Emlékszel rá, hol voltál, amikor leomlottak a WTC tornyai? És arra, amikor eladtuk Pogbát? A sorsfordító (katartikus vagy tragikus) események velünk maradnak, hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig. Bevallom, azok közé tartozom, akiknek elég sokáig nem sikerült Pogba elengedését feldolgozniuk, úgyhogy a tékozló fiú visszatérése számomra a kezdettől érzelmi kérdés volt. Újra United-mezben látni őt az Old Traffordon felért egy történelmi elégtétellel, hogy közben hozta-e az elvárt világklasszis szintet, az ebben a szezonban még csak másodlagos volt.
A Pogba-projekt objektív értékelésére persze nem a szurkoló és nem is a taktikai elemző lenne a legalkalmasabb, hanem egy, a klub pénzügyi titkait is ismerő marketingszakember, mert ne legyen kétség, Woodward és bandája szigorúan üzleti döntést hozott, amikor kicsengetett 89 millió fontot. Csiszolatlan (?) fekete gyémántunk pályán töltött játékpercei mellett így akár az instaposztjait is elemzni lehetne, hogy kiderüljön, a Pogba-brand és a United-brand integrációja a tervek szerint történt-e, megkapta-e mindkét fél azt, amit a fúziótól remélt. Nem ismerem a számokat, de arra tippelnék, hogy a válasz: igen. A United egyelőre messze van attól, hogy betörjön a Barca-Madrid-München-Juve-féle nemzetközi big fourba, már ami a pályán mutatott teljesítményt illeti, de a közösségi médiában hozzák a világklasszis szintet, és ez nagyban Pogbának köszönhető.
Ahogy a Bailly-posztban is pedzegettem, második kedvenc franciánk olyan elvárásokkal érkezett, aminek lehetetlen lett volna megfelelnie. Obszcén árcédula ide vagy oda, ő nem az a játékos, aki bármilyen posztról, bármilyen képességű társakkal körülvéve el tud dönteni bármilyen meccset (van egyáltalán ilyen játékos egy laborban kitenyésztett Messi-CR-Kane hibriden kívül?), ha nincs kitalálva a helye és a szerepköre, és ha nincs, aki tehermentesítse, akkor hullámozni fog a teljesítménye.
Pont ezt láttuk a szezonban is, a könnyebb meccseken még belefért, hogy Fellával ketten (!) vigyék a középpályát, később (mondjuk a Chelsea ellen idegenben), az is kevés volt (mert nem stimmelt a rendszer), hogy Herrera is csatlakozott hozzájuk. Innen nézve kifejezetten bíztató, hogy bárhova is pakolta őt Mourinho, egyik poszton sem tűnt annyira elveszettnek, pedig képzelhetjük, milyen traumatikus élmény lehet a Juventus tökéletesen működő gépezetéből átkerülni Fella mellé… (Ehhez képest nem durcizott, nem lázadozott, cipelte a zongorát, ha éppen azt kérte tőle a Mester.)
Bármennyire is korrekt volt Pogba defenzív kontribúciója, kiderült az is, amit már eddig is tudtunk: a középpálya bal oldalán, támadóbb szerepkörben a leghasznosabb. A kilenc szerzett gól nem sok, de ha hozzávesszük a gól- és kulcspasszokat (Ibra köszöni szépen), meg a „jövőrezekmárbemennek”-típusú kapufák tömkelegét, akkor sokkal biztatóbb a mérleg. Ha José elkezd végre igazolni, és meglépi azt a logikus döntést, hogy a keret legértékesebb játékosának erősségeire építse fel a csapatot, a következő szezonban Pogba ennél már csak jobb lesz.