#7 – A hetedik te magad légy!

Arcunkon egykedvű kifejezéssel folytatjuk tovább a szezonvégi értékeléseket és magunkban átkozódunk, hogy a top 10-es listák kerek 10 egyént kell hogy tartalmazzanak, mivel az idei szezont tekintve ötöt is soknak éreznénk. És ez pedig még mindig csak a hetedik helyezés…
Ennek fényében szólítjuk kis blogunk urológiai vizsgálópadjára az idei értékelésen alulról negyedik helyen végzett Christopher Lloyd Smallingot és kérjük, hogy a jobb elérhetőség érdekében legyen szíves kicsit előre hajolni.

A mi 12-es számú sorkatonánk 2010 január 27-e óta tagja a csapatnak, azaz már idestova több mint 9 éve – ezzel az egyik legrégebbi építőköve a keretünknek, egyedül a jó öreg Valencia előzi őt meg a klubnál töltött időt tekintve (spoiler alert: szegény Tonio a búcsúszezonjában már nem fért fel a tízes listára, vele nem fogtok találkozni a sorozatban).
Smallingnak akadt az ideinél sokkal jobban sikerült idénye is, példának okáért van Gaal második szezonjában, amikor a csapat alapvetően passzívabb játékkal operált, végig ügyelve a hátsó alakzat stabilitására. Smallingot a szezon végén megválasztották a keret tagjai az év játékosának is – valahol törvényszerű ugyanis, hogy egy védekezésre komolyabb hangsúlyt fektető idény során a hátsó sorban játszókon lesz erősebb a reflektorfény. Bizonyítékképpen szolgált erre például a 18 érintetlen kapuval lehozott bajnokság, amivel alighanem idén is kiegyeztünk volna. Nem mellesleg Smallingot másodszor is megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének, ami azért lássuk be, hogy nem kis teljesítmény egy középhátvédtől.

Hűséges középhátvédünk ezzel szemben idén összesen 34 meccsen jutott szóhoz, szám szerint 24 bajnokin és 8 Bajnokok Ligája találkozón, valamint kétszer az FA-kupában. Mindegyiken végigrobotolta mind a 90 percet (ahogy az középhátvédeknél szokás, őket csak kirívó esetekben szokás lecserélgetni), egyetlen kivétellel, amikor decemberben a Fulham elleni 4-1 során sérülés miatt kellett elhagynia a pályát, ami egy 35 napos kényszerpihenőt eredményezett, hogy aztán pont ellenük is térjen vissza, egy újabb háromgólos győzelem alkalmával.
Középhátvédünk idén valahol az erős középmezőnyben futott célba – nem volt kiemelkedően jó, de rossz sem. Kedvenc kiindulópontom, a whoscored.com statisztikái is erről árulkodnak, Smalling a tízes skálán a hetest éppen alulról súrolta. Amin igazán megakadt a szemem, az az általuk adott jellemzés volt, amire most kis térnék egy gondolat erejéig. Meglepődve vettem észre ugyanis, hogy az egyes játékosok adatlapján lévő jellemzésben szereplő “erősségek” és “gyengeségek” rovatban a mi Chrisünknél az szerepel, hogy aszondja: “Player has no significant weaknesses”.
Hát ne már.

Kicsit nagylelkűnek érzem a Whoscored algoritmusait. Smalling idei szezonjában ugyan nem hemzsegtek, de sajnos elő-előfordultak gyenge teljesítmények, ezek pedig szinte kivétel nélkül akkor következtek be, amikor az ellenfél támadói elsősorban nem a keményebb fizikai játékot kedvelték – Smalling ugyanis ebben egészen jól muzsikál. Idén a legjobb teljesítményeit is akkor tudta bemutatni, amikor erősebb fizikumú csatárokat kellett őriznie, lásd például a Fulham ellen kétszer (Aleksandar Mitrovic), a Watford ellen (Troy Deeney), vagy éppen a Crystal Palace ellen (Benteke).
Smalling remekül fejel, jól helyezkedik, jók a mentései, test-test ellen is kiválóan harcol, egyszóval a játék fizikai aspektusait tekintve remek játékos – a gondok akkor kezdődnek, amikor technikás, kombinatív játékot játszó felekkel találja szemben magát. Pórul járt többek közt a Wolverhampton portugál különítményével szemben (Diogo Jota, Jimenez, és Helder Costa, ellenük speciel öngólt is vétett), felsült az Arsenallal szemben (Ramsey, Aubameyang), kétszer megfektette az Everton (Richarlison, ráadásul egyszer ez egy 4-0-ás mészárlást eredményezett), egyszer pedig megbuktatta a City is, a legrosszabb estéjét pedig alighanem Barcelonában kellett átélnie (a szurkolókkal együtt).

