A londoni hiányzók és az ellentétes végkimenetelű hétközi BL-produkciók alapján bizonyára sokan vizionáltak Arsenal-mészárlást a hétvége egyik legnagyobb futballrangadójára, azt azonban vélhetően kevesen gondolták, hogy ezt a cselekedet nem rajtuk fogják véghez vinni, hanem ők ragadják majd meg a húsbárdot. Ne szépítsük: az ágyúsok 20 perc alatt szétcincáltak bennünket – az érdemi kérdések Sánchez második góljánál eldőltek a mérkőzésen. Meglepő? Lehet, de igazából csak idő kérdése volt, mikor üt vissza, hogy Lajos nem hajlandó érdemben rotálni a megnövekedett terhelés ellenére. Ha így nézzük, talán még időben érkezett a pofon – a játékosokat persze ettől még nem fogjuk megdicsérni.

De Gea – Nem rajta múlott, hogy nem kaptunk háromnál többet, hiszen Özil és Giroud középre tartó, gyenge lövésein kívül nem sok mindenhez tudott hozzászagolni. Sőt, az első gólban De Gea is alaposan benne volt, hiszen teljesen feleslegesen vetődött ki, ahelyett, hogy a rövidet zárta volna. [4]

Darmian – Az olasz képességeiben továbbra sem kételkedünk, az azonban meccsekkel ezelőtt kiderült, hogy alapvetően nem ilyen terheléshez szokott – sajnos most is épp ő volt a legkevésbé éles a pályán lévők közül. Sanchéz mindkét gólját Darmianról lőtte: az elsőnél őt előzte meg, a másodiknál pedig róla pattant vissza hozzá a labda, így nehéz megkérdőjelezni a félidei csere létjogosultságát. Martialnak azért szép labdát adott. [3]

Smalling – Óriási fejlődésen ment át Smalling az idei szezon kezdetére, most azonban kiderült, hogy miért is nem nevezhetjük még őt a védelem vezérének: ahhoz irányítani is kell tudni a társakat, úgy, ahogy anno mentorai, Vidics és Ferdinand is tették. Ehhez képest a United védelem a pontatlan helyezkedésekkel és tolódásokkal tálcán kínálta a lehetőségeket az Arsenal számára, és bár Mike Chris önmagában nézve nem teljesített rosszul, összességében nem szabad kivonni őt sem a felelősség alól. [5]

Blind – Az első félórában semmit sem tudtunk kihasználni abból, ami miatt hátul játszatjuk, hiszen szinte nem is volt nálunk a labda. A második gólnál pedig ő volt az egyik bűnbak, hiszen képtelen volt megállítani Walcottot, aki így viszonylag könnyedén tálalhatott Özil elé. Persze tudjuk már régóta, hogy Blind sebessége nem éppen az igazi, most pedig az is kiderült, hogy mi történik, ha nem szűkítjük eléggé a területet, és versenyt kell futnia. [4]

Young – Egyvalami ezen a meccsen biztosan kiderült: az, hogy Young egy komolyabb ellenféllel szemben nem alkalmas a bal oldali hátvéd posztjának betöltésére egy négyvédős rendszerben. Az első gólnál az ő meggondolatlan szerelési kísérlete után nyílt meg a terület (nem is ért aztán vissza blokkolni a beadást), a másodiknál rosszul helyezkedett, de például Ramsey lövésénél sem rajta múlt, hogy nem lett 4-0 az eredmény. Feljebb lépve sem sziporkázott: egy megindulást és egy közepes lövést leszámítva nem sok emlékezeteset mutatott. [3]

Schweinsteiger – Küzdeni akarásból hiába vizsgázott jelesre Bastian, összteljesítményét még a tízes skálán sem tudjuk ennyire értékelni: a megszokottnál jóval pontatlanabb volt, labdákat veszített, és részben nyilvánvalóan az ő hibája is, hogy a meccs elején az Arsenal megette a középpályánkat. [4]

