Még mielőtt megijednétek, a blog természetesen tovább fut, legalábbis megpróbálunk időről időre szolgálni némi tartalommal, amíg meccsek híján malmozunk odahaza. Ebben a posztban megpróbáljuk bemutatni, hogy milyen problémákkal kell per pillanat megbirkózni, mik fordulhatnak elő ha nem javul a helyzet, illetve megpróbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a f*** van.
A probléma a következő.
A Premier League évente nagyjából 5,7 milliárd font körüli bevételeket generál évente, erről már volt szó ugye korábban, az angol élvonal a világ legtöbb bevételt termelő sorozatai közt az ötödik helyet foglalja el. Ezzel tulajdonképpen az egész Egyesült Királyság egyik legnagyobb húzóágazata a szolgáltatások/kereskedelem/gépgyártás mögött a Premier League, megelőzve olyan szektorokat, mint például a mezőgazdaság (5,38 milliárd font), vagy éppen a még mindig nagy népszerűségnek örvendő bányászat (1 milliárd font).
Könnyen belátható hát, hogy az Egyesült Királyságnak is ugyanolyan érdeke fűződik a Premier League folytatásához, mint a tulajdonosoknak, tulajdonképpen államérdekről beszélünk, az ebből származó adók mértéke elképesztően nagy.
Ugyanez a helyzet természetesen a világ többi elit ligájával: a bevételi listák első helyeit elfoglaló NFL, NBA, MLB, NHL, MLS, UFC és WWE (nem is beszélve a Nascarról és az Indycarról, illetve az IRL-ről) mind-mind súlyos bevételkiesést okoznak az Amerikai Egyesült Államoknak, ezek a sorozatok évente összesen 36,25 milliárd dolláros bevételt generálnak (ez kb 33,5 milliárd eurót jelent).
Nem véletlen, hogy Donald Trump nagyjából heti rendszerességgel ül le tárgyalni (természetesen online) ezeknek a sorozatoknak a tulajdonosaival, hogy a lehetséges folytatás körülményeit megtárgyalják.
Az már ugyanis bizonyos, hogy valamekkora bevételkieséssel mindenképp számolnia kell minden sorozatnak, akár befejezik az összes hátralevő meccset (legyen az zárt, avagy nyitott kapuk mögött), akár nem.
Nyilvánvalóan minél több hátralevő találkozót sikerül bepréselni a Premier League (és az összes többi sorozat) amúgy is meglehetősen sűrű naptárába, annyival kevesebbet bukik mindenki az üzleten. Az egyik legnagyobb problémát pedig, amit a jelenlegi bevételkiesés okoz, a klubok anyagi helyzete jelenti. A mezőny ugyanis nem csupa Manchester Unitedekből és Manchester Citykből áll.
A Premier League ugyan a világ legnagyobb bevételét termelő futballsorozat, és az összes liga közül itt a legegyenletesebb a profit szétosztása, mégis a legkisebb klubok szinte napról napra kénytelenek tervezni a költségvetést, ők szinte egy percnyi leállást sem engedhetnek meg maguknak. Talán pont ez a Premier League legnagyobb hátránya is: az élvonalbeli szerepléssel járó többletbevétel akkora vonzerőt jelent, hogy a klubok a saját hosszútávú biztonságukat is feláldozzák érte, ha kell. Míg a Premier League bevételei 5,7 milliárd fontot tesznek ki évente, addig a Champoban ez a szám már csak mindössze 0,74 milliárd fontot jelent, arról nem is beszélve, hogy a PRM bevételeire 20 csapat pályázik, míg a másodosztályban 24-en állnak sorba osztozáskor. Ez a jelentős különbség pedig azt eredményezi, hogy a tabella alsó felén tanyázó egyesületek szinte mindenüket a játékosok bérére és átigazolási díjaira költik, gyakran erőn felül teszik ezt a bennmaradásért, így ők mindenkinél jobban rá vannak utalva a folyamatos bevételi forrásokból befolyó pénzre, semmiféle tartalékot nem tudnak ugyanis képezni. Arról van szó ugyanis, hogy a korábbi évtizedekhez képest az utolsó 6-8 évben nagyon drasztikusan meghízott a klubok kiadásának tortájában a játékosok bérének/átigazolási díjainak a szelete. Azt a komplett összeget, amit egy átlagos klub például 1990 és 2000 között játékosok vásárlására költött, annak a felét-kétharmadát manapság simán kifizeti egyetlen játékos megvételére.
