Vállalható vereség – osztályzás

Mint arra a cím is utal, vállalható vereséget szenvedtünk a Stamford Bridge gyepén tegnap. 3-1-re kikapni egy bajnokesélyes otthonában (amikor mi már nem vagyunk azok) egyébként sem olyan ciki, de játékban és gólhelyzetekben egyenrangú partnernek lenni, nos, az idei szezonnal ellentétben ez abszolút vállalható. Egy tökéletes világban persze nem fordítaná meg egy semmiből jött szerencsés gól (szaknyelven faszmák) az egyébként jól alakuló meccset, na de egy tökéletes világban David Luiz sem a pályán terrorizálná játékosainkat, hanem egy orosz uránbányában húzná a csillét, és még a haja is koszos és ápolatlan lenne. A szomorú valóság az, hogy Dirk Kuyt után újabb kedvencünk szerzett ellenünk mesterhármast úgy, hogy meg sem kellett erőltetnie magát, hiszen tulajdonképpen ismét saját magunkat vertük meg, az éllovas triótól való lemaradást pedig inkább nem is fejezzük ki pontokban. Játékosaink vasárnapi teljesítményét viszont annál inkább.harmadik gólde Gea – 5

Mostanában azon panaszkodunk, hogy az ellenfelek szinte minden helyzetükből gólt lőnek. És valóban, a Norwich ellen bemákolt győzelem óta nem igazán tudunk felidézni bravúrt de Geától. Ráadásul most még csak ihletett formában sem kellett volna ahhoz védenie, hogy megússza egyetlen kapott góllal. Ha osztályoznunk kéne a kapott gólokat is, aszerint hogy kapusunk esélytelen volt, bravúrral védhette volna, fogható volt, vagy orbitális potyát kapott, akkor Eto’o megpattanó lövése (vagy inkább Carrick öngólja) az első kategóriába tartozik, míg a két szöglet utáni kavarodás inkább a fogható kategória. Persze mindkét gólt közelről kapta, ráadásul sem Eto’o lövése sem Cahill fejese nem a gyengébbik fajtából való volt, de mindkettő pontosan oda érkezett ahol spanyol kapusunk állt, ő pedig védés helyett olyan mozdulatokat csinált, mintha valaki a gólvonalról sokkolóval szórakoztatta volna. Szögletek után még mindig teljesen zavarodottnak tűnik. Szedd össze magad!

Se kézzel, se lábbal.

Se kézzel, se lábbal.

Rafael – 5

Pedig jól nyomta, tényleg. Hazard csak egyszer vagy kétszer tudott megindulni mellette, ő viszont folyamatosan az ellenfél térfelén rohamozott, nem egyszer a tizenhatosukon belül is feltűnve. Aztán Evra sérülése miatt át kellett mennie a bal oldalra, és abszolút jobblábasként ez nem igazán az ő terepe. De végül is nem vallott szégyent ott sem, beadásra és lövésre is futotta tőle, a rossz pontszámot nem ezért kapja. Hanem elsősorban azért, mert a Chelsea második góljánál egész egyszerűen kikapcsolt (kapufától elindult a szögletzászló felé, majd középre, végül vissza – mindezt sétálva), és simán pirosat is kaphatott volna a meccs végén két lábbal történő becsúszásáért. Mindenki nyugodjon le a picsába!

Evans – 6

Igazából nem rajta múlt, hogy három gólt kapott a védelmünk. Párharcait és fejpárbajait nyerte, néhány hosszú indításon kívül minden passza jó helyre ment, a szögleteknél pedig nem róla szerezték a gólokat, és még csak nem is szabálytalankodott. Keep calm!

Vidic – 6

Szinte végig jól játszott, de ő is ludas a második kapott gólban, hiszen miután kifejelte az egyébként gyengusz szögletet, elfelejtett a többiekkel együtt kijjebb húzódni, így miatta nem sikerült a lesreállítás. Ezért kap egy erős ejnye-bejnyét, a piros lapjáért viszont nem húznánk le. Valóban láttunk már ilyenért kiállítást, és Vidic nem a labdára ment, de törlesztés, sérülés okozása vagy veszélyes játék fel sem merülhetett, úgyhogy a sárga lap jogosabb lett volna. Pláne egy olyan meccsen, ahol Luiz szabadon garázdálkodhatott. Három éve is az utolsó percekben kapott piros lapot a Chelsea otthonában. Deja vu.

Nem csak mi lepődtünk meg a kiállításon.

Nem csak mi lepődtünk meg a kiállításon.

Evra – 6

Willian személyében remek játszótársra lelt, a két futóbolond egymást oltotta ki a szélen. Ezt leginkább az mutatja, hogy Evra sérülése után sokkal aktívabb lett a brazil (és ezáltal a Chelsea jobb oldala), míg előtte nem igazán tudott alkotni. Sajnos sokat balhátvédünk sem tett hozzá a meccshez, de Januzajjal és Younggal is néha ügyesen húzták meg a szélt. Egy ilyen alkalmával került lövőhelyzetbe, de lövése nem pattant senkiről a kapuba. Gyógyulj meg!

Carrick – 7

Rooney és RvP mellett talán ő hiányzott legjobban a csapatból. Hogy miért, azt vasárnap láthattuk. Az első 15 percben mutatott fölényünk nagyban a középpálya motorjának köszönhető, aki többször is remekül vette észre a felfutó vagy üresbe mozgó társakat, és a Chelsea csapatbuszáról kivágódó labdákat is ő szedte össze, majd tette vissza, általában jó helyre. Carrick önbizalmának nem tett jót a blokkoló lábáról a kapuba vágódó kapott gól, de utána is megbízhatóan robotolt, szereléseket, labdaszerzéseket és megnyert párharcokat bemutatva, nem mellesleg Oscart hatástalanítva. Csak így tovább!

