Louis van Gaal ámok – és egyben vesszőfutása a 2016-os évben is folytatódott. Már az év eleje iszonyatos hullámvasutat hozott, a további hónapok pedig szintén pörgették az eseményeket. A csapat három sorozatban volt érdekelt és szerencsére egyikben a trófeát is megkaparintotta. A továbbiakban a szezon második felének értékelését olvashatjátok. A poszt továbbra is számos xG-t és egyéb statisztikát tartalmazhat!

JANUÁR – A szörnyülködés hava

A Swansea City csapatának legyűrésével kezdtük az évet és ez enyhén felcsillantotta a reményeinket, de mire boldogságunk szintet léphetett volna, jött a harmadosztályú Sheffield United elleni FA Kupa mérkőzés és ez:

Igen, ez az első félidő xG mutatója egy harmadik osztályú csapat ellen, ahol abszolút a legjobb kezdővel álltunk fel. A mérkőzésen Schweinsteiger hosszú időre lesérült. Talán köze lehetett ennek ahhoz, hogy 13 mérkőzésen át kezdett zsinórban (mínusz Boro elleni Ligakupa) a német a tavalyi év végén és utána is csak a könyökös miatt hagyott ki három mérkőzést. Ekkor jött az a bizonyos B terv. Az év elején alig játszatott Fellaini került a középpontba és a Newcastle United elleni őrületes mérkőzésen már ment a 4141 és mivel a védelmünk a Young-Darmian duóból állt a szélen, így záporoztak a gólok bőven és végül 3-3-al zárt a csapat. Feladtuk a labdabirtoklást itt is, igyekeztünk gyors támadásokat, akciókat vezetni. Ez pedig alaposan megijesztette a hollandot, hiszen mind a Liverpool, mind a Southampton ellen teljes mértékben nulla focival hozakodott elő a csapat, a Derby County FA Kupa találkozón való legyőzése pedig már ismét bátrabb játék eredményeként jött össze. Ám még mielőtt túllépnénk a januáron, a Southampton elleni mutatott futball mellett ne menjünk el egy bájos adattal:

FEBRUÁR – Rashford feltűnik

A Stoke City elleni 3-0-s siker is magáért beszélt. A csapat eszméletlen kontrajátékot futtatott, amiben meg is szereztük a szezon legparádésabb találatát. A labdabirtoklási arányt ismételten elbuktuk és mintha ekkor látszott volna először, hogy van Gaal tényleg abban a hitben élt eddig végig, hogy ha lövünk egy gyors gólt a találkozókon (vagy éppen egyet valamikor), akkor nem lehet baj és arra már lehet építkezni. A Chelsea elleni találkozón is valami hasonló történt, bár a második félidőben lőtt varázslatos gólt Lingard, a mérkőzés végén még a döntetlennek is örülhettünk. A Sunderland elleni vereséget követően pedig már hat, vesztett pontok tekintetében kilenc pontra jártunk a Bajnokok Ligája helyektől. Ám ekkor jött egy Rashford nevű srác, aki visszaadta a hitünket. A fiatal úriember előbb a dán kimondhatatlan és leírhatatlan nevű riválist intézte el egy duplával, majd az Arsenal ellen köszönt be kétszer, amire már végképp nem is tudtunk mit mondani örömünkben. Az Európa Ligában a Liverpool csapatát kaptuk, a Shrewsbury Town kiejtése után pedig a West Ham United együttesét húzták mellénk az FA Kupa negyeddöntőben.

MÁRCIUS – A kis sikerek és a nagy csalódások hava

A bajnokságban egy Watford elleni kínkeserves győzelmet követően Mata hamar lerombolta szobrát a West Bromwich ellen. A spanyol gyönyörű győztes gólt tekert az Old Traffordon, majd idegenben buta módon kiállítatta magát, két igen korai sárga lappal. Kilátástalan produkcióval estünk ki a Liverpool ellen, akik hazai pályán egy laza 2-0-val már gyakorlatilag az első találkozón eldöntötték a továbbjutást kérdését, de ami még fájóbb volt, az a West Ham United elleni hazai FA Kupa találkozó. Mintha meg sem értette volna senki, hogy ez az utolsó lehetőségünk a szezonban, valami maradandó megalkotására. A szokásos, 61%-os labdabirtoklás jött, de a csapat mindössze két alkalommal találta el a kaput az 1-1-re végződött mérkőzésen, ebből egyik maga a gól volt természetesen. A holland a mérkőzést azzal kommentálta, hogy a csapat fantasztikus spirituszára nagyon büszke, hiszen sok és nehéz mérkőzés van mostanság az együttes háta mögött.

Hátra volt még egy Manchester City elleni összecsapás, ahol persze Rashford találata döntött és a csapat ezzel visszajött a negyedik helyért folytatott harcba. Azt gondolom, mondanunk sem kell, hogy Rashford mellett, az égiek is velünk voltak.

