Hiába a West Brom és a West Ham elleni sima idegenbeli győzelmek, valamint az Olimpiakosz elleni feltámadás, presztízs szempontból nem mondható, hogy különösebben jól sikerült a márciusi hónap, miután két legnagyobb rangadónkat simán elveszítettük az Old Traffordon a Pool és a City ellen. A felemás hónapnak az Aston Villa látogatása vet véget, amely nem csak lehetőség lesz a javításra, de egyben a végső felkészülés is a Bayern elleni, jogos aggodalommal várt BL-párharc első felvonására. De kik ezek a villalakók?
Paul Lambert immáron második szezonját teljesíti a birminghamiek élén, és bár tavaly sokáig úgy tűnt, hogy kiesési gondjaik is lehetnek, Christian Benteke vezérletével végül sikerült megcsípniük a 15. helyet, és így a benntmaradást. A belga támadó idén kevésbé szárnyal: a tavalyi 19 után most még csak 10 gólnál tart (ennek felét ráadásul az elmúlt két hónapban pakolta be), a csapat azonban mégis jobban áll, hiszen a vesztett pontok tekintetében éppen beférnek a felsőházba.
Kiegyensúlyozottságról minden esetre most sem beszélhetünk: ha valakire, hát a Villára nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy tényleg bármi kitelik tőlük ebben a szezonban. Ebben a hónapban például megverték otthon a Norwichot 4-1-re, aztán a Chelsea is nulla ponttal távozott a Villa Parkból, legutóbb, a Stoke ellen viszont már ők álltak oda egy 1-4-es szopó rosszabbik végére, szintén hazai pályán. Ez utóbbi meccset leszámítva azonban mi tudtunk egyedül kettőnél többet rúgni nekük egy mérkőzésen az idegenbeli 3-0-s siker alkalmával, és a brutális sorsolás ellenére a szezont is jól kezdték, az Arsenalt és a City-t is legyőzve – vagyis igen, lehet itt nyugodtan bármi, és az ellenkezője is.
Ez utóbbiban nagy szerepe lehet amerikai kapusuknak, Brad Guzannak, aki jobb napjain lényegében bármilyen támadósort képes lenullázni, de olykor láthatunk tőle meglepően gyenge megoldásokat is. A hálóőr a maga 29 évével a legidősebb tagja a Villa kezdőcsapatának, ami jól mutatja, hogy a Premier League talán legfiatalabb átlagéletkorú gárdájáról beszélhetünk – ennek tükrében talán az erősen hullámzó teljesítmény is érthetőbb.
A védelem tengelyében a kapitány Ron Vlaar mellett a saját nevelés Nathan Baker próbálhatják összehozni a következő gólpasszt Rooney számára, a két szélén pedig az eredetileg középpályás, és egyébként a házi góllövőlistán második Leandro Bacuna, valamint a Chelsea kölcsönjátékosaként a kezdőben ragadó Ryan Bertrand élesíthetik sípcsontvédőiket, a beléjük bombázott beadásokat várva. Egy sorral előrébb Fabian Delph és Ashley Westwood mellett Karim El Ahmadi ugorhat még Carrickék nyakába, aki az újonnan City játékosokra csulázgató Fellainivel ellentétben állampolgárságát tekintve is marokkói, de mivel ez még érdekességnek is kevés, ezért bizonyára senkit sem érdekel.
A támadósor annál inkább, ahol az említett Benteke reális veszély lehet az eltiltásból visszatérő Vidicsre és leendő párjára, de az osztrák reménység Andreas Weimann, valamint az ellenünk esetenként valószínűtlenül jól játszó Gabriel Agbonlahor is boldogíthatja majd mostanság nem feltétlenül sziporkázó védelmünket. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy ő (mármint Agbonlahor) majdnem akkora gyökér, mint a mi saját Ashley Youngunk, de legalább jól áll neki.
És ha már Young: miután egy volt Villa játékosról beszélünk, ezért nyilvánvalóan az ő duplájával fogunk nyerni 2-0-ra. Az egyiket egy lecsúszott beadásból szerzi majd, a másikat pedig természetesen egy kamutizit követően, miután kicselezi és felrúgja saját magát, és kiállíttatja Guzant. Az esetet tovább fűszerezi majd a bírói kar újabb remeklése, miután a szabálytalanságot valójában a Villa kapusával bármilyen fényviszony mellett könnyedén összetéveszthető Bacuna követi el. Meglássátok.