt érdemelt volna. Nagy kérdés, hogy LvG ezt követően mit kezd vele – főleg Di Maria és Januzaj jelenlegi formáját látva. [8] [MotM]

Wilson, Fletcher – [0]

Hiába a végeredmény ellenére is könnyűnek bizonyuló győzelem, nem dőlhetünk hátra: hiába láthattunk néhány határozottan pozitív teljesítményt, támadásban továbbra is komoly megoldandó problémákkal kell szembenéznie van Gaalnak, aki láthatóan még mindig nem találta meg az ideális formációt.