A PL rajtjára ugyan még várnunk kell, de hogy addig se unatkozzunk, kitaláltunk egy új versenykiírást a saját magunk és a ti szórakoztatásotokra. A karantén alatti hónapokban nyilván mindenki újra átélte a klub közelmúltbéli nagy sikereit, fejben és hozzászólásokban összeállított álomcsapatokat, végignézte egy-egy játékos vagy szezon legnagyobb góljait. De hogy a Manchester Unitednak szurkolni nem csak játék és mese, arra remek emlékeztető a következő két hét alatt lebonyolítandó Top of the flops kupa, amelyen az elmúlt 30 év legrosszabb igazolásai közül dönthetitek el, ki legyen az abszolút number one a különböző úton-módon Manchesterbe keveredő senkiháziak között. 16 szerencsés szerencsétlen került be a nagydöntőbe, ahol egyenes kieséses alapon küzdenek meg egymással, és a végén csak egy maradhat. Minden második nap két párharccal jelentkezünk majd, és a posztban illetve a facebookon is lehet szavazni a nap kutyaütőjére.
Don’t cry for me
A következő kieséses párbajban talán a mezőny két legjobb focistája szerepel, mégis abszolút helye van itt mindkét úriembernek. Argentínából az elmúlt 20 évben elég sok játékost igazolt a United, valahogy azonban sosem alakult ki a teljes harmónia ezen új játékosok és a klub között. Néhányan egy-egy szezonra közönségkedvenccé váltak, hogy aztán ellenséggé váljanak (Heinze, Tévez), voltak akik nem ütötték meg a szintet (rólad van szó, Rojo), és van akit ugyan szeretünk, de nem a csapat legmeghatározóbb tagja (team Romero). Mai két kiszemeltünk viszont nagy reményekkel, rekordigazolásként érkezett, hogy aztán rövid idő múlva már csak rossz emlékként emlegesessük őket.
Ángel di María
Rekordigazolásként érkezett 2014 nyarán, bár a kifizetett 60 millió font már akkor is soknak tűnt egy olyan játékosért, akit a Real Madrid jobban el akart adni mint amennyire ő Manchesterbe akart jönni. Jól sikerült vébéről érkezett, van Gaal pedig egyből a kezdőcsapatba tette, valamint nekiadta a legendás 7-es mezt is. Bár első bajnokiján 70 perc után lecserélte őt Lajos, szeptemberben beindult a fizikailag a mezőnyből lefelé kilógó argentin: szabadrúgásból szerzett gólt a QPR ellen, a Leicester elleni gyalázat alkalmával pedig megszerezte a hónap találatát, és első teljes hónapjában a szurkolók a hónap játékosá választották. Négy meccsen két gól, két gólpassz – joggal reménykedhettünk abban, hogy megleltük van Gaal unalmas focijának utolsó hiányzó láncszemét, és indulhat a total football.
Na de nem így lett, nagyon nem. November végén sérülést szenvedett, így az egész ünnepi hajtást kihagyta (bárcsak mi is kihagyhattuk volna), visszatérése után pedig nem találta őszi formáját. Rosszabbnál rosszabb teljesítmények követték egymást, pedig van Gaal a támadószekció minden posztján kipróbálta, még csatárként is. Formahanyatlására a koronát az Arsenal elleni kupameccs tette fel, ahol először túl könnyedén esett el és ezért sárga lapot kapott, majd a heves reklamálás közben hátulról megragadta Oliver bíró mezét, így egy percen belüli két hülyeségéért lett kiállítva. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Di María kezdőként játszott a Unitedben, pedig még volt hátra 10 bajnoki meccs a kupakiesés után. Persze egy rossz szezon még nem feltétlenül jelentette volna rekordigazolásunk manchesteri pályafutásának végét, de Di María mindent megtett azért, hogy többé ne kelljen Észak-Angliában élnie. Nem csak a pályán tűnt látványosan motiválatlannak, a manchesteri élet sem jött be sem neki, sem a családnak, ráadásul még a házába is betörtek. „Professzionális” hozzáállását leginkább távozásának körülményei mutatják be, ugyanis egyszerűen nem szállt fel a csapat amerikai túrára induló gépére és közben megegyezett a PSG-vel, akik 44 millió fontot fizettek a PL 2014-15-ös szezonjában a legrosszabb igazolásnak megválasztott Di Maríaért. Ha azóta szóbakerül a neve, a legtöbb United-drukkernek Ashley Young akciója jut eszébe mint legmegfelelőbb reakció.
