Tegnap már szemügyre vettük, hogy várható kezdő tizenegyünkből kik azok a játékosok, akik esetleges jó teljesítményükkel a legtöbbet tehetnének a Chelsea legyőzése érdekében a londoniak elleni vasárnapi rangadón. Ma fordítunk a szemszögön: ezúttal azt a hét játékost emeljük ki, akik egy átlagon aluli produkcióval a legnagyobb veszélyt jelenthetik majd az végeredmény alakulását illetően.

Ahogy tegnap első sorban a támadásért felelős szekcióból válogattunk, úgy ma – nem meglepő mód – főleg azok kerülnek terítékre, akik leginkább saját kapunkat veszélyeztethetik majd egy-egy rossz megoldással, de lesznek azért kivételek is. Lássuk, kikre esett a választás.

7. Tom Cleverley

Ahogyan tegnap, úgy most is Clevvel kezdjük a listát, akinek nem csak jó teljesítménye segíthetne sokat, de azt is bizonyosan meg fogjuk érezni, ha rossz napot fog majd ki. Fiatal középpályásunk játékát alapvetően a kockázatmentesség jellemzi (ami miatt sokan nem is szeretik őt), ám a Swansea ellen láthattuk, hogy ő is képes fejben szétesni, aminek kapu előtti szabálytalanságok, ne adj isten tizenegyesek (még ha nem is feltétlenül jogosak) is lehetnek a következményei. Hiába dönt általában jól nyomás alatt is, megfigyelhető, hogy egy-egy hibát rendre óriási fájdalommal vesz tudomásul – meg kell tanulnia, hogyan tud ezektől másodperceken belül elvonatkoztatni, máskülönben a lelkesedés hamar túlbuzgóságba torkollhat, ha nem jön össze minden úgy, ahogy elképzelte.

6. Danny Welbeck

A Swansea ellen kiderült, hogy azért a régi Welbeck is ott bújkál még Danny-fiúban, amikor Rafael gólpasszát óriási ügyetlenséggel tekerte a kapu mellé kecsegtető helyzetben. És bár gólt ebből még nem fogunk kapni, az nyilvánvalóan nem tenne jót, ha egyetlen csatárunk éppen ezen a meccsen sülne be, hiába lesz ott a padon ugyanis a csodacsere Chicharito, a mexikói ebben a szezonban eddig nem nagyon szolgált rá erre a titulusra – meg úgy általánosságban semelyikre sem. Igaz, keretünkből ő a Chelsea legnagyobb mumusa… Lényeg a lényeg: valakinek be kell majd rúgnia a helyzeteket, ez a valaki pedig az esetek többségében nagy valószínűséggel Welbeck lesz, így ha ő nem lesz formában, akkor a jó eredmény esélye is jóval távolabb fog szállni.

5. Antonio Valencia

Ne legyenek kétségeink: Valenciára óriási feladat vár majd a védekezés tekintetében, hiszen Rafaellel karöltve neki kell majd megállítania a Cole-Hazard párost, ami az ecuadori ehhez szükséges skilljei mellett is embert próbáló feladat lesz. Ráadásul hiába szokás dícsérni Tonio defenzív tevékenységét, a mostani szezonban sajnos már többször is csalódást okozott fegyelmezetlen megoldásaival – bizonyára mindenki emlékszik azokra a gólokra, melyeket az ő elbambulásai következtében nyeltünk be. Ezért lesz fontos tehát, hogy védekezésben újból a koncentrált Valenciát lássuk a pályán – főleg úgy, hogy szélsőnkben egy másik „veszély” is rejlik a meccset illetően, hiszen nem szeretnénk, ha újból labdatemető válna belőle az ellenfélbe bombázott beadásokkal.

4. Patrice Evra

Nem meglepő, hogy az első négy helyen a négy várható védőnk zárt, hiszen nyilvánvalóan az ő gyengélkedésük segítené leginkább jó eredményhez a kékeket. Közülük legjobban Evrában bízunk, aki aprócska fáradtság-hullámát legyőzve újból kezd magára találni, és bár hajlamos elkomolytalankodni bizonyos szituációkat nemtörődöm visszafutásaival, egy ekkora rangadóra bizonyára ő is összeszedi majd magát. Szükség is lesz erre, hiszen ahogyan azt tegnap már kifejtettük, támadásban az egyik legfontosabb láncszem lesz az ő játéka, ugyanakkor nem futkározhat majd mindig előre felelőtlenül, hiszen Januzaj nem az a játékos, aki baj esetén probléma nélkül ki tudja segíteni. Középre húzódásaitól pedig lehetőleg most sem szeretnénk agybajt kapni.

