Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!

De Gea – Szokatlanul gyakran kimerészkedett a kapujából, amit persze egyáltalán nem bánunk, hiszen nem árt, ha nem varr minden feladatot védőtársai nyakába, de a második gólnál talán pont ez a hozzáállás hiányzott egy kicsit De Geától, hiszen esélyt sem adott magának Berahino ellen. Hibáztatni persze nem akarjuk, csak már unalmas folyton azzal szembesülni, hogy két kapura tartó lövésből két gólt szerez az ellenfél. Már megint. [6]

Rafael – Azt hihettük, hogy végre elkapja a fonalat, ám úgy tűnik, hogy a pihenő nem segített neki, a csapat többségéhez hasonlóan ugyanis Rafael is felejthetőt produkált. A támadásokhoz ezúttal nem tudott olyan sokat hozzátenni: volt egy gyenge távoli kísérlete, illetve egyszer jól kombinált Januzajjal – nagyjából ennyi. A második gólban pedig ő is benne volt, igaz, ott a komplett védelem hozta össze a WBA számára a helyzetet. [5]

Jones – A második gól másik fő bűnbakja, Jones ugyanis igen meggondolatlanul lépett ki a középpályára, egyedül hagyva maga mögött a West Brom csatárát. De nem csak emiatt van okunk kritizálni frissen visszatért hátvédünket, hiszen megoldásain egyértelműen hiányzott a meccshiány – ennyi bizonytalanságot régóta nem láthattunk remélt jövőbeli vezérünk játékában. Ennél sokkal több kell! [4]

Rojo – Ez utóbbit leírhatnánk Rojo kapcsán is, de ott inkább másfajta kétségeink vannak: nevezetesen az, hogy az argentin egyáltalán alkalmas-e hosszú távon középhátvédnek, vagy sem. A szögleteknél rendre alulmarad, figyelmetlen helyezkedése pedig nem először hozza kellemetlen helyzetbe a csapatot – hiába volt váratlan a passz, Sessegnon lövéséhez hozzá sem tudott szagolni. Lefelé még így sem tudott kilógni. [5]

Shaw – Hiába fiatal tehetségeink szárnyalása, mostani védőnégyesünkből senkit sem dícsérhetünk meg, Shaw teljesítménye is jócskán hagyott ugyanis kívánnivalót maga után. Di Mariával ugyan volt néhány jó kombinációja, a megelőző szerelések kapcsán azonban tanulhatna még egyet s mást a túloldali társától, a West Brom első gólja előtti támadás ugyanis az ő könnyelműségéből indult, miután meggondolatlanul próbálta meg elfejelni a labdát, hatalmas üres területet hagyva maga mögött. [5]

Blind – A tőle megszokott módon robotolt a középpályán, kisegítve ott, ahol kellett, ám a hajráig mindössze néhány gyenge lövéssel vetette észre magát – azt azért hozzátennénk, hogy Blind pont ennyivel mutatott többet annál, mint amit amúgy „elődjétől”, Carricktől általánosságban elvárnánk. A meccs végén aztán kiderült, hogy megérte annyit próbálkozni, rendkívül okos lövésével ugyanis legalább egy pontot megmentett. [7]

Herrera – Jones-hoz hasonlóan Herrera is sérülésből tért vissza, és bár azelőtt egyértelműen csapatunk legjobbja volt, most nem igazán tudott felpörögni. Hogy lecserélése ennek eredménye volt-e, vagy LVG alapból is ezt tervezte, azt nem tudni, de mindenképpen jogos volt a lehozatala. [5]

Di Maria – A fő veszélyforrás, ahogyan azt már megszokhattuk – leginkább azért, mert Di Maria volt az egyetlen olyan játékosunk, aki mert kockázatot vállalni akkor, amikor lehetőség adódott arra. Ha 2-2 után még a pályán van, egyáltalán nem kizárt, hogy behúzzuk a meccset, az önbizalom és a vállalkozókedv ugyanis jelenleg benne van meg csupán támadóink közül – konstans góljai és gólpasszai (most utóbbiból jutott egy) is ezt mutatják. Ez nem túl biztató jel egy Chelsea elleni rangadó előtt – reméljük, hogy ott legalább nem lesz ennyire a szélre kényszerítve… [7]

Mata – Hiába indult jól számára a szezon, most, amikor igazán szükség lenne arra, hogy helyettesítse Rooney-t, rendre csalódást okoz. A gyémántról 4-2-3-1-re váltás talán az ő posztja szempontjából járt a legkevesebb változással, mégsem tudta ezt kamatoztatni, amit jól mutat, hogy egyetlen helyzetet sem (!) tudott kialakítani az egész mérkőzés folyamán. Rooney-nak is vannak gyenge napjai, de ő legalább a védekezéshez mindig hozzá tud tenni. Mata azonban nem nagyon tud mentséget felhozni egy efféle produkciót követően. [4]

Itt egy fotó következne Matáról, de mivel ilyen nem készült, ezért inkább gyártottunk egyet, elismerve teljesítményét.

Januzaj – Nyilvánvalóan lehangoló lehetett eddig számára, hogy kezdőként nem jutott még lehetőséget, nem mondható azonban, hogy most meghálálta volna a bizalmat. Szinte semmit sem láthattunk a tavalyi 44-esből: szokatlanul lassú volt, olykor pedig a dekoncentráltság is megfigyelhető volt rajta. Volt egy jó keresztlabdája Di Mariának, illetve Rafaellel is jól kombinált egyszer, de nagyjából ennyi – ezzel a teljesítménnyel aligha győzte meg LVG-t, hogy a 4-2-3-1 jobb formáció lenne. [4]

van Persie – Menedzserünk igazán kibuzulhatna már kedvenc csatárából, egy kapufán, illetve egy-két labdaszerzésen kívül ugyanis semmit sem mutatott van Persie. Akár azt is mondhatnánk, hogy Chicharito „legszebb” napjait idézte, de ez sem jellemezné igazán jól RVP teljesítményét, egyedüli csatárként ennyire akaratszegény játékkal ugyanis talán még ennyit sem érdemel. Egy kis padozás jót tenne már végre neki – nem csak azért, mert nyilvánvalóan formán kívül van, hanem mert egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy folyamatosan a kezdőben legyen. [5]

Fellaini – Néhány hónapja nem hittük volna, hogy Fellaini játszani fog még egyáltalán vörös mezben, most pedig ő lett a mérkőzés egyik hőse – bevágta, ahogyan azt kellett. Ha RVP játékából hiányzott a tűz, akkor Fella maga volt a lángoló csipkebokor (micsoda asszociációkra képes ez a megszokhatatlan hajszerkezet), az ugyanis, amit a második félidő első 3 percében mutatott, maga volt a Manchester United-esszencia. A későbbiekben is jól mozgott, és bár nem volt kiemelkedő ő sem, az imént taglaltak miatt mégis odaadjuk A Meccs Legjobbja címet Mr. Chest Controlnak, és megelőlegezünk neki egy helyet a Chelsea elleni kezdőcsapatban is. [7] [MotM]

Falcao, Young – [0]

Túlzott bizakodásra tehát nincs okunk a vasárnapi rangadó előtt, már csak azért sem, mert LVG – maga is elismerte – csúnyán befürdött a „3 hónapos” szövegével. Abban mindenesetre reménykedhetünk, hogy lassan talán magunk mögött hagyjuk ezt a sérülésektől sújtott időszakot, és valóban megkezdhet összeállni az, amit menedzserünk megálmodott. „Filozofi” meg minden, tudjátok…