Az Arsenal novemberi legyőzése óta nem játszottunk igazán nagy rangadót a Premier League-ben, így nem véletlen, hogy óriási várakozások előzik meg vasárnapi londoni látogatásunkat. A kiábrándító évkezdetet követően bizonyára már mindenki újrafogalmazta céljait az idei szezonra vonatkozóan, így vélhetően nem kelt különösebb felháborodást az a kijelentés, ha azt mondjuk: a Chelsea elleni összecsapás nem azt fogja megmutatni, hogy mennyire tudunk majd beleszólni a dobogóért folytatott küzdelembe, hanem hogy mennyire lesz nehéz a felzárkózás a BL-helyet érő pozícióba.

A Mourinhóék mellett a keretet sújtó sérüléshullámmal is meg kell küzdenünk: két legjobbunkra a Stamford Bridge-en sem számíthatunk majd, hiszen igen nagy a valószínűsége annak, hogy van Persie mellett Rooney sem lesz játékba vethető vasárnap délután. A többieken a sor tehát, hogy valami olyasmit mutassanak, amivel meg lehet nyerni egy ekkora rangadót: mi összegyűjtöttük azt a 7 játékost, akik esetleges kiemelkedő teljesítményükkel szerintünk a legtöbbet tehetnének a győzelem érdekében.

7. Tom Cleverley

Miután jó eséllyel Welbeck lesz az egyetlen harcra fogható, és ugyanakkor jó formában lévő támadónk, ezért valószínűsíthető, hogy öt középpályással fogunk pályára lépni Londonban – meg persze azért is, mert a Chelsea egyértelműen a pálya ezen harmadában a legerősebb. Márpedig ha öt középpályás, akkor három belső ember, és ha három belső ember, akkor közülük Cleverley lesz az egyik, aki ebben a rendszerben idén szinte mindig kiválóan teljesített, és nagyban hozzájárult remek decemberi eredményeinkhez. Pihentetni persze aztán elfelejtette Moyes, aminek egy igen dekoncentrált produkció lett a vége a Swansea elleni kupazakó során, afelől azonban kétségünk sem lehet, hogy szükségünk lesz egy olyan játékosra a kezdőkör környékén, aki egyrészt szétfuthatja a Chelsea középpályáját, kisegítve mindkét szélre, másrészt pedig alacsony hibaszázalék mellett képes segíteni eközben a támadásokat. Ne feledjük: a szerelések és a labdaszerzések terén egyértelműen Clev büszkélkedhet a legjobb számokkal idén a középpályán, így ha bizonyítani szeretné, hogy igenis United szintű játékos, akkor most egyértelmű feladat és szerepkör mellett teheti meg mindezt.

6. David de Gea

Talán csak a mi észlelésünkkel van baj, de az elmúlt hetekben-hónapokban mintha eltűntek volna a de Gea-bravúrokat népszerűsítő gifek. Isten ments persze, hogy bántsuk első számú hálóőrünket: amit kell, azt rendre védi, a beadásoknál is magabiztosabb, és sorra hozza a hiba nélküli meccseket, az emberfeletti hárításokat azonban mostanság kicsit hiányoljuk tőle. Hazard-kaliberű spílerek esetében joggal félhetünk az életveszélyes távoli tekerésektől, így nem kérdés, hogy fánktolvajunknak lesz dolga bőven. Márpedig ha olyan védésekkel tudna hozzájárulni a csapat teljesítményéhez, mint anno annál a bizonyos Mata szabadrúgásnál, akkor óriási befolyással lehetne a végeredményre.

5. Antonio Valencia

Bizonyára kevesen vitatkoznának azzal, hogy Valencia keretünk egyik legnagyobb talánya. Egy hihetetlenül gyors és erős szélsőről van szó, aki elnyomhatatlan, bármikor képes egy-az-egyben megverni az emberét, ráadásul szerepköréhez mérten rendkívül fegyelmezett védekezésben is – nem mellesleg nem is olyan rég még a szezon legjobb játékosaként ünnepeltük. Ehhez képest mindannyian tisztában vagyunk folyamatos beadás-gondjaival, amit jól mutat az is, hogy Moyes egyre inkább próbál másfajta feladatokat is rábízni – legalábbis szokatlanul sokat mozog középre. Lényeg a lényeg: Valenciának minden adottsága megvan ahhoz, hogy meccseket eldöntő megmozdulásai legyenek, valamiért azonban nem képes kicsikarni ezeket magából. Pedig ha magára talál, akkor nagyjából tarthatatlan, ezt láthattuk már nem egyszer – ha most elő tudna húzni valamit Ashley Cole előtt (tegyük hozzá szomorúan: nagyjából a semmiből), azzal hatalmasat lendítene a csapat játékán.

