… és a legjobb még hátravan

Erről következő bajnoki ellenfelünk, a Leicester City boardja próbálja meg folyamatosan meggyőzni a saját szurkolótáborát, Brendan Rodgers-szel az élen, immáron negyedik esztendeje. Premier League, ötödik hét, újabb bajnoki, újabb ellenfél, újabb remények, régi keret, régi problémák.

A Rókák számára alighanem a realitás nem a következő bajnoki címért való harc, hanem a hetedik hely környéki befutás lesz a szezon végén. Ennek elérésére minden körülmény adott: nívós, előre megfontolt lépésekkel összerakott keret, valamint egy több fronton is bizonyított manager. Már ha a Celtic-kel flat track bully-ként letarolt Rangerstelenített, gyér skót mezőnyben összekotort 7 trófea, a Liverpoollal majdnem megnyert bajnoki és a Swansea Premier League-be promotálása annak számít (igen).
A jelenleg birtokolt harmadik helyük még nyilván nem ad hiteles képet négy forduló után, de egyedül őket tudnám józan ésszel megnevezni esélyesként a top 6-ba betöréshez, ennek a tervnek a lehetetlenségét kéne majd a mai meccsen demonstrálni nekik. A feltételes mód az előző mondatban sajnos nagyon indokolt, mivel a kezdőnk egészségi állapotát figyelembe véve alighanem a kis orvosi kocsival fogják a játékosainkat egyenként befurikázni a gyepre ma délután. Egyszerre fog a pofánkba durranni ugyanis az összes eddig elkövetett hiba a nyár folyamán és az előző meccseken egyaránt: Martial ugyebár már a Southampton ellen is pihenőre kényszerült, miután Solskjaer a Palace elleni meccsen a húzódása ellenére végigjátszatta vele a második félidőt, most sem lesz bevetésre kész. Pogba a bokasérülése miatt már a francia keretből is kimaradt, úgyhogy ő is legfeljebb a lelátóról fog instázni, Luke Shaw szintén a Palace ellen rosszul kezelt első félidei húzódása miatt marad távol. Továbbá nem mintha Ole komolyan számolna vele a kezdőben, de Bailly-ra rá sem lehetne ismerni, ha a jelenlegi sérülése nem tartana legalább januárig, a szintén kiegészítőként funkcionáló, idén nullaperces Dalot is kiesik az egyenletből. Ja, és Wan-Bissaka, valamint Jesse Lingard is mind le lettek húzva a válogatott keretből, az ő játékuk is kérdéses. Ole szó szerint azt nyilatkozta: nem tudja, ki lesz majd bevethető állapotban.
Csak hogy egy kicsit még tovább károgjak: Valencia ugye távozott, Smallingot kölcsönadtuk, úgyhogy a klub menedzsmentjének nevében felvételt hirdetünk a játékoskeretbe, két láb megléte előny, de nem feltétel.
Így kéne felvegyük a versenyt/megállítsuk valahogy/eltaroljuk a föld színéről a Leicestert, ahol a gépezet eddig remekül látszik működni.
Rodgers legénysége a bajnoki címet nyerő alakulattal ellentétben bátran építkezik hátulról, már nem kergettetik Vardyval és Okazakival (pláne mióta ő eligazolt) az előrelőtt labdákat. Az ellenfél támadóharmadában azonban nem sokat bíbelődnek, nem járatják körbe az ellenfelet (eddig a Rókák a játékidő átlag 27%-át töltötték az ellenfél harmadában, ami 14. helyet jelent az egész mezőnyt vizsgálva), magyarul ha egyszer eljutnak oda, akkor szeretnek első szándékből kapura lőni/törni. Eddig meccsenként átlag 8 lövést eresztettek el a 16-oson kívülről, ami (a Spurs-szel holtversenyben) a legtöbb a mezőnyben.
Kis kitérő: a távol-keleti ivóvízben lehet valami, nem tudjuk mi lehet az oka, de szinte minden jól kontrázó csapatban ott figyel egy japán/dél-koreai légiós, lásd ugyebár a Leicesterben Okazakit, a Spursben Sont, avagy nálunk egykor Park-Ji Sungot és Kagawát. Ha valaki netán a kedves kommentelők közül legközelebb arra jár, próbálja ki a csapvizet a kedvünkért, megéri a rizikót (ez tulajdonképpen az ázsiai rulett): lehet, hogy néhány egység Coli-baktériummal lesz gazdagabb az illető, vagy egy egész vállalható premier ligás karrierrel.
A Leicesterre visszatérve: ők a mezőny legkevesebbet szabálytalankodó gárdája, úgyhogy meglátjuk, mennyit tud majd kikényszeríteni belőlük például James, bár igazából mindegy is, mivel úgysem tudjuk ezeket rendesen elvégezni.
Velünk ellentétben azonban Rodgers legénységének rögzített szituációs játéka sokkal pengébb, még azzal együtt is, hogy Maguire távozásával kicsit lecsökkent a keretük átlagmagassága. Négy forduló után máris van két góljuk ilyen helyzetekből, valamint fejes góljuk is, nálunk ez a két szegmens eddig együttesen is zérus halmazt képez.
Rodgers eddig úgy tűnik kedveli a letámadást is alkalmazni közvetlen labdavesztés után, nem feltétlen azért, hogy ezzel már az ellenfél térfelén megszerezzék a labdát (lásd megint a 27%-ot), hanem azért, hogy az ellenfelet rákényszerítsék arra, hogy felemeljék a labdát a földről és fejpárbajokat erőszakoljanak ki a pálya közepén.
Apropó pálya közepe: a jelenlegi helyzetben a Tielemans-N’Didi-Maddison sor félő, hogy feltesz majd pár kellemetlen kérdést a miénknek. Tielemans és Maddison kiugratásai remek célpontra találnak Vardyban, N’Didi defenzív játéka pedig eddig komolyabban pörög, mint mondjuk Pogba és McTominay együttvéve. Didi eddig 3 meccsen bemutatott 15 (!!!) szerelést, elcsípett 13 passzt, csinált 11 tisztázást és blokkolt egy lövést. (Összehasonlításképp: Tominay és Pogba eddig együtt összesen produkáltak 10 szerelést, 8 elcsípett passzt, 8 tisztázást és 4 blokkolt lövést/beadást). Köszönheti ezt nagyrészt annak, hogy eddig első ránézésre remek Kante-replikáns, másrészt pedig, hogy Rodgers némileg szokatlan módon szabad kezet ad neki a labda nélküli játéknál, magyarul Didi teljes szélességében bejátssza a pályát és ott segít be a védelemnek, ahol épp ellenféltől függően a legnagyobb szükség van rá. Egyedüli gyengéje talán, hogy egy az egyben azért meg lehet verni néhány csellel, ennek ellenére én szívesen látnám mondjuk őt is a mi keretünkben, nem tudom a boardunk hogy van ezzel a kérdéssel.
Végezetül számot vetettem az eddigi beharangokban elhintett jóslataimmal és az jött ki, hogy jobb, ha befogom a pofám, mivel eddig kivétel nélkül minden alkalommal homlokegyenest az ellenkezője történt a nagy látomásaimnak, úgyhogy inkább csak felvázolnék egy valószínű(nek vélt) kezdőt mára: