Győzelmi széria, gyenge játékkal megszerzett győzelem, kiemelkedő csatárteljesítmény: csupa olyan dolog, ami a Fergie-érában teljesen megszokottnak számított, Sir Alex visszavonulása óta azonban nem sokat kaptunk belőlük. A furmányosabbak persze már rájöttek, hogy a három felsorolt dologból az egyik legfeljebb csak félig mondható pozitívnak, és ha emellé odavesszük a bejegyzés címet is, akkor igazából már ennyiből is összerakhatóvá válik a Southampton elleni meccs összegzése azok számára, akik inkább valami mást választottak a Monday Night Football helyett. Van Gaal szerint mindössze hárman teljesítettek jól a csapatból tegnap este – mi meglehetősen nehezen szedtük össze őket.

De Gea – Bár a statisztikák Southampton fölényt mutatnak, ez egyrészt bennünket a legkevésbé sem érdekel, másrészt pedig közvetlenül igen kevésszer voltak veszélyesek a kapunkra a szentek. Ebből az egyik ugyebár gól lett, ezt leszámítva azonban mindössze egyszer kellett komolyat védenie De Geának, aki talán a legjobb formában lévő játékosunk jelenleg. [7]

McNair – Hiába voltak jó megmozdulásai a meccs elején, vitathatatlan, hogy McNair borzalmas napot fogott ki, Smalling kiesését követően pedig végképp szétesett fejben eddigi kabalánk, hibát-hiába halmozva. Van Gaal ennek következtében már az első félidő közben lekapta, ami remélhetőleg nem fogja tönkretenni az alapesetben helyén lévőnek látszó önbizalmát. [3]

Smalling – Hiába írtuk le a City elleni kiállítását követően, az elmúlt meccseken Smalling mégis olyan védő benyomását keltette, amilyenre szüksége lenne jelenleg a csapatnak, hiszen határozottan és magabiztosan teljesített. Törvényszerű volt, hogy lesérül… [-]

Evans (Smalling helyére a 17. percben) – Örültünk volna, ha a legtöbbször látott mozdulat a szerelés lett volna a sérülésből visszatérő Jonny-tól, ám végül sajnos nem ez, hanem a „tanácstalanul széttárom a kezeimet” címet viselő produkció lett a győztes. Ez persze csak részben ő hibája, ám összességében nem tűnt túlságosan határozottnak Evans, hiába volt néhány elismerésre méltó labdakihozatala. Reméljük, hogy ennél csak jobb lesz. [5]

Rojo – Lehet, hogy ez csak az én szubjektív benyomásom, de a pályán mutatott helyezkedése, mozgása és reakciói alapján még mindig nem mondanám meg Rojóról, hogy ő valójában középhátvéd. Ettől függetlenül valahogy mégis működik a srác, a szerelések és a tisztázások tekintetében is ő volt ezúttal a legjobb játékosunk, sokat kell még azonban dolgoznia azért, hogy nyugodtan tekinthessünk rá stabil kezdőként. [6]

Valencia – Emlékeztek még, amikor az ecuadori lett nálunk az év játékosa? Nos, mára szinte mindent sikerült kiölni Valencia akkor énjéből, a támadásokhoz ugyanis ezúttal szó szerint semmit sem tudott hozzátenni, miután a vonal mellett kapott labdákat sorra tette vissza a középpályára, nulla vállalkozó szellemet mutatva. Nem maradt más tehát mostanra, mint egy jobbhátvéd-pótlék robot, ami egyrészről szomorú, ám azt el kell ismerni, hogy Van Gaal megtalálta azt a szerepkört Valenciának, ahol talán a legjobban tudja kamatoztatni akarását, harcosságát és testi erejét. Ettől függetlenül volt ő már ennél jobb még ezen a poszton is. [5]

Young – A nyári szünetben a többség bizonyára minden nap Young elpasszolásának hírére szeretett volna ébredni – akkor valószínűleg senki sem gondolta, hogy ekkora fordulatot vesz majd itteni megítélése. Ez a mostani pót-balhátvéd (vagy éppen a tegnapi szisztémában szárnyvédő) szerepkör meglepően jól áll neki, és bár olyan jól nem teljesített, mint egy hete a Stoke ellen (ami idei legjobb fellépése volt), összességében így is voltak meglepően jó megoldásai a húzós szituációkban, és beadásai is egyértelműen javultak Van Gaal érkezése óta. Az akarás hiánya pedig korábban sem tartozott negatívumai közé. [7]

