Amikor a Liverpool az Old Traffordra látogat…

…az általában emlékezetes meccs, így van miből válogatni egy videós visszatekintéshez. Jó szokásához híven ezúttal is stanleykubrick rendezi a posztot, a véletlenül idelátogatható Liverpool-drukkereket viszont el kell keserítenünk, ugyanis szelektív memóriájának köszönhetően Torres-parádé, Dossena-gól vagy három befújt Pool-tizi nem kerültek az összeállításba. 

Azt hiszem mondanom sem kell, ha Manchester United – Liverpool, akkor örökrangadók örökrangadója. A csapatok Old Traffordon lejátszott meccseit mindig is a kettőség jellemezte, ami csak még több muníciót szolgáltat nekünk a poszt megírásához. De ezúttal megpróbáljuk majd javarészt az élet naposabb oldalát szemlélni.
Így, ahogy már korábban is, ezúttal is csak az Old Traffordon lejátszott mérkőzésekről fogunk szót ejteni.
A 2002-2003-as bajnoki meneteléshez való út egyik legszebb mérkőzése volt a Liverpool 4-0-s legyőzése, igaz ehhez az is kellett, hogy finn barátunk, Hyypia a korai kiállítás sorsára jusson. Aztán azonban már nem volt megállás. Ahogy 2012-13 RvP szezonja volt, úgy 2002-2003 van Nistelrooyé. Igaz ezen a mérkőzésen 2 büntetőból szerzett gól fűződik a nevéhez. Nézzük meg együtt ezt a csodát:

2004-2005 szerintem a 2013-14-es szezonnal vetekszik szörnyűségben, ám egy teljesen valószínűtlen dolog abban az évben is megtörtént. Silvestre duplájával hazai pályán gyűrtük le az ősi riválist. Aki azonban a gólokat akarja keresni, adjon neki elég muníciót hozzá ez a kép:  Mikael-Silvestre-Manchester-United-Liverpool-_1191340

De cserébe mutatunk egy ennél csodálatosabb, igazi 90. perces fejest, ami abban az évben hatalmas szolgálatot tett a csapat végső második helyéhez a bajnokságban. A United pocsék szériája 2004. január és 2006. január között csúszott be, erre nagyjából három szezon ment rá. Ez a januári Ferdinand gól indította el a csapatot egy olyan úton, ahol előtte bizony igen régen járt. Ezt a mérkőzést követően lejátszott 12 bajnokin a gárda 10 győzelmet, 1 döntetlent és 1 vereséget hozott, amivel a Chelsea elleni ütközetig bajnoki remények közelébe kalibráltuk magunkat. Ez volt egy új éra, egy új út első valamit felmutatni tudó sikere. Eztán gyűrtűk le a Blackburnt a Ligakupa elődöntőben, majd a Wigant a döntőben és ekkor jött vissza a csapat hite, amit akkoriban Sir Alex Ferguson sem győzött hangsúlyozni. Lássuk a gólt, Manchester United-Liverpool 1:0:

Majd beérett, ami beérett, 2006-2007-es szezonban újra legyepáltuk az Old Traffordon a Liverpool gárdáját Scholes és Ferdinand góljaival, a csapat 4 év után újra bajnoki címet ünnepelhetett.. Utóbbi akkora gólt lőtt, hogy Pepe Reina azóta is ezzel álmodik, ráadásul ballal, de Scholes brusztolós gólja is a szokásos klasszikusok közé tartozik.

Ahogy nézegettem a hazai mérkőzéseket, nagyjából egyik mellett sem lett volna illendő elmenni. Ám egy egyéni teljesítmény és egy ügy háttere elengedhetetlenné tette eme két rangadó felemlegetését. Dimitar Berbatov mindig arról volt híres, hogy 2-3, netán 5 gólt lőtt egy mérkőzésen. Továbbá a bolgár rendszeresen arról is ismertté vált, hogy mindenképpen extravagáns, felfoghatatlan gólokat kellett lőnie. Ezen Berbatov tripla óta kell Reinát gyógyszeres kezelések alá vetni. Pepe Reinánál több gólt nagyon kevés ember kaphatott az Old Traffordon. Egészen pontosan 16 darabot nézett be 10 év alatt.
Végül pedig köszönjük Dimitar! Az eredmény, Berbatov-Liverpool 3:2,
Szívemben örök fájdalomként él a 2011-2012-es év, úgy gondolom a csapat teljes mértékben megérdemelte volna a bajnoki címet. 6 pontot szereztünk az Arsenal, 4 pontot a Chelsea, 4 pontot a Liverpool, 6 pontot a Tottenham és 4 pontot az Everton ellen. Brutális tavaszt produkáltunk. Január 14. és április 8. között 11 győzelem és 1 döntetlen szerepelt a bajnoki teljesítményünk mellett. Ahol a bajnoki cím elúszott, az a City elleni 0 pont volt igazából, a gárda mindössze gólkülönbséggel maradt alul a városi riválissal szemben.
A Liverpool elleni mérkőzés egy elmaradt kézfogásról, egy Rooney dupláról és a végén egy feltűnően ünneplő Evráról maradt emlékezetes.

Azt hiszem elmondhatjuk, nem bánjuk, hogy nincsen már Suarez a Liverpool keretében, ahogy azt sem, hogy Sturridge sérüléssel bajlódik. A Liverpool idegenbeli formája nem tartozik a legjobbak közé, a BL búcsú sem valószínű, hogy emlékezetessé tette Gerrardék hetét. Ám a Manchester United – Liverpool mérkőzés mindig tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat, amiből mi ezúttal nem szeretnénk kivenni a részünket. A sikersorozat folytatásához bizony le kell gyűrni a Liverpoolt, hogy álmaink legalább a stabil dobogós helyezést realizálják. A sérültek visszatérésével pedig hasonló tavaszt produkáljunk, mint amikről a fentebbiekben is szót ejtettünk.