A pénzügyi nehézségek mellesleg nem csak a kisebb csapatokat fenyegetik: BL-döntő ide vagy oda, a Tottenham például az újonnan épített 1 milliárd eurós stadionjának komoly adósságait terelgeti maga előtt.
A közvetítések elmaradása miatt pedig a broadcasterek felfüggesztették a folyósítást (nyilván, mivel nincs mit eladniuk a nézőközönségnek meccsek híján), rosszabb esetben pedig kártérítést is lehet fontolgatni, bár ez nyilván kérdéses, mivel természetesen nem a liga felelős a vírushelyzetért.
Ugyanígy kiesett a bevételek forrásából természetesen a meccsnapokon értékesített belépők díja, az enni-innivalók, a VIP-páholyok és a parkolóhelyek értékesítésével együtt.
További komoly bajt jelent, hogy a másik nagy financiális támpillért, a szponzorokat is ugyanúgy húzza az ág per pillanat. A jelentős méretű szponzori szerződéseket kötő légitársaságokat (Fly Emirates, Etihad, Standard Chartered, satöbbi) mind-mind komoly recesszió éri a kimaradt járatok miatt, ha globális listát készítenénk a különböző gazdasági ágazatok által elszenvedett károk miatt, akkor garantáltan a legelső helyek egyikén lennének a légiforgalmat lebonyolító cégek. Ha minden így folytatódik, tőlük sem fognak több pénzt látni a csapatok, pláne, hogy megrendezett meccsek híján tulajdonképpen nem is értékesítődik a szponzoroknak felajánlott reklámfelület a mezeken és a hirdetőtáblákon.
Ugyanígy szarban vannak azok a csapatok, akik fogadóirodákkal kötöttek szerződést, mivel sportesemények híján nincs mire fogadni, így az irodáknak bevételei sincsenek ezekből, a mindenféle e-sport eseményekre kiírt tételek pedig aligha fognak ebből bármit is pótolni. Ebből kifolyólag a Premier League mezőnyének fele (West Ham: Betway, Everton: Sport Pesa, Wolves és Crystal Palace: ManBetX, Burnley: LoveBet, Newcastle: Fun88, Watford: Sportsbet.io, Aston Villa: W88, Norwich: Dafabet, Bournemouth: Mansion88) szintén komoly gondokkal számolhat.
És hogy még kicsit tovább tudjam mondani a mondókám: természetesen a gyárak is tömegesen álltak le világszerte, így az autógyártás is komoly pangást mutat, ami ránk nézve (Chevrolet) sem ígér semmi jót a közeljövőben, a sportszergyártókkal egyetemben.
Kis kitérőt itt tehetünk talán, a másik sportág, amit viszonylag szorosabb figyelemmel követek, az a jégkorong. (Igen, már a vonatjegy is megvolt Ljubljanába, de a MÁV talán még visszaveszi). A jégkorong Mekkájában, a tengerentúlon kicsit eltérő a helyzet az európai futballtól: ott ugyebár a franchise-rendszer miatt komolyabb szabályozások érvényesek (többek közt egy fizetési sapka is szerepel ezek közt).
A legnagyobb jégkorongliga, az NHL bevételeiből 50-50 arányban részesednek a tulajdonosok és a játékosok, minden szezonban a bevételekből kalkulálják tehát a fizetési plafont, ami minden klubra érvényes. A liga története során átesett már néhány pénzügyi krízisen és komplett elmaradt szezonon is, ebből kifolyólag a kollektív szerződésük rendelkezik arról is, hogy például külső okok (mint például ez a vírus, háború, vagy természeti katasztrófák) miatt elmaradó meccsek esetén mi a procedúra. Az NHL játékosai a saját szerződésük összegének megfelelően még 3 részletet kapnak a szezon végéig, igaz ez március elején lépett életbe, most április végén már csak egy részlet maradt ebből. Ennek a lejárta után minden tulajdonos jogosult arra, hogy minden játékosával új megállapodást kössön a fizetésről (ami máskülönben egészen addig tilos lenne, míg le nem jár), természetesen egy mérsékelt összegről. Az elmaradó meccsek miatt kieső bevétel pedig a következő évi fizetési sapkáknál fog jelentkezni: minél tovább szünetel kényszerből a liga, annál kevesebb pénzt fordíthatnak majd játékosok szerződtetésére. A helyzet az NHL környékén a franchise-rendszer miatt stabilabb hát, a klubok egyszerűen a liga szabályai miatt nem költhetnek ordenáré összegeket a játékosok fizetésére, fenntarthatóbb rendszert sikerült ezzel teremteni, ami biztosan könnyedén átvészeli a vírushelyzetet. Más kérdés mondjuk, hogy a játékosoknak ez már kevésbé tetszik, mivel a fizetésük ugyan papíron elég combos (jobb játékosok 6-7 millió dollárt kaszálnak évente, a klasszisok valahol 10-11 millió dollár felett), de a többi major sportág fizetései mellett eltörpül az övék, az NFL-ben évi 20 millió dollárt is simán kifizetnek, az NBA-ben pedig már 25-30 millió is lecsorog évente a topjátékosoknak).