Csapatnál töltött idő: 1 szezon (2014-15)
Ennyiért jött: 60 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 32/4 (27/3)
Ennyiért ment: 44 millió font
Juan Sebastian Verón
Hogy szűk másfél évtized alatt mennyit változott a focisták értéke, azt jól jelzi hogy Verón is angol rekordnak számító összegért érkezett a Nazio Laziotól 2001-ben, de ez akkoriban még csak 28 millió forintot jelentett. Ferguson ekkor próbált átállni az Európában divattá váló 4-2-3-1-es formációra, Verónnak pedig ebben a felállásban Keane párjaként szánt szerepet. Hamar kiderült, hogy technikai képességei alapján rászolgálna a rekord vételárra, és jól is indult első szezonja: szeptemberben három gólt is szerzett, a hónap PL-játékosának választották, és a BL-csoportkörben is ő volt a csapat egyik legjobbja.
A szezon előrehaladtával viszont kiderült az is, hogy Verón fizikailag nem bírja a Premier League tempóját. Egyre kevésbé tudta mozgásaival befolyásolni a meccseket, ráadásul sérülésekkel is bajlódott, így Fergie tavasszal leginkább csak a BL-ben játszatta, ahol akkoriban még második csoportkörrel büntették a résztvevőket. A második szezon aztán hasonlóan alakult: ígéretes teljesítmények ősszel, aztán elhalványulás télen és sérülések tavasszal. Saját bevallása szerint nem csupán az olasz bajnoksághoz képest nagyobb tempó miatt nem tudott érvényesülni Angliában, hanem a kevésbé intenzív előszezon és felkészülés, valamint a pihenés nélkül lenyomott 10 hónap volt sok neki. Pedig mind Fergie, mind Verón egykori manchesteri csapattársai szerint az egyik legképzettebb focista volt az argentin, de valahogy az edzéseken mutatott formáját csak ritkán tudta átmenteni a bajnoki meccsekre. Második szezonja után még maradt volna, de végül az Abramovics-éra egyik első igazolása lett a Chelsea-nél, akik 15 milliót fizettek ki érte. Természetesen ott is folytatta amit Manchesterben elkezdett: jó kezdés után fáradtság, sérülések, majd távozás. Kár érte, generációjának egyik legjobb középpályása volt, talán mindkét fél jobban járt volna ha sosem igazolja őt le a United.
Csapatnál töltött idő: 2 szezon (2001-03)
Ennyiért jött: 28 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 82/11 (51/7)
Ennyiért ment: 15 millió font
Igazi kutyaütők
Klasszis játékosok után a következő párharc klasszikus bénák között zajlik. Kifizetett fontmilliók persze itt is akadnak, ráadásul nem csak a kiadás, hanem a bevétel oldalon is. Akadnak olyan játékosok listánkon akik a más futballkultúra, a csapaton belüli túl nagy verseny, makacs sérülések vagy szerencsétlen véletlenek összejátszása miatt nem futottak be szép unitedes karriert, meg vannak az olyan bénák, mint a következő két jómadár, akiknél nem tudjuk eldönteni hogy pénzmosásról vagy vak játékosmegfigyelők kiszemeltjeiről lehetett szó.
