Bizony, idén egyik sem éppen jellemző a csapatra. 2014-ben ez volt az első győztes bajnokink idegenben, és az izgalommentes három pontoktól is elszokhattunk az utóbbi időkben. Úgy látszik, jót tett a srácoknak a dubajozás, a 10 nap pihi után frissen és motiváltan léptek pályára a Pulis által kiesőjelöltből középcsapattá formálódó Palace otthonában. Örüljünk a győzelemnek, hiszen sokkal rosszabb csapatok ellen is veszítettünk már pontokat. Összeállt a sokak által várt támadónégyesünk, na meg újra régi önmagát idézte a Red Wall is, tehát minden adott ahhoz, hogy újra optimistán tekintsünk a szezon hátralévő része elé, még ha ezúttal nem is trófeák megszerzése a cél, hanem a Manchester United új arculatának kialakítása. Elsősorban csapatként szerepeltünk jól tegnap, de ez a bejegyzés most az egyéni teljesítményekről szól, fogjunk is bele!

de Gea – 7

Nem csak mi, a hazaiak is óvatos első félidőt produkáltak, amit jól jelez (a 72%-os labdabirtoklásunk mellett persze), hogy kapusunknak az első félidőben semmi komolyabb védeni valója nem akadt, leszámítva egy Smalling lábáról veszélyesen pattanó labdát, amit kiszedett a rövid alsóból. A fordulás után már több dolga volt, de magabiztosan állta a sarat: egy kapura csavart szögletet a léc alól szedett ki, Murray pörgetését simán lehúzta, Jerome tekerését is fogta, mint ahogyan Bolasie lapos lövését és Ward fejesét is hatástalanította. Csupán az ellenfél pontrúgásainál aggódhattunk, hiszen állandóan akadályozni próbálták őt, ami sajnos Jedlinak révén össze is jött a hazaiaknak, pedig spanyol kapusunk még egy marcona szerbet is alkalmazott személyi testőrként.

Smalling – 6

Kóros védőhiányunknak köszönhetően Smalling maradt az egyetlen bevethető jobbhátvédünk (a padra nem is jutott hátvéd), pedig hát őt jobban szeretjük középen látni. Hogy miért, azt láthattuk az első fél órában, amikor óriássá cseperedett egykori kicsiriónk Rafaelnek képzelte magát, és rohangált fel-alá a vonal mellett. Nem sok sikerrel (értsd: sután), és Mata középrehúzódása miatt amúgy is kb. meghalt a jobb oldalunk, így jobb híján a védekezéssel törődött a második félidőben. Általában jól, de azért kétszer előfordult, hogy nem tudott rendesen tisztázni, az egyikből lett Jerome veszélyes helyzete. Fizikálisan és technikailag (nem röhög, középhátvéd szinten) már rendben van, még egy kis magabiztosságot kéne magára szednie, hogy megnyugodjunk a jövőt illetően.

Ferdinand – 7

Rio tanár úr tökéletesen tért vissza, kétezertizennégyes teljesítményére semmi panaszunk nem lehet. A Swansea elleni kupameccsen egészen a sérüléséig nyeregben érezhettük magunkat, az Arsenal ellen remekül szállt be, tegnap pedig ismét hibátlan teljesítményt nyújtott. Szeptember óta először kezdett bajnokin a Rio – Vidic páros, és látszott is hogy miért ők az igazi Red Wall. A fejpárbajokat ugyan Nemanjára hagyta, szerelésekben és tisztázásokban azonban odatette magát. És végre ismét van egy védőnk, aki magabiztos a labdakihozataloknál, és nem passzolja el saját térfélen a labdát akkor sem, ha éppen egy frissen beállt csereember támadja le fénysebességgel. Hanem inkább csinál egy testcselt, és továbbítja a játékszert azoknak, akiknek a támadásszervezés a feladatuk, mint ahogyan tette azt tegnap is, 96%-os passzhatékonysággal.

