Egy évvel (és egy fordulóval) ezelőtt igen emlékezetes módon zúgtunk ki a ligakupából az MK Dons ellen, ami az akkori kezdő tizenegy módszeres kukázásával végződött – De Gea is csak az utolsó pillanatban úszta meg a távozást. A srácok tehát tudták, hogy az Ipswich ellen nem szarozhatnak, ráadásul Lajos is kicsit komolyabban vette a megmérettetést a pályára küldött csapat alapján, az eredmény pedig nem maradt el: sima győzelem, könnyed játékkal, nulla kapu előtti veszéllyel – és még pihenni is tudtak néhányan. Örüljünk hát – na meg persze osztályozzunk!

De Gea – Még annyi dolga sem akadt, mint Romerónak unalmasabb meccsein, hiszen néhány hazaadáson és beadáson kívül sok minden nem tartott az irányába – kapura menő lövés egészen biztosan nem. A fő izgalmat ennek megfelelően bizonyára az jelentette számára, hogy Rooney és Smalling lecserélésével hozzá került a csapatkapitányi karszalag. Bizalom. [0]

Valencia – Ideje volt már, hogy az előző szezon egyik legstabilabb teljesítményét hozó játékosa is kapjon néhány játékpercet, az elmúlt másfél meccsen pedig kiderült, hogy Valenciára még mindig lehet számítani beugróként. Az egy-egy elleni szituációkat továbbra is ritkán vállalja be, és a beadások sem záporoznak tőle, ereje és gyorsasága azonban az ilyesfajta betömörülő ellenfelekkel szemben még jól jöhet a szezon folyamán – talán Lajos is bátrabban rotálhatná őt Darmiannal ezen szempont alapján. Trademark éles szögből leadott lövéséből most is láthattunk egyet, és egy tizenegyest is majdnem összehozott. Lendület. [7]

Smalling – Smalling igazából semmi különlegeset nem csinált ezen a meccsen, csak azt, amit megszokhattunk már tőle a szezonban: megállított mindent és mindenkit, ami az irányába tartott. Miután az Ipswich túlságosan sok támadást nem vezetett, ezért a szokásosnál is kevesebb dolga volt, ráadásul az utolsó húsz percben még pihenhetett is egyet – meg is érdemli az eddigi másfél hónap alapján. Szilárdság. [7]

Blind – A holland ezúttal is csendes társként és a támadásépítés első lépcsőfokaként funkcionált Smalling mellett, újból bizonyítva, hogy váratlanul nagy jövője lehet még ennek a valószínűtlen védőpárosnak. Hogy miért, azt többek között az első találatot megelőző jelenet is jól példázza, a mélységből érkező gólpassz ugyanis teljesen új jelentéstartalommal bővült Blind tálalásában. Szemfülesség. [7]

Young – Lajos tovább próbálgatja, ki lehet a szezon további részében Shaw ideális helyettese: ezúttal az amúgy is általában csak csereként pályára lépő, de valójában annál többet érdemlő Youngra esett a választás. Ha bejönne a húzás, az win-win szituáció lenne mindenkinek, ám ahogy a Soton ellen Rojo és Blind, úgy ezúttal Young sem tűnt főnyereménynek ezen a poszton. Nem azért, mert veszélyt okoztak a helyén, hanem mert kissé idegenül mozgott egy sorral hátrébb – próbált is inkább minél többször felfutni Pereira mögött. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy sokan úgy gondolják, Shaw-nál nagyobb veszteség nem érhette volna a csapatot. Honvágy. [6]

Schweinsteiger – Már az első percben egy veszélyes betöréssel vétette észre magát, egyetlen közepesen veszélyes eladott labdát leszámítva pedig igazi klasszisként mozgott a pályán – nem ült tökéletesen minden egyes megoldása, az azonban egyre inkább kiderülni játszik, hogy óriási értéke lesz ő még a jövőben a Manchester Unitednek, még ennyi idősen is. Diktálta a tempót, labdákat szerzett, és mindig ott volt, ahol lennie kellett – sokadjára írjuk már, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy ha jól osszuk be őt és Carricket, messzire juthatunk akár már ebben a szezonban is. Szervezőkészség. [8] [MotM]