Bébé
A portugál nemcsodagyerek szinte bizonyosan Jorge Mendes szuperügynök életműjáradéka lehetett, ugyanis úgy igazoltuk le 7,9 millió fontért, hogy előtte a klubtól senki sem látta játszani, ami nem is csoda, hiszen a Manchester United nem szokott játékosmegfigyelőket küldeni sem a portugál harmadosztályba, sem az Európai Street Football fesztiválra. Az Estrela Amadora csapatában 26 meccsen 4 gólt szerzett, ez annyira felkeltette mindenki érdeklődését, hogy 2010 nyarán először a Vitória Guimaraes, majd 5 hét múlva a Manchester United is leigazolta. Sőt, konkrétan ő volt a szezon legdrágább igazolása, pedig akkor érkezett Smalling, Chicharito és Lindegaard is. Hogy a világ egyik legnagyobb klubjánál mi a francot keresett, arra sem akkor, sem azóta nem jöttünk rá. Egy kis ízelítő a csiszolatlan gyémánt manchesteri karrierjéből (mute):
„If Bébé scors, we’re on the pitch.” – szólt az akkoriban népszerű és kissé kegyetlen szurkolói nóta, pedig versenyünk néhány kutyaütőjével szemben ő legalább szerzett gólt United-mezben, még ha a másik alapképességet nem is sikerült elsajátítania, mégpedig hogy legalább egyszer a kezdőcsapatba nevezze őt Ferguson egy bajnokin. Pedig lett volna erre négy éve is, ugyanis 2014-ig volt a klub játékosa, igaz hogy közben három különböző csapatnak is kölcsönadtuk. A Benfica 2,7 millió fontot adott érte, és hogy egyébként nem teljesen tehetségtelen arra az is bizonyíték, hogy később az Eibar és a Rayo is konkrétan fizetett Bébé szerződtetéséért, jelenleg is utóbbi csapatban nyomja, és valahogyan csak eljutott közel 50 portugál- és több mint 100 spanyol elsőosztályú bajnokiig. Emlékezzünk mi is a szépre, ezt a gyönyörű gólt a Wolverhampton ellen szerezte a Ligakupában:
Csapatnál töltött idő: 4 szezon (2010-14)
Ennyiért jött: 7,9 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 7/2 (2/0)
Ennyiért ment: 2,7 millió font
Zoran Tosic
A nevet olvasva teljesen jogos az olvasón eluralkodó hátazmegkiafaszom érzés, pedig a szerb srác nem sokkal Bébé előtt érkezett. Valószínűleg a munkavállalási engedélynek fordított brit work permit rendszer szigorításáért lobbizók egyik fő érve lehet Zoran Tosic neve, ugyanis a Partizantól csak külön engedéllyel szerezte meg őt a United 2009 januárjában (még társalkodónőt is kapott Adem Llajic személyében), hogy aztán egészen pontosan 0 alkalommal kerüljön a kezdőcsapatba, és meccsein összesen 0 gólt szerezzen. Csereként a bajnokságban, a Ligakupában és az FA kupában is pályára léphetett, de saját bevallása szerint a legnagyobb kihívást az jelentette neki, hogy az edzéseken labdához érjen a harmincas éveik közepén járó Scholes és Giggs mellett. Nem csoda hogy a BL-címvédő csapatban még a kispadra is csak ritkán tudott leülni, az meg még inkább nem, hogy a következő téli átigazolási ablakban kölcsönben a Kölnhöz került, nyáron pedig végleg eladtuk Moszkvába.
A mezőnyben igen sok gyenge képességű futballista akad, ám olyan aki ellenfélként többet játszott United-meccseken mint Manchester United játékosként, nem nagyon szerepel Tosicon kívül. A CSSZKA játékosaként BL-csoportkörben szerepelt az ellenfélnél, és lehet róla egészen friss élményünk is, hiszen ősszel a Partizan tagjaként mind Belgrádban, mind Manchesterben részese lehetett a vereségeknek. Egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy valamilyen isteni csoda, vagy megveztetett orosz oligarcha folytán nagyobb összegért távozott, mint amennyiért érkezett. Őszintén szólva semmire nem emlékszünk vele kapcsolatban, pedig még ezt a röhejes videót is megnéztük:
Csapatnál töltött idő: másfél szezon (2009-10)
Ennyiért jött: 6,3 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 5/0 (2/0)
Ennyiért ment: 8,5 millió font (!)