Jones – 6

Elszenvedett pár találatot a vállról indítható Luiztól, de hát ezért is küldte pályára Moyes. Zúzni a hazaiak masszív középpályáját, és ezt a feladatát elég jól meg is oldotta. Szeretjük hangoztatni, hogy a fontos meccseket a United a középpályán veszíti el, de vasárnap a csapat uralta a pálya közepét, és ebben nagy szerepe volt Jones-nak. Az első gól előtt Eto’o ugyan elküldte őt egy testcsellel, de egyrészt Carrick még így is ott volt kisegíteni, másrészt ezt a Hernandeznek adott gólpasszal némileg jóvá tette. Gyakrabban mehetne előre ha középpályást játszik, mert van fantázia a felfutásaiban. Welcome back!

Így nézne ki Jones punk frizurával.

Így nézne ki Jones punk frizurával.

Valencia – 6

A jó öreg Tonio nem képes a saját hibáiból tanulni, legalábbis beadásainak hatékonysága ezt mutatja. Hogy mégsem húzzuk le, az leginkább a jobb oldalon történő támadásvezetéseinknek köszönhető, amelyben ismét kulcsfontosságú volt a gyors és erőszakos Valencia. A Chelsea leírhatatlan nevű balhátvédjével faragták egymást szinte egész meccsen, ráadásul gyakran duplarandiztak Rafaellel és Hazarddal közösen, és ezekből a helyzetekből általában mi jöttünk ki jól. Szépítő gólunk előtt jól kombinált Welbeckkel, de gólpassz ezúttal sem került a neve mellé. Mint ahogyan gólhelyzetbe sem került, pedig a bal oldalon kialakított létszámfölényünknek (és onnan érkező beadásainknak) több értelme lenne, ha Valencia a Swansea ellen látott módon támadná a kaput ilyenkor. Harcolj!

Young – 5

Finoman szólva sem gyújtottunk örömtüzeket, mikor megláttuk a kezdőben a sérülésből visszatérő Youngot. Esőemberünk aztán annak rendje és módja szerint nem csinált szinte semmi érdemlegeset, és teljesen jogosan lecserélte őt Moyes. Pedig első helyzetünk még az ő nevéhez fűződött, de lövése Cechről nem Eto’o Welbeck elé pattant. Nagyjából ennyit tett hozzá a meccshez, és csak azért nem kap ennél is rosszabb osztályzatot, mert – most figyeljetek – 100 százalékos passzhatékonysággal dolgozott, tehát egyszer sem adta el a labdát. Let him go.

Az ilyet illik belőni.

Az ilyet illik belőni.

Januzaj – 7

Ismét a fiatal albánunk (?) volt csapatunk legjobbja, kár hogy jó megoldásai nem bizonyultak döntőnek. Elvileg Welbeck mögött játszott, gyakorlatilag a bal oldalon és legelső emberként is gyakran feltűnt, és láthatóan nem tudtak vele mit kezdeni a Chelsea védekezésre szánt játékosai (tehát mindannyian). Ivanovicot csúnyán bőrözte, Luizt meg a tizenhatoson belül szédítette meg, de nem tudta kihagyhatatlan helyzetbe hozni társait, valamint feltűnően kevésszer próbálkozott lövéssel. Nagy formában van, de nem biztos hogy 18 évesen 30 meccset kéne játszania fél év alatt. Mi lenne velünk nélküle?

Welbeck – 6

Két klasszis támadónk hiányában ő lépett elő gólfelelőssé, és Mourinho ennek megfelelő biztosítást rendelt mellé. Folyamatosan küzdött a Cahill – Terry párossal, viszonylag keveset is volt játékban, de mindig csapattárshoz passzolt, és több helyzetet is kialakított. Young elé tálalt még az első félidőben remekül, és gólunk előtt is ő tette be Jones-nak a labdát. Még gólt is szerezhetett volna, de pont annyira rúgtak alá a lövés pillanatában, hogy Welbeck ne tudja zavartalanul beetózni a labdát a kapuba. Láttunk már ilyenért…

Ez egy másik alárúgás, nem az.

Ez egy másik alárúgás, nem az.

Smalling – 6

Moyes egyik hibája (Young kezdőbe nevezésén kívül persze) hogy nem ültette le Büttnert a padra. Nem tudni, vajon mi volt a terve a kispadon ülő komplett középpályával (Clev, Giggs, Fletch, Kagsi), de hogy Evra sérülése bebaszott a 0-3 mellé, az biztos. Persze elsősorban Rafael kényszerből történő áthelyezése miatt, nem pedig azért mert Smallingnak kellett jobbhátvédet játszania, hiszen ezt elég jól megoldotta. Kétszer helyzetbe is került, és talán izgalmasabb lett volna a végjáték, ha nem ennyira sután oldja meg a szituációkat. Lesz Brown.

Hernandez – 7

Utólag nyilván okosabbak vagyunk, de talán nem ártott volna kezdőbe tenni a mexikóit, aki amúgy is mumusa Abramovics zsoldosainak. Beállása után felélénkült önbizalomvesztett támadójátékunk (meg a meccs is), és ez nem elsősorban gyors megindulásainak vagy helyzetbe kerülésének volt köszönhető, hanem pontos hosszú labdáinak. Na meg nem mellesleg gólt is szerzett, amolyan csicsarítósat a leshatárról indulva, becsúszva. És akkor még Cech hajmeresztő mutatványát nem is említettük, természetesen ott is Hernandez került közel a gólszerzéshez. Sunderland ellen kezdőbe vele!

Ne ülj rá mert tojás lesz!

Ne ülj rá mert tojás lesz!

Moyes – ?

Ezt rátok bízzuk.