Mint tudjuk, LvG szívesebben nyúl a gyerekekhez, mint egy Arsene Wengerbe oltott katolikus pap. Az első manchesteri évében ezt a hírnevét viszont csak részben igazolta. Betette az első csapat keretébe, sőt a kezdőbe is Blackett-et és McNairt, ami dicséretes, de ezt a lépést inkább a kényszer és a háromvédős felállás szülte. A támadószekcióban nem volt ennyire bátor, Januzajt látványosan hanyagolta – igaz: a teljesítménye alapján joggal – Wilson pedig többnyire a kispadról figyelhette csak Falcao és RvP bénázásait. Utóbbi se túl meglepő, egy Lajosnál keményebb tökű (van olyan?) menedzsernek se jutna eszébe három világklasszis csatár helyett egy felnőtt szinten még zöldfülű újoncot játszatni.

Korábban már talán kifejtettem azt a teóriámat, mi szerint Lajost – a bevallottan utolsó melójában – már az arcvesztés megúszása (is) motiválja. Vagy kicsit megengedőbben: nem akarja az örökségét amortizálni. Sokkal többet már nem tud hozzátenni a dicsőséglistájához, visszavonulni egy kudarcot követően ellenben igen kínos lenne. Ezért kockáztat talán kevesebbet, mint fénykorában, és ezért vetemedett vénségére a háromvédős felállásra. És ezért nem vágott még ki egyetlen nagy sztárt sem a csapatból, hogy egy tinédzserrel pótolja. Elfogadható álláspont persze az is, hogy a háromvédős rendszer a PL-ben, ahol nincs igazi hagyománya ennek a stílusnak, igenis kockáztatásnak minősül(t), illetve, hogy pont a középső védő posztján fiatalítani (igaz, kényszerből) komoly bátorságra és bizalomra vall.

Csakhogy pont ezért nehezen érthető, hogy a jobbhátvéd vagy a holding midfielder posztján jelentkező emberhiányt miért nem oldotta meg ugyanígy okosba. Jesse Lingard lehetőséghez jutott ugyan wingbackként, de sajnálatos sérülése után Lajos befejezte a kísérletezést a jobb oldalon. Pedig lett volna jelölt: a 2014/15-ös bajnokságot megnyerő U21-es csapatból pont az ezen a poszton játszó Janko az egyik legígéretesebb tehetség. Tapasztalata nincs, de az McNairnek vagy Blackettnek se sok van / volt. A védekező középpályás posztján Ben Pearson érdemelt volna meg talán pár meccset, de miután a szezon elején kiderült, hogy LvG nem számít rá egyelőre, a Barnsley-hoz került kölcsönbe, ahol állítólag a keret húzónevei közé tartozott. Húsz éves, neki sem lesz már sokkal több dobása, ha szerepel Lajos terveiben, akkor annak ki kell derülnie a következő pár hónapban.

Nem lenne jó látni, ha a felsorolt játékosok kipróbálatlanul távoznának, de valójában egyikük sem tűnik potenciális klasszisnak. Ebben a kategóriában a fiatalok közül igazán csak hárman indulnak: Januzaj, Pereira és Wilson. A koszovói-belgának és a brazil-belgának nehezebb a dolga, az esélyek egyelőre nem nekik kedveznek. A posztjaikon komoly a konkurencia, és talán még fizikailag sem állnak teljesen készen a PL-re.

Wilson esetében viszont jelenleg minden körülmény adott a berobbanáshoz: a befejező csatár posztján az öregedő és lassuló félben lévő Rooney és RvP mellett egy fiatal, éhes és villámgyors játékosnak lenne esélye demonstrálni, hogy miért is tartják őt akkora tehetségnek. A szezon során kapott pár perces cameóival bebizonyította, hogy a sebessége a legmagasabb szinten is érvényesül és kellően pofátlan is ehhez a poszthoz. Ezzel a három csatárral (és esetleg Csicsóval) nekifutni a szezonnak valóban kockázatos lenne, de ha LvG hallgat a benne lakó kisfi régi Lajosra, akkor vállalja ezt a kockázatot.

Epilógus 1.
Van Gaal azt nyilatkozta, sok fiatalt szeretne a túrán kipróbálni. Személy szerint őket látnám szívesen az USA-ba tartó repülőn:

Wilson
Lingard
Pereira
Pearson
Janko bréking: eladva 🙁
Rothwell
Harrop
Fosu-Mensah

Epilógus 2., avagy a szezon rejtélye:
Where the fuck is Nick Powell?!

Epilógus 3.
Az is lehet, hogy – bár Beckham óta nem vált be a módszer – de  a kölcsön a megoldás. Szavazz!