Vidic – 7

A fal másik fontos eleme, az immár (úgy tűnik) nem csak heti egy meccsre hitelesített csapatkapitányunk ismét elemében volt. Szinte minden hazai támadást megállított, rendkívül magabiztos volt, az első félidőben például kétszer is mellel vette le a labdát a támadók előtt, majd egy Palace-kontrát utolsó emberként állított meg egy szép szereléssel. Ugyan a második játékrészben akadt két kisebb hibája, de egyrészt javította ezeket, másrészt minden hibájára jutott öt jó megoldás, vagy legalább egy taktikai fault. Pontrúgásoknál is fontos szerep hárult rá, DDG bodyguard-ja volt védekezésben, támadásban meg úgy két méterről fejelt fölé egy kipattanót.

Evra – 8

Ha lejáró szerződésekről, jó idei teljesítményekről, jövőbeli csapatkapitányról, motivációról és legjobbjaink megtartásáról esik szó, hajlamosak vagyunk csak és kizárólag Wayne Rooney nevét emlegetni, pedig akad a keretben még egy spíler, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak. Bizony, úgy tűnik hogy Evra év végén elhagyja a csapatot, és tegnapi teljesítményét látva aligha tudunk majd hasonló kaliberű játékost igazolni bal oldalunkra. Állítólag ő szeretne menni, ami bizonyos fokig érthető is, de egy sokszámjegyű, rövid távú szerződéssel talán ki lehetne belőle préselni még egy évet, hiszen szükségünk van rá. Hiányoznának magabiztos felfutásai, szombaton is többször egészen az alapvonalig nyargalt a labdával. A meccs két legfontosabb momentuma is ezekhez kapcsolódik, hiszen először Sámák buktatta őt egy tiziért cserébe, majd pár perccel később újra az alapvonalhoz közelről tette vissza lövőre Rooney-nak. A meccs legjobbjának bizonyult, tényleg meg kéne tartani őt még egy évig.

 Carrick – 8

A MOTM verseny második helyezettje, középpályánk motorja és váltója egyben, a recovery man, Michael Carrick. Mivel elsősorban középen erőltettük támadásainkat, az első szándékból rosszul előretett labdákat, vagy a kényszerű visszapasszokat MC-nek kellett összeszednie, majd újra elosztania. Ez remekül ment neki, főleg Matával és Rooney-val játszottak kicsiben, és bár néha elvárnánk tőle egy-egy megindulást vagy gyilkos passzt, a taktikában jól láthatóan Fellainire hárult a box-to-box szerep. 135 pontos passzán igazából már meg sem lepődünk (pedig PL-rekord idén), azon már sokkal inkább, milyen magabiztossággal kerülgette a letámadó hazaikat, szinte minden szorult helyzetből jól jött ki.

Fellaini – 7

Itt volt az alkalom, hogy Fella megmutassa, miért is szerződtettük őt sokmillió fontért. Azt kell mondjam, sikerült neki villantania valamit abból, hogy Moyes miért bízik benne annyira. Régóta vágyunk egy olyan középpályásra, aki a saját tizenhatosunk előterében (vagy azon belül) képes labdát szerezni, és támadásaink felépítésében vagy befejezésében is hatékony tud lenni. Box to box, mondja az angol, not yet, mondjuk mi, de belga hajgólemünk meggyőző teljesítményt nyújtott Carrick párjaként. Többször is remekül szerelt saját tizenhatosán belül is, néha elég magabiztosan indult meg labdával is, de elsősorban labda nélküli felfutásai és középre érkezései lehetnek a csapat erősségei. Az első félidő legnagyobb helyzetét ő hagyta ki (rosszabbik lábával 11 méterről fölé), és a fordulás után is akadt egy blokkolt valamint egy védett lövése, ráadásul az átíveljük a hosszúra és majd lesz valami taktikai elem is új értelmet nyer, ha a beadással sikerül Fellainit megtalálnunk. Ahhoz képest hogy hónapok óta nem játszott, remekül tért vissza, már csak az állandó pofázását kéne abbahagynia, mert továbbra sem szeretik őt a sporik.

Csak a kezét figyeljétek! 

