A sorsolásnak, a fogalmatlan FA-nek, a tévétársaságoknak és bizonyos, meg nem nevezett háttérhatalmaknak köszönhetően csütörtök este Ligakupa-meccset játszunk az Aston Villával. Igen, a vasárnapi bajnoki előtt szűk 70 órával (amit így a Villa és mi is a vébé kezdete előtt mindössze hét nappal nyomunk le) kezdünk az első idei libakuba fordulónkban, természetesen azonnal Premier League csapat ellen.
Két meccsből hat pont, hurráhangulatnak kéne uralkodnia a United drukkerei között, valahogy mégsem így történik. Talán az lehet ennek az oka, hogy a csapat a Spurs és most legutóbb a Villa ellen sem mutatott még csak jeleket sem arra, hogy ebből a közeljövőben foci lesz. Igaz, két részre bontható a dolog, hiszen a töketlen (ld. még: nem létező) támadójáték mellett azért eléggé rendben van a védelem (illetve a középpályás szűrőkkel megerősített védelem), de ez a túlzottan defenzív játék nem túl izgalmas, és negatívan hathat a szurkolók éberségére is. Antifocit játszunk, nincs mit szépíteni, és ez mindaddig jónak is tűnhet amíg két meccsen három lövésből szerzünk két gólt, de ha elpártol mellőlünk a szerencse vagy Own Goal, akkor bajban lehetünk ezzel a fosfaragással. Na de azért nyertünk, úgyhogy nem húzunk le mindenkit nagyon.
Hiába a West Brom és a West Ham elleni sima idegenbeli győzelmek, valamint az Olimpiakosz elleni feltámadás, presztízs szempontból nem mondható, hogy különösebben jól sikerült a márciusi hónap, miután két legnagyobb rangadónkat simán elveszítettük az Old Traffordon a Pool és a City ellen. A felemás hónapnak az Aston Villa látogatása vet véget, amely nem csak lehetőség lesz a javításra, de egyben a végső felkészülés is a Bayern elleni, jogos aggodalommal várt BL-párharc első felvonására. De kik ezek a villalakók?
Reméljük, csupán a bajnokságot közvetítő tévécsatornák belharcának szeszélyei folytán játszunk vasárnap kora délután a Villa Parkban, és ez nem a következő szezontól igencsak lehetséges csütörtök-vasárnap meccsnapokra való felkészülés. A kínos hazai vereségek miatt a történelem nem sokat számít ebben a szezonban, mégis kénytelenek vagyunk felidézni azt a 18 évvel ezelőtti pillanatot, amikor az Aston Villa utoljára nyert ellenünk hazai pályán. Na nem szeretnénk a falra festeni mindenféle vörös ördögöket, hiszen az évtizedes szériák megszakításából már rohadtul elegünk van, csak a nemrég megjelent Class of ’92 kapcsán jutott eszünkbe, mit is mondott a BBC-s szakértők legrosszabbika aznap este. You can’t win anything with kids. A srácok többsége azóta visszavonult, és egyelőre úgy tűnik, hogy nélkülük tényleg nem fogunk semmit sem nyerni egy ideig, de hát 1995-ben sem nézett ki sokkal jobban a helyzet, aztán mégis. Győzelmi kényszer, idegenbeli túra, Esséel Young, és hasonló témakörök mentén szedtünk össze 7-7 indokot a még mindig meglepetésnek számító hazai- és az egyre kevésbé biztos vendéggyőzelem mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….