Ahogyan az elmúlt években megszokhattátok, ezúttal is részletesen ismertetjük a szerkesztőségi toplistát, vagyis ismét jelentkezünk a szezon (szerintünk) 10 legjobb teljesítményt nyújtó játékosával. Hátulról kezdünk, tehát ma a tizedik helyre éppen becsúszó játékos szezonját elemezzük, ő pedig nem más, mint kissé megosztó csapatkapitányunk, Ashley Young. 9 szavazásra jogosult választópolgárunktól összesen 25 pontot kapott, ezzel nyerte el a jogot, hogy tavaly után ismét külön poszt szóljon róla a szezon végeztével.
Sok dolog változott tavaly óta, elég csak a kispadon ülőkre gondolni, de Young úgy tűnik, örökifjú. Az előző idényben még balhátvédként lett megválasztva a szezon hatodik legjobbjának, idén már leggyakrabban jobbhátvédben szerepelt. Látnoki képességeinket villantottuk fel tavalyi posztunkban, amikor arról elmélkedtünk hogy „Az ideális az lenne, ha Shaw magára találna, és megosztoznának a játékperceken Younggal, fokozatosan átvéve a helyét. Esetleg ismét új pozícióban, ezúttal jobbhátvédként számolna Ashley-vel Mourinho, és két ex-szélsőnk váltogatná egymást a jobb oldalon.” Ugyan Valencia érthetetlen módon eltűnt, de ha már így alakult, Young nem csak a posztját, hanem a csapatkapitányi szerepet is átvette tőle, és bár jobbhátvédnek talán jobbnak tűnt (a nem idei) Tonio, a karszalag, még ha ideiglenesen is, jobb helyre került.
Na de a szezon végi listát nem aszerint állítottuk össze, hogy ki a nagyobb vezér a csapatban, hanem hogy ki milyen teljesítményt nyújtott. Youngnak ugyan voltak hullámvölgyei, de 32 évesen, ismét egy újabb poszton, újra csak megbízható teljesítményt nyújtott, nem véletlenül övé az ötödik legtöbb játékperc a csapatban a bajnokikat figyelembe véve. Hogy lehetett volna jobb – védekezhetett volna stabilabban, lehetett volna veszélyesebb előrefelé, elvégezhetett volna precízebb pontrúgásokat? Persze, de ha így történt volna, valószínűleg nem a tizedik helyen szerénykedne hanem valahol sokkal előrébb. Young mindig is megosztó személyiség bizonyult a United-drukkerek körében: itt töltött 8 éve alatt volt bombaigazolás, mindenki által elzavarni kívánt csaló, poraiból új szerepkörben feltámadó válogatott játékos, most éppen veterán jobbhátvédként létezik, és így utálja őt a csapat szurkolóinak nagy része. Ezt főleg a Wolves elleni kiállítása után lehetett megtapasztalni, pedig hát jó meccséből több akadt mint rosszból, csak hát az utóbbi évek sikertelenségétől megcsömörlött drukkerek mostanában inkább a rosszra emlékeznek.
Ha a jóra emlékeznénk, márpedig a szezonösszegzés legjobbjainál elvileg ez lenne a cél, akkor megemlítenénk két bajnoki gólját: a Fulham és a Palace ellen is csatárokat megszégyenítő befejezéssel jelentkezett Young. Vagy hogy Mourinho utolsó meccsén a tavalyihoz hasonló teljesítményt hozott a Liverpool ellen, nem rajta múlt hogy kikaptunk 3-1-re. Kedvenc Ashley Young jelenetünk a szezonból viszont az a pillanat, amikor az Old Traffordra visszalátogató Di Mariát emlékeztette arra, hogy a pálya szélén még mindig olyan kemények a reklámtáblák, mint régen. A jelenet egyesek szerint a sportszerűtlenség határát súrolta, de igazából sokkal több ilyen arcra lenne szükségünk, aki nem csak meccs előtti nyilatkozatban érezteti hogy az Old Trafford kemény hely, hanem a pályán is. Ha valamivel, Young a hozzáállásával mindenképpen kiérdemelte hogy az idei listán is helyet kapjon, még középhátvédnek is beugrott ha a menedzser azt kérte tőle. De igazából a teljesítményére sem lehet panaszunk, nézzük csak meg hogy a hivatalosan is a szezon játékosának választott, hasonló szerepkört betöltő Shaw-val összehasonlítva milyen számokat hozott a PL-ben.
Konklúzióként talán annyit tudunk megemlíteni, hogy a tavalyi hatodik és az idei tizedik hely után jövőre talán már nem látjuk őt viszont ezen a listán, és valahol valóban érthető lenne, ha egy megújulni kívánó csapatnál nem egy 33 éves volt szélsőre alapoznánk mint jobbhátvéd. Viszont idén kiderült, hogy Dalot-nál egyelőre jobb játékos, így ha nem igazolunk valakit erre a posztra, lehet hogy jövőre is találkozunk Younggal a top10-ben.