Kevés olyan meccsre tudunk gondolni az idei szezonból, ahol Rooney ne pályázott volna jó eséllyel a ‘Man of the Match’ titulusra. Ez egyrészt jó dolog, hiszen számtalanszor leírtuk már, hogy Wazza csodás formája Moyes érkezésének talán legfőbb pozitívumának mondható, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy amikor nem lőtt gólt vagy nem adott gólpasszt, akkor nem is nagyon tudtunk nyerni. Márpedig most – az ötödik sárgája után járó automatikus eltiltás következtében – egészen biztosan nem fog ilyesmit csinálni, egyvalamit tehát fixen megtudunk majd a Newcastle elleni összecsapást követően: azt, hogy képesek vagyunk-e nyerni Wayne Rooney nélkül, vagy sem.

A fenti persze kissé sarkítás, hiszen Carrick sajnos továbbra sem áll játékra készen – márpedig jól láthattuk azt az elmúlt hetekben, hogy igazából hiányzó motorunk az egyetlen, aki érdemben képes mozgatni a csapatot a bajnokságban. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy van Persie játéka továbbra is kérdéses (a margóra: Kagava pedig beteg), akkor jogos félelmek fogalmazódnak meg bennünk. Az elmúlt években viszonylag gólerős keret ugyanis a mostani szezonra igencsak “orrnehéz” lett (mindössze hét játékosunk szerzett gólt), ráadásul sem a kóros meccshiányban szenvedő Chicharito, sem az elmúlt egy hétben kétszeresen betliző Welbeck nem tűnik túlságosan bíztató alternatívának.

A börtöntöltelékek szarkák novemberben egyébként taroltak: minden meccsüket megnyerték, minek következtében Pardew és Krul vígan mosolyoghattak a hónap legjobbjainak járó kitüntetéseket fogdosva. Szerdán azonban egészen simán kikaptak attól a Swansea-tól, akiket mi hasonlóképp tettünk el még az első fordulóban, augusztusban, jól mutatva, hogy meglehetősen hullámvasútszerű idei szezonjuk könnyen újabb kellemetlen fordulóponthoz érkezhet, ha nem sikerül a bravúr (?) az Old Traffordon.

Rosszkedvünkért a liga legnagyobb francia nyelvű különítménye tehet majd: egy Cabaye – Tioté belső középpályáért többségünk minden bizonnyal ölni tudna mostani helyzetünkben, de a támadásokért felelős Remy – Sissoko – Gouffran trió sem tűnik éppen gyöngének, még Ben Arfa és Cissé hiányában sem. És akkor még nem is beszéltünk kedvencünkről, a jó Obertanról, aki Howard ihletett szerdai formájából kiindulva jó eséllyel bohócot fog csinálni Evráékból.

Megnyugtató kezdőcsapatot aligha várhatunk tehát ezúttal Moyestól, mint ahogy az is igen valószínű, hogy ha nyerni szeretnénk, akkor csapatként kell megpróbálnunk mindezt – valahogy úgy, ahogy az Arsenal ellen is sikerült. Vezérünk ugyanis most aligha lesz. C’est la vie.