Herrera – Ander ezúttal nem volt az igazi, ami nem jelenti azt, hogy rosszul játszott, ismét kiderült azonban, hogy a kétfős belső középpálya jelenleg nem feltétlenül neki való. Ami azért paradoxon kicsit, mert egy olyan játékosról beszélünk, aki elvileg minden területen elég jó, komplett középpályásnak mondható, így akár ideális box-to-box is válhatna belőle hosszú távon. Jó játékot azonban mégis a tavalyi 4-3-3-ban, illetve az idei 10-es poszton láthattunk csak tőle – ennek tükrében nem meglepő, hogy most sem brillírozott. Kényelmetlenség. [6]

Pereira – Azt hiszem, valahogy így szeretne bemutatkozni egy tinédzser a Manchester United felnőttcsapatában. Az egész meccs folyamán akart, próbálkozott, állandó veszélyt jelentve, és bár a párharcai többsége általában “döntetlenre” végződött (vagyis nem jutottunk előrébb, de legalább nálunk maradt a labda), lövései között több igen veszélyes is akadt – egy szóval megvoltak bőven a lehetőségei, és ezek nagy részét magának teremtette meg. Ezek közül természetesen kiemelkedik szabadrúgásgólja, melyhez fogható szépségűt rég láthatott már az Old Trafford közönsége – éppen az a Mata engedte át neki a labdát, akinek mostanában valahogy nem mennek annyira a rögzített helyzetek, mint fénykorában. Elhivatottság. [7]

Fellaini – Az eltiltós büntetősdi után jól indult a szezon Fellaini számára, hiszen a Brugge ellen gólt is szerzett csereként beállva, azóta viszont nem sok emlékezeteset produkált a belga, amit most egy egész meccses semmivel tetézett. Az esetek többségében nettó emberhátrány volt, amikor pedig nem, akkor vagy labdát vesztett, vagy nem lőtt, amikor kellett volna, vagy csak szomorúan nézte, amint elszállnak a feje felett a beadások. Reméljük, hogy ez csak egy rossz nap volt Haj részéről, és látjuk még a tavalyi Fellainit. Kopaszság. [4]

Mata – “Jó lövés, jó betörés, jó lövés…” – ilyen és ehhez hasonló dolgok szerepelnek Mata neve mellett a meccs közben készült jegyzetemben, és ha az elmúlt hetekben kissé keveselltük a spanyol teljesítményét a pálya jobb szélén, most el kell ismernünk, hogy a csapat egyik legjobbja volt. Már megszoktuk, hogy néha akkor is belebotlik egy gólba, amikor amúgy nem játszik jól – fura, hogy épp most nem talált be, amikor ennyire veszélyes volt a kapura, és ennyire jó labdákat osztogatott. Persze nem leszünk szomorúak, ha mostantól nem lő már gólt a szezonban, cserébe viszont minden meccsen így játszik majd… Veszély. [8]

Rooney – Gólja az igazi harcos Rooney-t idézte, hiszen hiába Blind pazar labdája, a szorongatott helyzetben azért nem volt egyszerű feladat a hálóba juttatni a labdát. Nagy kár, hogy ezt leszámítva nem sok emlékezeteset láttunk kapitányunktól, és most is inkább lefelé lógott ki, mintsem a csapat vezére legyen. Mindenesetre az pozitívum, hogy rossznak ezúttal egyáltalán nem mondhatnánk, ennél azonban továbbra is gyorsabb, veszélyesebb és lelkesebb játékot várunk tőle, mert – bármennyire is szomorú kimondani – sokszor inkább fékezi a csapatot, mint segíti. Reméljük, a gól megadja neki a lendületet. Esély. [6]

Martial (69′) – Hihetetlen ez a kölyök: négy meccs, négy csodás gól, mintha mi sem lenne természetesebb. Tökély. [7]

Jones (69′) – Végre Jones is visszatérhetett, így kezdő védőpárosunk innentől talán több pihenőhöz jut majd, négyesünk pedig ebben a húsz percben is bizonyította egy jó szereléssel, hogy lehet rá számítani a húzósabb szituációkban. Üdv újra a pályán! Hey! [6]

Memphis (81′) – Depay az eddigi leghullámzóbban teljesítő játékosunk a szezonban, hiszen láttunk már tőle pazar produkciót és igencsak gyenge alakításokat is. Ez a tíz perc most inkább a jobbak közé tartozott: egy helyzetet kialakított, meg adott egy véletlen gólpasszt is. Szeszély. [7]

A ligakupa következő fordulójában a Middlesbrough csapata vár majd ránk otthon, hétvégén pedig a Sunderlandet fogadjuk majd, szintén az Old Traffordon – bízunk a hasonló folytatásban!