Visszatérve a futballhoz: a jelenlegi helyzet szerint tehát sok, erőn felül nagyra fújt lufit kéne fenntartani egy levegővel, ami természetesen lehetetlen.
A játékosoknak már tulajdonképpen a saját jól felfogott érdekükben kénytelenek voltak lemondani a fizetésük 20-30 százalékáról, mivel ha a klubjaik szép lassan csődbe mennek, akkor végképp nem fognak látni egy fillért sem, és később focizniuk sem nagyon lesz hol.
A legtöbb klubnál már megköttettek ezek a megállapodások, a nem játékkal foglalkozó alkalmazottak fizetéséről azonban már csapatról csapatra eltérőek az alkuk.
Természetesen mindenhol azonnal kényszerű szabadságra lett küldve mindenki, ami a társadalom számára felért egy szociális uszítással, mivel ilyenkor a bérek 80%-át az állam támogatja. A legnagyobb vitát a Liverpool hozzáállása generálta, hogy ahhoz a módszerhez folyamodik, ami leginkább a kisebb vállalkozások miatt lett kitalálva, hogy valahogy a víz felszínén maradhassanak amíg véget ér a rémálom. Azért háborodott fel ezen a közvélemény természetesen, mivel a Liverpool BL-győztes csapatként a liga egyik legnagyobb bevételét generáló tagja, aligha helyezhető egy polcra tehát például egy hétköznapi kisközérttel. Mégis ugyanolyan üzleti alapokon fekszik mind a kettő, csak a Liverpool nagyságrendekkel nagyobb tétekkel játszik, mivel ők nem literes tejeket vesznek és adnak el.
Fennáll tehát annak a veszélye, hogy nem csak az angol, hanem egész Európa legnagyobb klubjai képtelenek lesznek előbb-utóbb fizetni az alkalmazottainak, végül pedig a játékosainak is, akik ezt aligha fogják mosolyogva elnézni. Kétségem sincs ugyanis afelől, hogy az összes mammutklub sztárjai azonnal szednék a sátorfát az első elmaradó fizetési csekk után és tömegével tennék át a székhelyüket olyan közel-, avagy távol-keleti ligákba, ahol sokkal kevésbé szabályozott a klubok költekezése, amik mind felfoghatatlanul gazdag sejkek és hercegek kezében van, akik egy Premier League-szintű szabályozás alatt nem nagyon tudnák átpumpálni a személyes vagyonukat a futballba, de az egyiptomi, a szaúd-arábiai, vagy éppen az iráni liga szabályai alatt gond nélkül fizethetnék őket a családi kasszából hosszú hónapokon, vagy akár éveken keresztül.
Egyelőre itt még nem tartunk hát, de ha valaki engem kérdez, ez reális forgatókönyvnek tűnik, ha nem normalizálódik hamar a helyzet és nem térhetnek vissza a pályákra legalább zárt kapuk mögött. Rövid távon egyelőre megoldást szolgáltat a 20-30%-os bércsökkenések hulláma, de ezzel is van egy komoly bibi.
Mint feljebb említettem, az állam számára komoly forrást jelent ezeknek a ligáknak a bevételéből levont adó, természetesen a játékosok jövedelmére kirótt terhekkel sincs ez másképp. Ha a jelenlegi játékosállomány minden tagja a következő hónapokban 30%-kal kevesebbet keres papíron, az máris százmilliós nagyságrendű adókiesést jelent a brit államnak, ami komoly érvágással ér fel, ennyivel is kevesebbet lehet így fordítani például az amúgy is roskadozó egészségügyi ellátásra.
