A rekkenő hőségben is igyekszünk szórakoztatni olvasóinkat. Ezúttal egy valóban meghökkentő storyvonalat sikerült előhalászni közel 15 évvel korábbról. Az idei nyáron úgyis a kapuskérdés miatt izgulunk a legjobban, én csak annyit mondok, volt ez már ennél sokkal rosszabb is.

Mindjárt kezdhetnénk azzal, hogy Peter Schmeichel némileg váratlan távozása kisebb fajta galibát okozott az Old Traffordon.

Az 1999-2000-es szezont azzal a Mark Bosnich kezdtük meg a kapuban, akit Ferguson önéletrajzi könyvében szörnyen professzionálisnak titulált. Bosnich már korábban is védett a Manchester United nagycsapatában 3 mérkőzést (1990-ben mutatkozott be!). Ennek okán saját maga gyakran emlegeti nagy büszkeséggel a Uniteddel kapcsolatosan, hogy ha valakit kétszer igazolnak le, az biztosan nem lehet véletlen. Szerencsére már nem Fergusonnal kellett megélnie, amikor 2002 szeptemberében drogügyben bukott meg, akkor már a Chelsea csapatában, amivel lényegében be is fejezte pályafutását. Azonban mindenkit megnyugtatunk, ausztrál hősünk azóta is boldogan éli az életét és jól szórakozik.

A 2000-01-es szezon azonban minden eddiginél zseniálisabban sikeredett ebből a szempontból. Fentebbi hősünk még mindig a csapatnál volt, ám olyan szinten veszíthette el Alex Ferguson bizalmát, hogy egyszerűen a kispadra sem fért oda egész szezonban. Helyette azonban érkezett a legendás baki király, ugyanakkor legalább annyira zseniális hálóvédő, Fabien Barthez.

A szezont ő és a korábbi évben már gyakorlatilag fix kapussá avanzsált van der Gouw védték. A francia természetesen komoly prioritást élvezett, ugyanakkor például a Dinamo Kijev vagy a PSV elleni BL találkozón és a Chelsea elleni bajnoki mérkőzésen a holland állt a kapuban, igaz éppen Barthez sérülése okán. Emlékeztek még rá? A holland soha nem érte el a válogatottságot, manapság otthon kapusedző és gyakori használója a Twitternek.

Ő védett Ligkupa és FA Kupa mérkőzéseken is, kivéve amikor Barthez várta a taxit.

Ezzel az akcióval sikerült abban az évben kizúgni az FA Kupából hazai pályán a West Ham United ellen. Halkan jegyezném meg azt a statisztikailag nem elhanyagolható tény, hogy 2001.01.20-án 14 ponttal vezettük a Ligát a Sunderland, igen, a Sunderland előtt (WTF?!)

Az igazi érdekességek azonban csak most következnek.

van der Gouw februárban kisebb fajta térdoperációra kényszerült, Fabien Barthez pedig combsérülést szedett össze, ezzel gyakorlatilag egy darab bevethető kapusa maradt a csapatnak. Az ő neve nem volt más, mint Paul Rachubka. Na ha már rá nem emlékeztek, végképp ne aggódjatok.

Szegény 19 éves srác a Watford elleni Ligakupa mérkőzésen lépett pályára csereként ebben a szezonban (1 évvel ezelőtt már debütált csereként), majd pedig a Leicester City elleni hazai bajnokin kellett bizonyítania. Érdekesség, hogy ezen a két mérkőzésen nem kapott gólt. Miközben a félig rokkant Barthez a padon próbálta kipihenni fáradalmait. A történet azonban még mindig nem ért véget.

Alex Ferguson érezve a közelgő veszélyt, nem habozott és akcióba lépve, leigazolta a 37 esztendős Goramot, amihez külön engedélyt kellett szerezni az FA-tól.

Goram először azt hitte Ferguson megkeresésére, hogy valamelyik cimborája viccel vele. A skót végül a Coventry ellen mutatkozott be hazai pályán, van der Gouw már a mérkőzés közben beállt a helyére. Ahogyan ugyanez történt második és egyben legutolsó meccsén, amikor szintén a holland pótolta meccs közben.

Nem hiszem, hogy a Manchester United történelmében volt olyan, amikor 8 mérkőzésen belül 4 különböző kezdő kapus állt a United hálójában a kezdő sípszó pillanatában. Az utolsó öt fordulóban pedig nemes egyszerűséggel Barthez, van der Gouw, Barthez, Goram, van der Gouw ötös kezdett a kapuban.

2000-01-ben (és persze aztán sem) sem Goram, sem Rachubka nem védett már több mérkőzést a Manchester United mezében, de van der Gouw is mindössze egyetlen egyet a következő szezonban. Igaz utóbbi közel sem nyújtott olyan vállalhatatlan teljesítményt.

2001 nyarán pedig leigazoltuk Roy Carrollt is, de ez már egy másik történet.

Hogy miként lettünk 3 alkalommal bajnokok 1999-2000 és 2002-2003 között, arra a választ valószínűleg a Beckham, Giggs, Scholes, van Nistelrooy, Cole, Yorke, Keane, Stam, G. Neville és társai környékén kell keresni. Az pedig egy ismételten hosszú történet lenne, hogy van der Sar megtalálása mekkora szerepet játszott a klub történelmének talán legsikeresebb időszakában.