4. Patrice Evra

Az ünnepi hajtásban őt sem kímélte Moyes, ám miután kapott némi pihenőt, remekül játszott a Swansea legyőzése alkalmával. Amíg jobb oldalon a Rafael-Valencia duó előbbi sérülései, illetve utóbbi formahanyatlása miatt nem nagyon brillírozik mostanában, addig a pálya másik felén Pat egyre hátborzongatóbb (az ellenfél számára, persze) páros kezd alkotni tinisztárunknak – márpedig ha valahol, akkor a bal oldalon mindenképpen lehet esélyünk a Chelsea ellen a mostanság a védelem két széle között táncoló Azpilicuetával szemben. Evra támadásban sokadvirágzását éri, ez nem vitás, és a beadások tekintetében ő jelenleg az egyik legjobb opciónk, így ha meglesz a lehetőség arra, hogy előre kerüljön, akkor a gólpassztól kezdve a tizenegyesen át a sárga lapokig (na nem a mi oldalunkon persze) minden benne van a játékában – nem is beszélve valószínűtlenül veszélyes fejeseiről.

3. Darren Fletcher

Nem vitás, gyönyörű és megható pillanat volt Fletcher (újabb) visszatérése a pályára, néhány hete azonban bizonyára kevesen gondolták, hogy elnyűhetetlen skótunk képes lesz újból United szinten futballozni. Márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a helyzet: Darren teljesítménye meccsről meccsre láthatóan javul, szívét pedig mindannyian jól ismerjük – egy ekkora rangadón kettős erőbedobással fog harcolni. Legutóbb már Carrick szintű precizitással tevékenykedett, csak éppen gyorsabban és bátrabb megoldásokkal, mint régi kollégája, így bármennyire is meghökkentően hangzik, de ha meg kell neveznünk azt a középpályásunkat, akinek a teljesítményében leginkább benne lehet a meccset eldöntő potenciál, akkor az aktuális formákat tekintve bizony Fletcherre kell böknünk. Ha meg is nyerjük a meccset, nem valószínű, hogy a középpályán fogjuk, ha azonban a játéktér ezen harmadából érkezne egy kiemelkedő produkció, az leírhatatlan mértékben megkönnyítené a dolgunkat.

2. Danny Welbeck

Nem kell nagy ész egy afféle kijelentéshez, hogy egyetlen épkézláb csatárunk teljesítménye nagyban meg fogja határozni támadójátékunk hatékonyságát. Danny szerencsére remek formában van, és mostanság nem sok olyan meccs van, ahol nem talál be, de nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy összjátékban, egyéni megoldások terén is mindig benne van a veszélyesen váratlan. Welbeck persze azért Welbeck, mert képes a saját lábában is elesni, de tavaly a szezon legnehezebb túráján, a Madrid elleni odavágón megmutatta, hogy tud ő nagy meccsen fontos gólt szerezni. Sebessége a mostanság nem mindig sugárzóan magabiztos Terry-Cahill páros között sokat érhet.

1. Adnan Januzaj

A szezon elején ellenfeleink azt sem tudták, ki ez a srác, ma azonban már ott tartunk, hogy Adnan a nap végén akár a különbséget is jelentheti majd sikeres és sikertelen szezon között – klasszisaink hiányában pláne. Amit bizonyosan megtanultunk már, az az, hogy szabályosan a legtöbb esetben tarthatatlan – márpedig ha figyelembe vesszük azt, hogy a Chelsea-nél az egyik védekező középpályás minden bizonnyal a nem éppen a kifinomult megoldásairól híres David Luiz lesz, akkor van miért félnie a lapoktól a kékeknek. Pláne akkor, ha a játékvezetők is megunják végre, hogy folyamatosan kiszúrnak velünk. Lényeg a lényeg: ha valahol jó esélyünk van megnyerni ezt a meccset, akkor az Januzaj és a bal szél lesz – reméljük, hogy képes lesz majd elbírni egy ekkora rangadó (meg persze ekkora eredménykényszer) terhét.

Ha tehát nyerni szeretnénk vasárnap, akkor véleményünk szerint első sorban rájuk támaszkodhatunk, nem szabad elmenni azonban szó nélkül gyengéink mellett sem. Mi sem teszünk így: holnap végigmegyünk a várható kezdő tizenegy azon elemein is, melyeken elúszhat a jó eredmény.