Kezdenek felgyűlni a Forma 1-es hasonlatok.
A mai nap az utolsó körhöz érkezett a 2020/21-es Premier League, és mint egy erős közepes Forma 1-es futamon szokás, a lényeges kérdések már eldőltek, a kevésbé lényegesek meg már úgysem izgatnak minket.
Így az utolsó forduló előtt nem feltétlen a saját mérkőzésünkhöz, sokkal inkább a forduló egészéhez hegesztenénk egy beharangot.
A tabella alján már 3 fordulóval ezelőtt eldőlt az összes kieső kiléte, a Fulham, a WBA és a Sheffield csapataitól búcsúzunk idén – bár tudtunk volna 3 sokkal érdemesebb csapatot is megnevezni náluk.
Nagy divat egyébként mostanság, hogy a Champóba ejtőernyőző csapatok közül 1-2 azonnal vissza is jut egy szezonnal később, úgyhogy jó eséllyel viszontlátjuk legalább az egyikőjüket.
A City bajnoki címe szintén nem kérdés már körök óta, a saját második helyezésünk (az előző fordulós döntetlen után egy nappal) szintén kőbe lett vésve, viszont az alattunk még kiadó 3.-4. helyekért komoly háborút rendez a Chelsea-Leicester-Liverpool hármas.
A West Hamnek elég egy döntetlen a jelenleg birtokolt 6. helyhez, úgyhogy David Moyes ismét Európa Ligát érő helyre kormányozhatja éppen aktuális csapatát – immár negyedik alkalommal. Moyes egyébként nem csak az EL-be kvalifikálás, hanem az Európa Ligáról nyomoronc módon való lemaradás koronázott királya is, 3 különböző alkalommal is az ő talpai alá tolt szopórollert a trükkös kiírás:
Egyszer 2012-ben maradt le a hetedik helyen végezve az EL-ről úgy, hogy a 6. helyen végzett Chelsea a BL-ben indulhatott (a győzelmük okán), illetve a 8. helyezett városi rivális Pool is indulhatott a sorozatban (Ligakupa-győzelem). Egy szezonnal korábban is kitolt Moyes-szal a kegyetlen angol élet, akkor 4 PRM-csapat is kvalifikálta magát az EL küzdelmeibe, még a szezon végén kieső Birmingham is, az Everton hetedik helyezése pedig azért nem volt elég az induláshoz, mert a Fair Play táblázaton előttük végzett a (tabellán egyébként csak 8. helyezett) Fulham. A legmókásabbra azonban a 2002/03-as szezon befutója sikerült, ott az FA-kupa döntőt elbukó Southampton (nyolcadik helyezett) és az EL indulás jogát szintén a Fair Play táblázatról öröklő (kilencedik helyezett) Man City happolta el az európai kupaszereplést a hetedik helyen befutó Evertontól. Szegény Moyes az a Looney Tunes-szereplő, aki sosem tud úgy helyezkedni favágásnál, hogy a végén ne az ő fejére dőljön az erdő legnagyobb fenyője, a Premier League meg tulajdonképpen az a sorozat, ahol szezon végén Harry „Houdini” Redknapp tuti kiesik, Big Sam bennmarad, David Moyes meg lemarad az EL-ről.
Magyarul ha valaki fogadni akar, akkor a West Ham valami nevetséges okból kifolyólag ismét marad a seggén, már ami az EL-indulást illeti, hiába kapott relatíve könnyű ellenfelet a Southampton személyében, akik már tét nélkül mennek neki az utolsó fordulónak.
Visszatérve a többi nyitott kérdésre:
A Leicester odahaza játszik élet-halál meccset a Tottenhammel, a hazaiak a top 4-re pályáznak, a Mourinhótlanított vendégek pedig az EL küzdelmeibe próbálnak betörni a jövőre induló, friss és ropogós LégyszinelgyenSzuperLiga-Trófeát Konferencia Ligát érő hetedik helyükről – innen is sok sikert kívánunk a szezon során korábban a sztratoszférába hájpolt, Kane-Son duótól tinilányként nedvesedő kommentátorok kedvenceként szolgáló Tottenhamnek.
Az Arsenal a már fixen bennmaradó Brightonnal meccsel a végén, Konferencia ligás helynél jobbat azonban nem fognak tudni kikaparni ebből a gesztenyehéjból Mikel Artetával az élen, akiről természetesen már a kinevezése után fél órával látszott, hogy mennyivel tudatosabban építkezik, mint a norvég tornatanár, és egyébként már be is bizonyosodott, hogy ő a tökéletes választás az Arsenal számára.
Szerintünk is ő a tökéletes választás.
Velük együtt verekszik még az Everton szintén ugyanezért a Konferencia Ligáért, és végül, de nem utolsósorban kiderül majd az is, hogy Klopp végül befut-e a top4-be.
A kegyetlenül kemény és intenzív letámadásra épített alapjáték úgy néz ki itt is elkezdett pusztítást végezni: a Pool 3 kövér szezon (BL döntő, BL győzelem, bajnoki cím) után leolvad, mint a szaunában a zsebben felejtett csoki. Nincs új azonban a nap alatt, úgy néz ki erre a sorsra vannak kárhoztatva a konstans intenzíven presszingelő csapatok. Ugyanez történt korábban a Dortmunddal (bajnoki cím, bajnoki cím, BL döntő, leolvadás), meg a Barcelonával is (triplázás, bajnoki cím, duplázás, leolvadás). Más kérdés, hogy a Barcelona „elfogyása” még mindig egy BL elődöntőt és egy 91 pontos bajnoki szezont jelentett. Ebbe a sorba áll most be a Liverpool is.
A negyedik helyük még természetesen nem fix, csak nagyon valószínű. Azzal a Crystal Palace-szal kell csak dűlőre jutniuk, ami már betonbiztos bennmaradó, európai kupáról meg még beherkázva sem képzelődik, míg a szintén top 4-aspiráns Leicesternek (ahogy fentebb írtam) a Tottenhammel kéne megbirkóznia. A Pool egyébként komoly hajrát időzített: az előző 9 meccsükből 2 döntetlen kivételével csak győzelmek születtek – legnagyobb bánatunkra az Old Traffordon is, de mi ezt viszonylag hamar kialusszuk, a Spíler TV stábjának meg kellemes körömrágást kívánunk majd erre a 90 percre, őket is szeretettel üdvözöljük az egész szerkesztőség nevében, reméljük nem felejtik majd el jó szűkre összeszorítani a farpofákat akkor, amikor Zahát, vagy Ayew-t látják rárohanni a Phillips-Williams párosra. Vigyázni kell ezzel a Palasszal no, nézzétek meg, hogy például az ezüstérmes is hogy megégette magát ellenük odahaza.
A mi meccsünkön tulajdonképpen az ég egy adta világon semmi nem múlik, úgyhogy mindenki vesse inkább a többi grundra a tekintetét, a szezont meg majd összefoglaljuk egy podcastban – valamikor.
Brékinggel felérő edit: Nuno Santo távozik a Wolvestól. Lett volna javaslatunk a pótlására, de sajnos az ő útja is Rómába vezetett.