ÁPRILIS – Az FA Kupa döntőbe jutás és Fellaini hava

Lényegében a Fellaini B terv az FA Kupa mérkőzésekre csúcsosodott ki igazán, hiszen a belga itt mutathatta meg azon képességeit, amik kisebb csapatok ellen aranyat érnek. A középpályás a Shrewsbury Town elleni mérkőzést leszámítva minden alkalommal kezdett és fontos szereplője volt a végső sikernek. Fellaini előbb a West Ham United ellen tette bele magát egy löbbölt labdába, majd az Everton ellen Martial gólpasszát pofozta be a kapuba a Wembleyben. Fellaini örök rettegést okozott az ellenfelek kapuja előtt. A belga decemberig mindössze két alkalommal kezdett, ám innentől kezdve további 20 (!) esetben találta magát a kezdőben a szezon végéig.

Ebben érdemes kiemelni Carrick teljesítményét, aki szintén vállvetve harcolta végig a teljes FA Kupa sorozat fontos mérkőzéseit a negyeddöntőtől. A bajnokságban megnyertünk 4 mérkőzésből 3 találkozót (a kötelezőket), igaz a Tottenham Hotspur elleni 0-3 még mindig igazi mélyütés.

Ennek okán tekintsünk is rá néhány érdekesnek mondható adatra védekező-középső középpályásaink kapcsán a Premier League mérkőzéseik fényében. Az adatokból könnyen kivehető a játékosok alapvetően változó és különböző szerepe.

MÁJUS – 433, az ötödik hely és a 12. FA Kupa siker hava

A Manchester City fertelmes lúzerkedésének hála, egészen az utolsó fordulóig volt esély arra, hogy Bajnokok Ligáját érő helyen végezzen a csapat, miközben vaskosan készültünk az FA Kupa fináléra, ahol az underdog Crystal Palace együttese várt ránk. Ha a négy mérkőzésből nem 7 pontot sikerült volna szerezni, hanem legalább 8-at vagy még inkább 9-et, akkor össze is jött volna a történet. A hónap érdekessége volt a kamu bombariadó, aminek hála már egy tét nélküli találkozón csaphattunk össze a Bournemouth csapatával, már ami a negyedik helyet és csapatunk kapcsolatát illeti. Ám egy valami mégis történt, amiről mindenképpen szót kell ejteni. A szezon utolsó mérkőzéseire elkezdtük pörgetni a 433-as felállást, amire mindig is vártunk, bár közel sem olyan összetétellel, mint azt gondoltuk volna.

Az FA Kupa fináléban sem álltunk el ettől a jól (khm..) kidolgozott tervtől. A Carrick, Rooney, Fellaini középpálya maga az életveszély volt, hiszen kevés sebesség mellett könnyen átívelhetőek voltunk és sorra szedtük be a lapokat, minden felszabadító lövés egy konkrét esély volt a Crystal Palace számára. Smalling, Mata, Rojo mindannyian ilyen szituációkból szedték össze a sárga kártyáikat. Smalling ráadásul a kiállítás sorsára is jutott.

Összegzés:

Louis van Gaal fatális tévedések tucatjával sújtotta a csapatot, ám amekkora szerencséje volt a hollandnak, számos dolog az ő útját segítette.

Kedvenceink szerencsés sorsolással jutottak el a fináléig az FA Kupában, igaz, hogy a West Ham United elleni idegenbeli újrázás nem volt félelmektől mentes.

Martial és Rashford február végétől 15 gólt (!) szerzett összesen és néhány fontos gólpasszal is hozzájárultak a csapat sikeréhez. Ezen a 19 találkozón 12 olyan mérkőzés akadt, ahol az egyik vagy a másik játékos betalált az ellenfél kapujába. Ha ez a két úriember nem tudott volna ilyen szintre felpörögni, alighanem hatalmas bajban lettünk volna, igaz a nyitottabb, 4141-hez közelítő felfogás is sokat segített a támadóbb jelleg kiteljesedésében. Vessünk támadóink Premier League teljesítményére is egy pillantást.

A Carrick-Schneiderlin kettős mindössze hat (!) alkalommal kezdett egyszerre a szezon második felében.

Augusztus és december között 29 mérkőzésen 39 gólt hozott össze a csapat, míg január és május között pedig 30 mérkőzésen 48 gólt szerzett a gárda. Az adat még így is torzít, hiszen a szezon elején a Brugge ellen szerzett 7 gól vagy az Ipswich elleni Ligakupa 3 gól is jelentősen javítja a mérleget. Október 25. és december 28. között ugyanis 10 találatot sikerült összehozni 14 mérkőzésen.

A fatális döntések közé sorolható Depay rosszul játszatása és nem játszatása, illetve a mentális mentorálás elmulasztása. Bár nem ismerjük a két személy közötti viszonyt, de igazán elkeserítő, hogy azonos anyanyelvű, már közösen huzamosabban dolgozó játékossal nem tudott mit kezdeni Louis. Schneiderlin alul játszatása is többször megbosszulta magát, a francia többször is nagyon hiányzott a csapatból, Lingard pedig nagyon túl lett játszatva. Louis van Gaal többször megoldhatta volna a Shaw sérülése okozta lyukat a baloldalon, ahogyan bepályázhatott volna akár a szezon elején, akár januárban egy középhátvédre. A holland menesztése mindenkinek jót tett, sorsunkra jobbra fordulását most már egy portugál megváltótól várjuk.