Carrick – A visszatéréséről szóló hírek után valószínűsíthető volt, hogy Carrick kezdeni fog az Arsenal ellen, ami az idei szezonban eddig mindig győzelmet jelentett. Most azonban – Schweinsteigerhez hasonlóan – ő sem jelentett komoly akadályt a londoniak számára a támadásépítés során, a második félidőben pedig hiába kapott lehetőséget a mélységből való szervezésre (övé volt a legtöbb passz a mezőnyben), összességében súlytalannak bizonyult. [4]

Mata – Az elmúlt hetek talán legjobb formában lévő játékosa a szokásosnál jóval kevesebbszer találkozott a labdával a mérkőzés folyamán, és bár Mata láthatóan próbálta keresni a réseket az Arsenal védelmén, a társak ezúttal nem nagyon tálaltak számára lehetőségeket. A támadó szekcióban talán nála lehetett érezni leginkább, hogy rajta nem múlott volna – ez önmagában még persze kevés. [5]

Rooney – Pocsék formáját sajnos magával hozta a mostani első félidőre is, és az Arsenal lubickolása részben azzal is okolható, hogy Rooney nem volt képes megfelelően megoldani a pressing első lépcsőfokát. A szünet után – kissé meglepő mód – feljavult a bal szélre kerülve, és igyekezett mindent megtenni a felállás érdekében. Reméljük, hogy végre alaposan elszégyellte magát, és ennek tudható be a küzdeni akarás, mert idei játékperceinek jelentős százalékában csak mások elől foglalta a helyet a pályán – egy kapitánytól ez pedig nyilvánvalóan nem elfogadható. [5]

Depay – Memphis mélyrepülése most már meccsek óta tart, így kiérdemelte tőlünk, hogy családnevén szólítsuk, bármennyire is rühelli. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy semmi hasznosat nem csinált az első játékrészben, így a félidei csere nála is indokolt volt. Idén már nem először… [3]

Martial – Kevés labda jutott el hozzá, hatalmas helyzetét (amit félig magának teremtett meg) azonban be kellett volna vernie, és akkor talán maradt volna egy fikarcnyi esélyünk a második felesben. A ziccer azonban kimaradt, és a későbbiek folyamán sem tudott villantani abból, ami miatt csodáltuk eddigi teljesítményét – egy másik helyzetet is elpuskázott egy rossz ütemű labdalevétellel. [4]

Fellaini (46′) – Középpályásként nem láthattuk még ebben a szezonban, ám ennek ellenére jól szállt be, hiszen főleg neki (és a ChestControl™-nak) volt köszönhető, hogy végre lett jelenlétünk a pálya ezen részén is. Ennél többet azonban ő sem tudott hozzátenni. [6]

Valencia (46′) – Fellainihez hasonlóan stabilitást hozott a csapatba, a helyzetek kialakításában azonban ő sem jeleskedett, harcossága ide vagy oda. [6]

Wilson (81′) – Azt hiszem, nagyjából itt kapcsoltam ki a meccset, bocsi…  [0]

van Gaal – Heteken keresztül nem rotálni, és a villámgyors Arsenal játékosokra taktikailag nem felkészülni igen nagy felelőtlenségnek mondható. Drága Lajos: tudjuk, hogy makacs vagy, mint egy öszvérbe ontott Depay, de láttuk már, hogy képes vagy belátni, ha valami nem működik. Vond le most is a tanulságokat, és változtass, alkalmazkodj – még nem késő! [2]

Csalódott érzés egy ilyen eredménnyel vonulni a válogatott szünetre, de próbáljuk nézni a dolgok pozitív oldalát: végre pihenhetünk, na meg a Swansea elleni bukóból is hasonló körülmények között sikerült kilábalni. Úgyhogy azt tanácsoljuk mindenkinek, hogy inkább szusszanjon egyet, és felejtse el ezt a felejthető produkciót. Utána pedig nézzen bele ebbe a kis lámpába…

További szép napot, a 8-2-t ne felejtsétek el megnézni!

A végére pedig egy szolgálati közlemény: a kommentek között várjuk a kérdéseket, melyekre a következő podcastben szeretnétek választ kapni a szerkesztői stábtól!