Carrick – Láthatatlan mélységi irányító-szerűségünk ezúttal kifejezetten látható produkcióval indított, ám sajnos ez sem tudta megnyugtatni a mögötte lévőket, így hamar McNair helyére kényszerült. Ezzel egyértelműen döcögősebb lett az összeköttetés a védelem és a középpálya között, és volt néhány húzósabb momentum, ahol egyértelműen látszott, hogy Carrick nem középhátvéd, de összességében tisztességesen elvégezte a kényszermelót. Remélhetőleg idén már nem sokat látjuk itt, hiszen visszatérése óta egyértelművé tette, hogy még mindig óriási szükségünk van rá a védelem előtt. [6]

Fellaini – Balansz nem éppen gyorsaságáról híres, tegnap este ráadásul mindez dekoncentráltsággal is párosult, így láthattunk néhány hajmeresztő megoldást Fellainitól – a gólt megelőző flipper-szituáció is az ő borzasztóan amatőr módon eladott labdájából alakult ki. Kifejezetten rossz ettől függetlenül így sem volt, hiszen a kötelező #chestcontrol mellett most is megvolt a jelenléte a középpályán. És persze nem tudjuk elégszer kifejteni azt sem, mennyire örülünk annak, hogy végre van kit megcélozni a kirúgásokkal, ami Dávid rúgótechnikájával párosítva elég jó kombinációt alkot. [5]

Herrera (McNair helyére a 38. percben) – Kissé talán meglepő volt, hogy a padon kezdett, és bár váratlanul hamar pályára kellett lépnie, összességében nem tudott különösebben rácáfolni Van Gaal döntésére. Fő feladata egyértelműen Carrick szerepkörének átvállalása lett volna, ám ehhez jóval többet kellett volna kérnie a labdát, ráadásul nem egyszer totálisan eltűnt 5-10 percekre – és sajnos nem olyan értelemben, ahogy Carras szokott. Persze futott-szaladt tisztességgel, de láthatóan nincs olyan formában, mint amilyenben kezdte a szezont. [5]

Mata – A United tegnap esti támadójátékáról sok jót nem lehet elmondani… meg úgy általánosságban sokat sem, hiszen a futball ezen túlértékelt szegmensével ezúttal nem foglalkozott túlságosan sokat csapatunk. Ennek megfelelően Mata sem tudott különösebben sokat villogni, rossz pontszámot azonban mégsem érdemel, teljesen váratlan módon ugyanis nagyon jó védőmunkát végzett (ilyet talán most láthattunk tőle először), nem mellesleg pedig ő volt a legpontosabban passzoló játékosunk is. [6]

Rooney – Tegnap este végig az járt a fejemben, vajon ez lesz-e minden idők leggyengébb produkciója Rooney-tól olyan meccsen, amit végigjátszott, és egyre inkább hajlok az „igen” felé. Lassúnak és fásultnak tűnt, rengeteg rossz döntést hozott, ráadásul csapatkapitányként is csődöt mondott, miután az akarás hiányát folyamatos hisztizéssel próbálta kompenzálni (meg is kapta érte a megérdemelt sárgát). Csak azért nem kap ennél is gyengébb pontszámot, mert valamilyen csoda folytán így is összehozott másfél gólpasszt egy remek szabadrúgásból és zseniálisan elbaszott megkerülős labdaátvétellel. [4]

van Persie – Rengeteget ekéztük már a hollandot ebben a szezonban, most azonban itt a remek alkalom, hogy leboruljunk nagysága előtt. A két gól önmagáért beszél: az első olyan szituációból született, amilyenből van Persie az idén minimum fél tucat hasonlót elpuskázott már, a második, hihetetlen mozgáskoordinációt igénylő mozdulatra pedig kevesen lettek volna képesek – nem a csapatból, hanem a komplett ligából. Úgy tűnik ráadásul, hogy eljutottak hozzá a kritikák, és alaposan magába nézett, a múltkorinál is többet melózott ugyanis, rendre visszalépve a félpályára, és szinte mindig jó megoldást választva – ilyen értelemben Rooney-szintű produkciót nyújtott, amiről mi tudjuk a legjobban, mit is jelent valójában. Mesterhármas híján a 10-es ezúttal elmarad, ám ez valóban hibátlan volt Robintól, aki reményeink szerint most már hónapokra előre megkapta az önbizalom-adagját. [9]

Fletcher (Mata helyére a 89. percben) – [-]

Az eredménynek tehát örülünk, a látottakat azonban igyekszünk majd minél előbb elfelejteni – már csak azért is, mert vasárnap fogadjuk a Poolt, ami mondani sem kell, milyen jelentőségű összecsapás lesz.