Mata – 6

Hiába tette őt minden meccs előtti taktikai rajz a jobb oldalra, valójában nem sok köze volt az oldalvonalhoz. Nem csak kósza középre kalandozásokat mutatott, Moyes (!) meglepő (!) új (!) taktikai húzásaként (!) teljesen szabad szerepkört biztosított spanyol rekordigazolásunknak, aki úgy-ahogy élt is a lehetőséggel. Nyilván nem fog egyik napról a másikra tökéletesen működni egy új támadógépezet, Mata sokszor tanácstalannak is bizonyult az előtt tömörülő 10-15 játékos láttán, de azért láthattunk bíztató jeleket. Főleg Carrick bizonyult értő játszópajtásnak mellette, ketten magabiztosan kontrollálták a játékot, és a rövid passzos egyérintőzés is megjelent mint támadásépítés. Akár újabb gólpassz is kerülhetett volna a neve mellé, de Fellaini nagy helyzetben fölélőtte lekészített labdáját, és kiugratásait is a védők csípték el általában. De ne aggódjunk, lesz ez még jobb is.

Rooney – 7

Új szerződését és 300. unitedes bajnokiját góllal ünnepelte (a 151. góljával), nem is akármilyennel, mint az alább látható. De nem csak ezért bizonyult egyik legjobbunknak, hanem mezőnymunkája miatt is. Az első félidőben elsősorban hosszú labdákkal operált (főleg balra, Januzajnak), de besegített Matáéknak is a középpályás fölény kiharcolásában, és még balhátvéd pozícióban is feltűnt, ha épp arra volt szükség. Egy egészséges lövést is bemutatott távolról, egy okos tekerést a hosszú felső irányába, egy szabit meg mellé csavart. Szögletei ezúttal nem sikerültek, biztosan a tőle pár méterre fröcsögő hazai drukkerek kavartak be ebbe (legalább nem rúgta meg egyiket sem), az utolsó 10 percet pedig csatárként játszotta végig, ez meg valószínűleg az új szerződésének egyik pontja lehet. Maga biztosan meg fogja dönteni Sir Bobby Charlton gólrekordját, mondanánk neki udvariasan.

gif alert

Januzaj – 6

Tinisztárunk időközben 19 éves lett, továbbra is nagy jövőt jósolunk neki, és néha még belefér a tegnapihoz hasonló szürkébb teljesítmény is. Nyilván könnyebb a Young – Valencia – Welbeck hármashoz képest jól játszani, mint a Roo – RvP – Mata trióhoz felnőni, de aggodalomra semmi ok: bele fog rázódni a srác. Szereti, érzi a rövidpasszos támadófocit, ennek többször is jelét adta (főleg van Persie-vel kombinált), és bár először mellé lőtt, majd kézzel vett le egy beadást, jól mozgott a Matáénál jóval kötöttebb szerepkörben is, több alkalommal utat nyitva az előre robogó Evrának. A hazaiak jobbhátvédje, Ward többször is sikeresen hatástalanította a sarokban cselezgető Januzajt, meg egyszer gonosz módon össze is koccolta a lábát egy kontránál, a párharcot mégis inkább ikszre adnánk. Kissé hiányoltuk a magabiztosan végrehajtott ördöngős cseleit, de majd Görögországban újra megvillathatja azt az oldalát is.

van Persie – 6

Belőtt tizi ide, kialakított helyzetek oda, RvP valójában elég gyengén játszott. Már az elején egy ollózás helyett úgy csuklott össze mint egy kerti szék, majd sikerült egy szöglet után fejberúgnia magát, és még egy tiszta gólhelyzetet is sikerült a kapusba lőnie (leshelyzet után). Akadt egy szép egyérintős akciója Januzajjal, meg ő tette vissza a labdát Matának Fellaini helyzete előtt, és volt egy valóban szép szólója, aminek végén a felső lécet találta el, de a meccs nagy részében semmi érdemlegeset nem csinált, aminek 16 sikeres passz és egy nyolcvanadik perces csere lett a vége. Hol van az a van Persie, aki három helyzetéből három gólt lő, és kivégzi a Crystal Palace-hoz hasonló csapatokat?

magabiztos

Giggs – 0

Retro szerepkör, hiszen balszélsőnek érkezett. Összeszedett egy sárgát, illetve sprintelt egy nagyon komolyat (és feleslegeset), és még van valami amit felírtam vele kapcsolatban, de nem tudom elolvasni. Annak semmi értelme hogy sarumas, akkor biztosan sarkazás. Igen, az lesz az, ahogyan már megszokhattuk a trükkök terén mindig magabiztos Giggstől.

Valencia, Fletcher – 0

Elsősorban védekezni jöttek be, ami egy kettőnullás, magabiztos győzelem megtartása érdekében nem is olyan nagy hülyeség.