3. Rafael

Nincs bajunk Rafaellel, és a tegnapi listáról is csak centikkel maradt le, azt azonban kár lenne tagadni, a legkésőbb fél év múlva jó eséllyel magányosan maradó brazilunkból bizony válhat veszélyforrás. A lendület mindig benne van a játékban, ez nem vitás, az ebből adódó esetleges rossz tempójú belépőkre azonban pont a legkönnyebb begyűjteni az ominózus sárga cetlit – azt pedig jól tudjuk, hogy egy figyelmeztetés mellett messze ő a keret legnagyobb időzített bombája. Rafael legfontosabb feladata tehát az lesz, hogy ne kapjon sárga lapot (vagy a lehető legkésőbb tegye ezt), máskülönben könyörtelenül utazni fognak rá Hazard-ék (aki azért szeret közelíteni a Young-skála veszélyes tartományához) – az pedig sosem jelent jót.

2. Nemanja Vidics

Az elmúlt pár meccsen Evrához hasonlóan igazi kapitányunk is javuló formát mutat, ettől függetlenül azonban nem felejtettük el Vidics szezon elején kiosztott gólpasszait (ha esetleg rossz lenne a memóriád: nem a mi játékosaink kapták őket). Az elmúlt években beszedett kisebb-nagyobb sérülések óta terminátorunk sajnos már nem a régi, amit jól mutat, hogy a fiatalok egyre sűrűbben teljesítenek meggyőzőbben, mint ő, így ha valamikor, hát most mindenképpen szükségünk lenne arra, hogy újból összekapja magát, legalább egy lehelletnyi Red Wall-esszencia nélkül ugyanis esélytelenek vagyunk arra, hogy bármiféle jobb eredményt elérjük a Bridge-en. Minden idők egyik legnagyobb fals legendája, miszerint Torres oda-vissza szopatta a Liverpoolos időkben szerencsére most kisebb eséllyel fog realizálódni – persze nem szeretnénk, ha Vida éppen most húzná elő ezt a „bravúrt”.

1. Chris Smalling

Hiába húzott le egy remek szériát decemberben, óriási segítséget nyújtva az akkoriban kezdődő sérüléshullám közepette, az elmúlt időszakban bizony Smallingról kaptuk a legtöbb gólt. Megszokott látvány, hogy sorra fejeli ki a labdákat a tizenhatos környékéről, mostanában azonban sajnos az is, hogy mellőle fejeli a győztes gólt az ellenfél valamelyik játékosa – márpedig ha Chris a jövő Unitedjének egyik alappilérévé szeretne válni, akkor nagyon sürgősen le kell szoknia erről. Mivel a jobb szélen lesz ki játsszon, ezért a benne elhaló támadásoktól szerencsére most nem kell tartanunk, de ezzel együtt is kijelenthető, hogy keretünkből Smallingban van most leginkább benne a meccset számunkra negatív irányban eldöntő hiba lehetősége.

A két írásból bizonyára mindenki ügyesen összerakta, hogy mi De Gea – Rafael, Smalling, Vidics, Evra – Valencia, Fletcher, Cleverley, Carrick, Januzaj – Welbeck kezdőre számítunk. Carrick értékelését persze gondosan kikerültük mindkét oldalról – nem csak azért, mert a vizsgálat szempontjából őt érezzük a leginkább „semleges” egyénnek, hanem azért is, mert múltkori produkciója láttán van rá esély, hogy Kagava fog játszani helyette (vagy bármelyik másik középpályásunk helyett, de erre a szerepek következtében talán kisebb az esély).

Végszóként mit is mondhatnánk? Talán azt, hogy hiába beszéltünk most sokat egyéni teljesítményekről – hol negatív, hol pozitív kontextusban -, ha meg szeretnénk nyerni ezt a pokolian nehéznek ígérkező rangadót, azt úgy tehetjük csak meg, ha a tegnapi listából minél több, a maiból pedig minél kevesebb válik majd valóra. Vagyis ha csapatként alakítunk nagyot – éppen úgy, mint legutóbb az Arsenal ellen.