„Végre lelép ez a svéd szörny, erre valaki megint lenyúlja a számom…” – kezdte panaszát Martial, de korlátolt franciatudásom miatt ráhagytam inkább a dolgot. Terítéken tehát a kilencedik: Miki.Tudja-e valaki, hogy mi Örményország elsőszámú exportterméke? Nem, nem reality szereplők, de ez a tipp még mindig alkalmasabb válasz lenne, mintha az ember mondjuk azt válaszolná: futballisták. Ha valamit mégis tudunk az örmény fociról az az, hogy van ott egy valag –yan végű fickó. Nos, ebből a közegből küzdötte be magát hősünk a futball mainstreamjébe és  krémjébe, hogy egy Raiolának tett szívességből 2016-ban a Manchester Unitedben kössön ki. A Bundesliga szezon játékosa, egy valag dortmundi gól és gólpassz gazdájaként érkezett, én magam azonban kicsit féltem a leigazolásakor:

Augusztusi jóslatok

Végül igazam is lett, meg nem is. Miki szezonja nem sikerült jól, meg sem közelítette azt a formát és eredményességet, amit Németországban produkált. 41 meccsen 11 gól 5 assziszt egy támadótól papíron ugyan elég harmatosan mutat, jereváni vendégmunkásunk idényét azonban nem szabad csupán a számok alapján megítélni. A szezon első meccsein ugyan nem került a neve a jegyzőkönyvbe, megindulásai és meglátásai azonban már ekkor bizakodásra adtak okot, mígnem pályára lépett azon a nótórius City meccsen. A mérkőzésen el-eltűnő, de a mezőnyből egyébként nem látványosan kilógó játékost találta meg a félidőben Mourinho a csapat impotens játékáért felelősnek, így a második 45 percre már ki sem jött. Egy ideig sérültként volt távol hivatalosan, de a játékos felépülése után sem került a keret közelébe. A média persze ugrott, téli hazatérésről és Joséval megromlott viszonyról írtak, mi pedig továbbra sem értettünk semmit. Hangosabban követeltük a csapatba, mint Schneiderlint szebb napjain.

November végén aztán vissza is tért, de nem elsősorban a PL-ben való vitézkedése miatt jutott be a Stretford End TOP10-be. Annyira nem, hogy november 27-étől egészen a szezon utolsó meccséig csupán 3!!! (három) olyan mérkőzés volt, amikor a játék mind a 90 percét végigjátszotta. Mata után ő volt a másik állandóan feláldozható játékosunk az ötlettelenség oltárán, ennek ellenére Miki tűrt, mint a cipó a népmesében, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a csapat jövőre nem a FÁK-ligában, hanem a futballkupák csimborasszójában, a BL-ben indulhat el.

Miki teljesítménye ugyan a felszínes szemlélők szerint is erősen hullámzó volt, a szezon vége felé azonban a sok-sok gyengébb meccsén is volt 1-1 olyan villanása, ami megfelelő akklimatizációja és beilleszkedése esetén egy kiváló erősítés képét vetíti előre, akire már csak azért is szükség lesz, mert Griezmann érkezésének hiányában és a sokszor darabos Zlatan kiesésével egyelőre ő lehet a fluiditásért felelős szakember a csapatban.

De mit is csinált Mhitarjan (anglofónoktól elnézést kérek, de magyar nyelvű posztban a magyar átírást tartom indokoltnak használni Miki nevében), ami miatt én is a TOP10-be tettem?

Nos, egyrészt meglőtte a szezon gólját, amivel a legnagyobb művészeket is megihlette.

Másrészt, ha ő nincs, akkor jövőre megint kaparhatunk a tatárföldi sztyeppéken, ugyanis az EL-ben 11 meccsen villantott 6 gólja nélkül sehol nem lettünk volna. Szezonunk legfontosabb meccsén is hozta janusi kétarcúságát. Keményen és fegyelmezetten védekezett, aminek eredményeként korán, már az első félidő derekán besárgult, de ez sem rettentette el, hogy megállítsa az Ajax szélen bepróbált támadásait, a második félidőben aztán a mérkőzést eldöntő gólt is a kapuba kaparta a Matától ellesett jókor lenni jó helyen trükk alkalmazásával.

Összefoglalva nem Mhitarjan a szezon flopja, de hajlamos az eltűnésre meccseken, a befejezés pedig nála is akadozik néha. Megfelelő társakkal, megfelelő poszton azonban még szólhat nagyot a következő szezonban az ittléte.

 Ennél azért több kell jövőre

Jöhet hát a népítélet! Mit mond a blog démosza az Ararát gyermekére?

Comment, like, subscribe!

MicKim – 200% Örményország