A legtöbb hiányt itt szenvedi el tehát, ez pedig középhátvédek esetében elég kellemetlen, mivel Smalling a legtöbbször szabálytalanságokat kénytelen elkövetni, hogy ezt valahogy leplezni tudja, és ezekből sajnos az esetek túlnyomó többségében nagyon jó helyről elvégezhető szabadrúgások lesznek a kapu közelében (vagy éppen büntetők), amikből egyenlítő, vagy vezető találatok születnek (lásd mondjuk Richarlison letarolása 1-1-es állásnál). Sajnos ezzel jár ugyanis ha szabálytalankodik egy középhátvéd, mivel ők a komplett meccset a “vörös zónában” (a tizenhatos közvetlen előterében) játsszák végig. Smalling ráadásul a legtöbbet szabálytalankodó védőnk, átlag 90 percenként elkövet egyet, ami egyáltalán nem életbiztosítás. Még egy apró fun fact: az olyan középhátvédek között, akik legalább a bajnokik felén játszottak, Smalling top 10-ben van az elkövetett faultok gyakoriságát tekintve.

Ezen felül Chris sajnos túl nagy hatással nincs a játék képére, nincs mondjuk olyan passing skillekkel megáldva, mint Lindelöf, magyarán szólva rá nem igazán lehet számítani, ha az ellenfél nyomása alól valahogy ki akarjuk szenvedni a labdát, valamint olyan zseniális átadásai sincsenek, mint esetleg a hasonló felépítésű van Dijknek (aki középhátvéd létére 4 gólpassznál tart és még nem játszották le a BL döntőt)…
Nem tartozik szorosan ehhez a szezonhoz, de aligha véletlen hát, hogy a 2018-as oroszországi VB-re utazó keretből is (egyesek meglepetésére) kihagyta őt Gareth Southgate, és inkább az ezen a téren jobb képességeket felmutató John Stonest, illetve Eric Diert vitte magával, még úgy is, hogy a két úriember mindössze 23-24 éves volt ekkor, egy jó ötössel fiatalabbak Smallingnál. Ha azonban megvizsgáljuk ennek az okait, mindjárt feltűnik a döntés mögött a ráció: Dier és Stones hiába fiatalabbak, és hiába rendelkeznek kevesebb válogatottsággal mint Chris, ők ketten már egy másik fajta képzés neveltjei, ők már a presszingre és a labdakezelésre/passing skillekre lettek kihegyezve, ez pedig a mai futballban aranyat ér.
(Ez sem újdonság mellesleg, már az Arsenal elleni beharangban is feszegettük ezt a témát).
De hogy ne csak ekézzem az egyik legrégebbi bástyánkat, azt mindenképp meg kell említsem, hogy a kellemetlenül sűrű faultolgatás közepette (csodával határos módon) az egész szezont lehozta mindössze két darab sárga lappal (egyet a BL-ben, egyet a bajnokságban szedett össze).
Smalling emellett idei 34 szereplésén egy góllal tolta meg a csapat szekerét (Watford ellen szögletből, ahogy ő azt szokta), ez a lefújásnál +2 pontot jelentett. Sajnos ebben is mutatkozott idén némi hanyatlás, ugyanis produkált már korábban nálunk két-, illetve négygólos (!!) szezonokat, nem is egyszer. Ez is beszédes statisztika: sajnos a rögzített szituációs játékunk komoly hanyatlásnak indult, az ezekből szerzett, illetve kapott találatokat tekintve idén a kilencedik-tizedik helyen végeztünk a bajnoki mezőnyben, és még egy érdekesség: a fejjel szerzett gólok terén még siralmasabb a helyzet. Mindössze 4 (igen, négyes darab) találatot hoztak össze játékosaink fejelésekkel, amivel hármas holtversenyben végeztünk a tabella legalján. A bejegyzés ugyan Smalling teljesítményéről szól, de valahol törvényszerű, hogy egy rögzített szituációkat rosszul kezelő csapat középhátvédjei sem fognak brillírozni, rendelkezzenek ehhez bármennyire jó képességekkel is. Mellesleg itt ragadnám meg az alkalmat, hogy jelezzem: lehet, hogy nem ártana egy jó kis set piece-edzőt keresni még a nyáron.

Végezetül pedig, ha ítéletet kéne mondani Smalling felett, azt mondanám, hogy mindenképp helye van a csapatban, mivel rendkívül hasznos kiegészítést tud nyújtani. Kulcsjátékosként nem feltétlen számítanék rá Ole helyében, de megfelelően managelve, olyan ellenfelekkel szemben pályára küldve, ahol elsősorban komolyabb fizikai fenyegetés várható, mindenképpen hasznos tudna lenni. Külön nagy előnye, hogy amint említettem, képes jóformán lapok nélkül lehozni komplett szezonokat, illetve sérülés után frissen visszatérve is képes azonnal 7-es osztályzatokkal lehozni meccseket, amire a Premier League darálójában igencsak szükség van. Mindemellett kiváló a játéka pontrúgásoknál, akár támadunk, akár védekezünk, azonban ez a skillje jelenleg nálunk csak elpazarlódik. 2022 júniusáig rendelkezik szerződéssel (opcióval az egyéves hosszabbításra), 32 éves lesz ekkor, magyarán benne van még véleményem szerint pár jó szezon (ennél nem lesz nehéz jobbat produkálni a jövőben amúgy sem)…
Jövőre talán ismét kis listánk hetedik helyén találkozunk vele ugyanekkor, reménykedve benne, hogy az előtte lévő 6 helyezett kiválasztásánál nem az okoz majd fejfájást, hogy kit tudnánk még nagy nehezen összeszedni pár dicsérő sor erejéig, hanem hogy a rengeteg penge teljesítmény közül kit hagyjunk ki a top10-ből.
Talán jövőre…