Who are ya? – Yorkshire Terriers

Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben.

Huddersfield városának csapata Yorkshire-ben található, a becenevük pedig Terrierek, így egyből a kutyakozmetisok és plázacicák kedvenc kedvenceire, a yorkshire terrierekre asszociálhatunk, és jogos a párhuzam. A zsebcirkáló kutyafajtát éppen a football elterjedésének idején, a XIX. század második felében, Huddersfield környékén egérfogó vérebnek tenyésztették ki, a fociklubot pedig nem sokkal később, 1908-ban egy helyi pubban alapították. Három évvel később már a Football League-be is bekerültek, majd a kezdeti nehézségek után (stadionépítés, csőd, megvétózott Leeds-be költözés) hamar eljött a klub történetének első, és mindmáig egyetlen aranykorszaka.

Az aranykorszakot tényleg tessék komolyan venni, hiszen a Huddersfield Town volt az első csapat, amelyik zsinórban háromszor meg tudta nyerni az angol első osztályú bajnokságot, és ez azóta is csak három másik klubnak sikerült (Arsenal, United, meg valami észak-nyugati csapat akire nem emlékszem). Mindez nagyon-nagyon régen, 1924 és 1926 között történt, még a három emberes lesszabály idején, amit azért érdemes külön kiemelni, mert az első két bajnoki címüket a foci egyik legendás megújítójával, Herbert Chapmannel érték el, aki aztán átszerződött az Arsenalhoz történelmet és WM-rendszert csinálni a megváltozott lesszabályhoz legjobban alkalmazkodva. A Terrierek nyertek még egy FA Kupát (1922-ben), illetve volt négy elbukott döntőjük is a sorozatban, és egy Arsenal elleni 1932-es kupameccsükre 67 ezren voltak kíváncsiak. Azóta viszont semmi. Első osztályú tagságukat még 1952-ig megőrizték, és utána is fel-feljutottak néha, de az idei szezon előtt utoljára 46 évvel szerepeltek a legjobbak között. Akkor találkoztunk velük utoljára mi is, három aranylabdásunk góljainak köszönhetően 3-0-ra nyertünk, és erről még videós bizonyítékunk is akad.

Hogy mit csináltak az elmúlt negyvenöt évben, az jó kérdés. Ingáztak az alsóbb osztályok között, néha még a negyedosztály légkörébe is belekóstoltak, ambiciózus és szélhámos klubelnökök váltogatták egymást, és elköltöztek a fő riválisukra emlékeztető Leeds Roadról egy új stadionba, amit elvileg Kirklees Stadiumnak hívnak, de mostanában éppen John Smith Stadiumnak csúfolják a megihatatlan angol sörmárka után elnevezve. Igazából az is meglepetés volt, hogy a tavalyi championship playoffját megnyerve feljutottak, az is meglepetés éppen, hogy egész jó helyen állnak a bajnokságban, de az is meglepetés lenne, ha nem esnének ki. 8 meccsükön szerzett 5 góljuk egy csatártól még szép teljesítmény lenne, csapatként már elég gázos, főleg ha hozzátesszük, hogy az utóbbi hat bajnokijukon mindössze egyszer találtak a kapuba. A keretet böngészve az is kiderül, hogy az amcsi menedzsernek, David Wagnernek nem éppen PL-szintű játékosokkal kéne kivívnia a jövő évi tagságot.

Wenger Wagner urat két éve a Borussia Dortmund második csapatától csábították Észak-Angliába, és a deutsche vonal erősen meg is látszik a csapaton. Nem kevesebb, mint 4 német található a keretben, közülük leginkább a volt U21-es válogatott középhátvéd, Schindler kapta el leginkább a PL fonalát, de a balbunkó Löwe is szerepet kapott a Huddersfield eddigi mind a nyolc bajnokiján. Rajtuk kívül még ismerős lehet az ausztrál foci egyik legnagyobb tehetsége, a Manchester City-től előbb kölcsönbe, majd 8 millió fontért végleg megszerzett Aaron Mooy, akit tavaly a klub legjobbjának választottak a szurkolók. Nála is drágábban szerezték be a Montpellier-ben tavaly 14 gólig jutó benini csatárt, Steve Mouniét, aki a nyitófordulóban, a Palace ellen szerzett duplája óta azonban nem lőtt gólt. Másik új csatáruk, az egyszeres belga válogatott Depoitre is csupán egy gólt lőtt eddig, és itt találjuk az újonc csapat legfőbb problémáját, hiszen a 8 meccs alatt kapott 9 bajnoki gól még annyira nem is lenne vészes, ha elöl a támadók és a kreatív emberek gólhelyzeteket alakítanának ki. Pedig nyáron leigazolták az egykor sokra tartott, de a championshipbe beleszürkült Tom Ince-t, aki azonban eddig sem góllal, sem gólpasszal nem járult hozzá a csapat PL-szerepléséhez. A többiek neve, bevallom, még ennyit sem mond nekem: a csapatkapitány Tommy Smith állítólag shitty-nevelés, van három dán játékosuk (a kapus Lössl, a középpályás Billing és a táboroztatásban erős brandnek ható Zanka), illetve gyakran játszik még a német-kongói Elias Kachunga, a PL-be hat év után visszatérő Villa-nevelés Jonathan Hogg, és a dallamos nevű holland szélső, Rajiv Ramon van la Parra. Nem kell tőlük megijedni.

Azt alighanem Mourinho is érzi, hogy ezt a meccset mindenképpen hozni kell, így talán nem a ‘Pool és a ‘Fica elleni fosfaragást láthatjuk majd 90 percen át, hanem esetleg focira emlékeztető momentumokat is. Helyzetét nem könnyíti meg, hogy a sérültek listája továbbra is elég hosszú, főleg a középpályán állunk elég szarul. Miki és Shaw állítólag el sem utaztak a kerettel, Rashford apróbb sérülése sem tűnt túl megnyugtatónak szerdán, és a Pogba-Fellaini-Carrick középpályás sorra sem számíthatunk. Na de a hétközi ligakupás bohóckodáson lehet majd pihentetni meg fiatalokat bedobni (pl. az új szerződést aláíró McTominay-t), most a DDG – Valencia, Bailly, Smalling, Young – Matic, Herrera – Mata, Lingard, Martial – Lukaku sorral kell legyalulni a nem túl acélos Huddersfieldet, és bár a Premier League-ben ebben a szezonban tényleg bármi megtörténhet, azt szeretnénk ha egy újabb győzelem és clean sheet, vagyis 4-0 történne.