Persze jól esik látni, hogy többek közt a saját játékosaink is buzgón szervezgetnek gyűjtéseket, illetve ajánlják fel saját jövedelmük egy részét az állami egészségügynek, illetve közvetlenül a rászorulóknak, de hosszabb távon ez is tarthatatlan lesz.
Akárhonnan nézzük, lehetetlen kihagyni az államot ebből a játékból, ami előtt borzasztóan kellemetlen dilemma tornyosul. Ha a jelenlegi korlátozásokat kénytelenek hosszabb távon is fenntartani, akkor a komoly bevételi forrásnak számító Premier League haldokolni kezd, a klubok egy része hamar csődbe mehet, ez pedig kihúzná az állami gépezet alól az egyik stabil tartóoszlopot. Másfelől viszont a könnyen továbbterjedő vírus csak még komolyabb veszteségeket okozna, egyre nagyobb és nagyobb tömegeket kivéve a termelésből, betegágyakra áttaszigálva őket, miközben a jelenlegi terheléssel sem bírnak el, szükségintézkedésekkel sem.
Mindenkinek az érdeke tehát, hogy minél hamarabb folytassuk a Premier League, és vele együtt az összes komoly sorozat küzdelmeit. Ha csak egy fikarcnyi esély is mutatkozik arra, hogy biztonságos keretek között ismét lehet fordulókat rendezni, akkor arra azonnal le fognak csapni és ha másképp nem megy, akkor gumiruhában is, de mindenképp pályára fognak erőszakolni mindenkit. Arról sincs kétségem, hogy ha nem 100%-ig lehetetlen az összes elmaradt fordulót pótolni, akkor egytől egyig lejátszatják az összeset, legyen ettől akármennyire is zsúfolt a naptár a nemzetközi tornák selejtezőivel, illetve a 2020-as EB-vel és a télen rendezendő katari vébével.
Minél több fordulót játszanak le, annál több a bevétel (illetve annál kevesebb a profitelmaradás). Azzal is remélem tisztában vagyunk, hogy a klubok vezetését érdekli a legkevésbé az összes négyévente rendezendő nemzetközi torna, illetve azok selejtezői, mindegyik csak felesleges nyűgöt jelent, ami jelentős kockázattal amortizálja a játékosokat, gyakran elérhetetlenné téve őket több bajnoki fordulóra is (lásd pl. az Afrikai Nemzetek Tornáját). Korábban írtam már erről is egy bejegyzést, nem feltétlen ismételném el az egészet elölről, de a mammutklubok lobbiereje már akkorára nőtt, hogy könnyedén tartják sakkban az UEFA-t és a FIFA-t is, ezt számtalan kialkudott megállapodás is példázza. Ha itt bármiféle sorozat is el lesz tolva, akkor az szinte biztos, hogy az EB és a VB lesz, aztán fájjon a nemzetközi szövetségek feje a továbbiakban.
A lehetséges folytatás egyelőre még ködbe vész. Az Egyesült Királyság például május első hetéig tartó korlátozásokat vezetett be, de a jelenlegi helyzetet figyelve ez biztosan meg fog hosszabbodni. Június közepét vizionálják többen is az újraindítás idejének, de hivatalosan semmiféle döntés nem született. Az bizonyos, hogy a korlátozások esetleges eltörlésével sem ugorhatnak azonnal fejest a medencébe, mivel a játékosok mindegyike otthoni önkéntes karanténban vesztegel, és bár az edzői stáb természetesen szigorú napirendet írt elő mindenkinek a kondíció megtartására, ez természetesen otthoni körülmények közt lehetetlen. A match fit-állapot eléréséhez egyszerűen elengedhetetlen a klubok edzőpályáin, illetve az edzőtermeikben speciális gépekkel végezhető munka. Ha karanténból kitámolyogva elkezdenének fordulókat rendezni, pláne nagy sűrűségben, abból azonnal tömeges sérüléshullám keletkezne. Éppen ezért mindenképp szükség lesz legalább 2-3 hétre ahhoz, hogy az eltunyult kondíciókat valahogy lóhalálában helyrerántsák az erőnléti edzők, aztán mehet vissza mindenki a balettba ugrálni.
Imádkozzunk, hogy csak ennyi probléma legyen a folytatással.