Minden jó, ha vége

Magyar idő szerint 19 órakor lezárul végre a shitshow, amit 2021/22-es szezonnak hívunk. Jó esetben (ha verjük a Crystal Palace-t) elérjük azt, amit az utóbbi szezonok legjobb szerelését produkáló Arsenal (az Európa Ligát), rosszabb esetben (ha kikapunk, és a West Ham elintézi a Brightont) mehetünk majd bohóckodni a Konferencia Liga szemétdombjára, ahol most épp Mourinho a király.

A hírek szerint sérülés miatt ma nem lesz Ronaldo és persze Pogba se, Rashford és Sancho kérdésesek, Shaw viszont már edzett. A fiatalok közül ott van a keretben Charlie Savage, Shola Shoretire és Alvaro Fernandez, Garnacho viszont beteg volt egész héten. Már Ten Hag is jelen lesz, igaz, még nem a padon, hanem a lelátón, holnap pedig hivatalosan is bemutatják. És állítólag már el is rendelte, hogy a szokásosnál hamarabb, június 27-én jelentkezzenek edzésre a játékosok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Football, bloody hell (lábjegyzet egy BL-elődöntőhöz)

Egyik meghatározó futballemlékem természetesen a 99-es BL-döntő. Nemcsak a győzelem miatt (football, bloody hell), hanem mert itt szembesültem vele először, hogy mennyire felzaklatja az emberek igazságérzetét, amikor nem a „jobb” csapat nyer. Apámmal néztem a meccset, aki még kocadrukkernek se mondható, és kedvenc csapata sincs, a döntő után mégis azon háborgott, hogy milyen igazságtalanság érte a Bayern Münchent. Dominálták a meccset, vezettek végig, nekik kellett volna nyerni, milyen dolog ez, hogy csak úgy bemákolja a másik csapat a győzelmet? Az, amelyiknek semmilyen komoly taktikája nem volt, csak egy random szöglet utáni kavarodásban sikerült valahogy beleérni a labdába (kétszer). Egy kattintás ide a folytatáshoz….